A művészet arra való, hogy felfogjuk az érzékeinken keresztül, milyen csodálatos világban élünk – állította Henry Moore, a múlt század egyik legnagyobb hatású szobrásza. A 125 évvel ezelőtt, 1898. július 30-án született alkotót hét művével és a szobrászatról szóló gondolataival idézzük meg.
„Kínálhatunk kultúrát a tömegeknek, de ebből még nem következik, hogy be is tudják fogadni. A kultúra asszimilálásában mindig jelen kell lennie a felfedezés, az öntevékenység örömének; máskülönben a kultúra idegen elem marad, s kívül esik a mindennapi élet vágyain és szükségletein.”
„A kifejezés szépsége és a kifejezés ereje között funkcióbeli különbség van. Az előbbi az érzékek gyönyörködtetésére szolgál, az utóbbit szellemi vitalitás hatja át, s ez engem jobban megindít és mélyebbre hatol amannál.”
„Az átlagember nem szereti a nyugtalanító művészetet. A művésztől nem is kíván egyebet, mint olyanfajta szórakoztatást, amilyet a film nyújt. Amikor a modern művész lemondott erről a szórakoztató szerepről, magára maradt.”
„Ha a mű csak hétköznapi hangulatot fejez ki, legyen bármilyen szép és gyönyörködtető is, nemigen segíthet bennünket abban, hogy szembenézhessünk az élettel, amiről tudjuk, hogy tele van súlyosabbnál súlyosabb problémákkal.”
„A modern művészet egyik nagy érdeme, hogy megnyitja az emberek szemét az új látványok befogadására.”
„Az én számomra a valóban nagy művészet kibővíti a létet, jelentőségteljesebbé teszi a mindennapi életnél, monumentalitást és nagyságot ad neki.”
„Soha életemben nem kívántam olyan figurát létrehozni, amit ’szép’ nőalaknak nevezhetnék. Ez nem jelenti azt, mintha nem törekednék a szépségre mindabban, amit csinálok. A szépség mélyebb fogalom, mint a tökély vagy a báj, a kedvesség, kellemesség, csinosság.”
Az első képen Henry Moore angol szobrászművész áll Külső és belső formák című, 1952–1953-ban készült, 200 cm-es bronz alkotása mellett, amely ekkor még a művész tulajdonában volt. Fotó: Szebellédy Géza / MTI
Forrás: Henry Moore A szobrászatról (Bp., 1985. Fordította: Mándy Stefánia és Rakovszky Zsuzsa)
Első kültéri szobrát, a Nyugati szél című domborművet 1928-ban a londoni földalatti központjának homlokzatára készítette.
A második világháborúban a londoni bombázások idején a metróba menekülő emberekről készített rajzokat. Az úgynevezett Katakomba-rajzsorozaton nem egyének, hanem inkább testek, kiszolgáltatott, szenvedő tömegek jelennek meg.
1943-ban megbízást kapott a Madonna és gyermekének megmintázására, ezzel kezdődött a családi szoborcsoportok sorozata. Nőalakjainak monumentalitása az őserőt sugározza (Család, 1947; Anya gyermekével, Király és királyné, 1950; Haldokló harcos, 1957). Munkái az emberi lét korokhoz nem köthető szimbólumai; bronzból kiöntött, fenséges nyugalmú, nagy lyukakkal megbontott, roppant méretű figurái legjobban természeti környezetben érvényesülnek.
Egyre rangosabb megbízásokat kapott, egyik híres, fekvő nőalakja a párizsi UNESCO-palota előtt látható.
A legtöbb Moore-alkotást a londoni Tate Galéria őrzi, számos munkája található állandó kiállításon New Yorkban, de a világ legkülönbözőbb részein találkozhatunk szobraival. Budapesten három alkalommal, 1961-ben, 1967-ben és 1993-ban rendeztek kiállítást műveiből. A hágai Museum Beelden aan Zeeben rendezett retrospektív kiállítása, a Form and Material idén október végéig látogatható.
Henry Moore a yorkshire-i Castlefordban született egy szegény bányászcsalád nyolc gyermeke közül hetedikként. Michelangelo műveit megismerve, tizenegy évesen döntötte el, hogy szobrász lesz.
Tizennyolc évesen katonai szolgálatra jelentkezett, az első világháború francia frontján többször megsebesült. 1919-től Leedsben tanult szobrászatot, a húszas évek elején lett a londoni Royal College of Art ösztöndíjasa. A múzeumokban behatóan tanulmányozta a primitív művészetet, a tolték és maja szobrászatot, majd 1924-ben ösztöndíjjal Olaszországban Giotto, Masaccio, Michelangelo, Donatello és Giovanni Pisano alkotásait.
Az absztrakthoz vonzódó Moore, aki az anyag egyenetlenségeit és a szerszám nyomait is belekomponálta alkotásaiba, szembekerült az akadémikus művészettel. Kiállításai lelkesedést és szörnyülködést váltottak ki, szobrait primitívnek és barbárnak bélyegezték, sőt a csúfság kultuszával is megvádolták.
Henry Moore 1986. augusztus 31-én, 88 évesen halt meg. A Daily Telegraph azt írta: „Sir Winston Churchill óta a nemzetközileg leginkább elismert angol távozott, akit a világ minden civilizált országában tiszteltek.”
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
