Hét feel good program, amellyel elűzhetjük januári depressziónkat

A szerelem mindenkinek kijár

Mi lehetne szívmelegítőbb gondolat annál, hogy a szerelem bármikor beüthet, egy unalmasan szürke januári estén, akár szenior korban is. Timi – akinek legnagyobb szerelme a színház – a Kalamazoo című kitűnő darabot ajánlja minden fagyosszentnek: Hernádi Judit és Kern András párosának komédiázása reménnyel tölthet el mindenkit. A tavalyi Kultkikötő közönségdíját elnyerő darabban Peg, a konzervatív madárrajongó egy ismerkedős oldalon találkozik az izgalmakat fémdetektorral kereső Irvinggel, és rögtön kigyúl a láng. Az első randevú és a másnap reggel után a két idősödő romantikus azonban bonyolult helyzetben találja magát, talán nem is lesz olyan egyszerű a közös jövőt összehozni. De nevetéssel bármi megoldható.

Thália nehezen adja meg magát, de ha egyszer igen, abban sincs köszönet

Ha már nevetés és színház. Janklovics Péter, miután hetedszer is sikertelenül felvételizett a színművészetire, bizonyára nem fetrengett fényes jókedvében. Mindenki más viszont fog, aki jegyet vált a Thália lotyója című előadására, ahol sírva röhögősen meséli el színésszé válásának hosszú és kegyetlenül nehéz történetét. A ma már igen népszerű humorista estjét 2022-ben a Dumaszínház legjobb előadásának választották, amivel én (Magdi) is egyet tudok érteni. És a legjobb, hogy a Hernádi–Kern pároshoz hasonlóan ő is országszerte roadshow-zik a darabbal, így Dombóvártól Csornáig lehet vele és rajta vinnyogva nyeríteni.

Vizuális orgia

Már a brit tudósok is megállapították, hogy aki minimum heti fél órát foglalkozik képzőművészettel, annak jelentős javulás áll be a közérzetébe. Katica nagykanállal falja a témát, mindig vidám, színes személyiségét elnézve pedig valóban igaz lehet ez a diagnózis. A borús, fagyos napokra egy szemkápráztató beltéri programot ajánl: az acb Galéria Anselm Reyle-kiállítását. A német művészeti szcéna meghatározó alakjának egyik legfontosabb kutatási és érdeklődési területe, hogy hol húzódik a leheletfinom határ művészet és giccs között, amelyet gyűrt tükörfólia képeivel és plexiobjektjeivel rendszeresen feszeget is. A galériatér tapétainstallációjával a kiállítás intenzív vizuális élményt nyújt, miközben a fogyasztói társadalom, valamint az énközpontú nyilvánosság kritikus vizsgálatára is ösztönöz. Mellette érdemes Vida Judit posztmodern kerámiáiban és Nemes Csaba színpompás, radikálisan új, ösztönös festészetében is elmerülni.

Haydn is mélyről indult

A január a lehangoltság mellett az (újra)kezdés hónapja is, sokan vagyunk, akik ilyenkor belevágunk valamilyen új hobbiba, tanulásba, projektbe (mi a szerkesztőségben például egy új honlapon dolgozunk). Jó arra gondolni, hogy még az olyan zsenik, mint Joseph Haydn is kezdte valahol: egyszerű bognár apja mellől lett korának egyik legnagyobb zeneszerzője. A Budapest Sound Collective Haydn-sorozatának következő része a kezdetekre, az útkeresésre fókuszál: Haydn, mintha egy műhelyben lenne, úgy kísérletezi ki a szimfónia műfaját. A BMC-s koncerten a zenekarhoz Kemenes András zongoraművész is csatlakozik.

Nézőpontváltás

Igencsak a mélypontról indul annak a négy embernek is a története, akiket az öngyilkosság szándéka köt össze. Egy titokzatos idegen egy hetet ad nekik, hogy megnézhessék, milyen lenne nélkülük az élet, kinek hiányoznának, és hogy hogyan tudnának felállni a mélypontról. Az Ancsi által ajánlott Hátralévő életem első napja című olasz film keserédes, ugyanakkor reményteli módon mutatja be, hogy mindig van esély az újrakezdésre, és megtalálhatjuk az életünk értelmét a legnehezebb periódusokban is. A film már a mozikban.

Melegen hideg endorfinlöket

A pszichológusok, pszichiáterek és Laura is azt ajánlják, hogy bármennyire is vacak az időjárás, mégis megéri valamennyi időt kint töltenünk, jó esetben mozgással, már csak az endorfinszintünk karbantartása végett is. Na de mi legyen, ha ez nagyon-nagyon nem ízlik? A Magyar Természettudományi Múzeum Jégvilág időszaki kiállításán óriáshiéna, kardfogú tigris és gyapjas mamutbébi között, a meghűlés veszélye nélkül sétálgathatunk, majd ami a legjobb, hogy a fűtött, beltéri műjégpályán még korit is húzhatunk. Kiváló családi program.

Az életszeretet vékonyka bibliája

Van az úgy, amikor már sem magunkat, sem mást nem bírunk elviselni, és legszívesebben csak bebújnánk a takaró alá, hogy ott várjuk ki a tavaszt. Erre az állapotra szerintem nem egy agyzsibbasztó, tizenkettő egy tucat Netflix-sorozat a legjobb kúra, hanem egy amerikai unitárius lelkész, Robert Fulghum szívlágyítóan kedves, világsikerű könyvecskéje, a Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes, amelyben hétköznapi történéseken tűnődik viccesen, humorosan, rendkívül találóan.

„Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!”

Nyitóképen Hernádi Judit és Kern András a Kalamazoo című darabban. Fotó: Takács Attila