Az 1952-ben életre hívott intézmény a magyar színházi múltat idéző írásos dokumentumok mellett egyedüli módon azokat a tárgyi és képi emlékeket is felkutatta és megőrizte, melyek közvetlenebb kapcsolatot jelentenek elmúlt színházi előadásokkal, alkotókkal és korszakokkal.
A magyar színművészet hagyományainak felkutatására és tudományos feldolgozására 1952 novemberében megalapították az Országos Színháztörténeti Múzeumot. Az intézmény igazgatójává Hont Ferencet nevezték ki. A múzeum egyik célkitűzése az volt, hogy a kortárs színművészetet a magyar színjátszás múltjával megismertesse, ezzel segítse az alkotók munkáját, valamint a színházért rajongó közönségnek a régmúlt idők színjátszását bemutassa. A gyűjteményt szinte a semmiből kellett létrehozni, de az itt dolgozó szakemberek – Cenner Mihály, Staud Géza, Dömötör Tekla – személye, illetve az 1952. február 12-én megnyílt Bajor Gizi Színészmúzeum „ide vonzotta” a magyar színháztörténet becses emlékeit és dokumentumait.
A gyűjteményépítést Gobbi Hilda, a Bajor Gizi Múzeum alapítója is segítette.
Az első állandó kiállítás – A magyar színészet hősi harca – 1954. december 28-án nyílt meg a Krisztina körúti épületben, és az első hivatásos magyar színtársulat megalakulásától kezdve a vándorszínészet korszakán keresztül a Nemzeti Színház történetét és kezdeti éveit mutatta be.
Hont Ferenc törekvése volt a kezdetek óta, hogy az Országos Színháztörténeti Múzeumot, az Állami Filmarchívumot és a Színház- és Filmművészeti Szövetség Tudományos Osztályát közös intézményben egyesítse. Fáradozásai nyomán 1957. január 1-ji hatállyal alakult meg a Színház- és Filmtudományi Intézet, melynek Hont lett az elnöke.
A nemzetközi és a magyar sajtóban megjelent, színházról szóló cikkeket archiváló dokumentációs gyűjtemény, a hazai és a külföldi szakkönyveket és folyóiratokat őrző szakkönyvtár, az intézmény kiadványait, könyvsorozatait – Színháztörténeti füzetek, Színháztörténeti könyvtár, Korszerű színház, Színházi tanulmányok – gondozó szerkesztőség, a nemzetközi színházi élet eseményeit figyelemmel kísérő és a világszínházi törekvéseket bemutató kiadványokat szemléző lektori csoport mellett a színháztörténeti múzeum az intézet egyik részlegeként működött.
Az intézményből 1959-ben kivált a Magyar Filmintézet, a Színháztudományi Intézet pedig 1969-től Magyar Színházi Intézet néven működött.
Az intézet a magyar színháztudomány bázisintézménye lett, koordinálta a színháztudományi kutatásokat, tervszerűen gyűjtötte a színházi előadások tárgyi dokumentumait, és állandó, élő kapcsolatot tartott fenn a nemzetközi és magyar színházi élettel.
Az intézetet az alapító vezette a leghosszabb ideig, tizenhét évig. Ezzel szemben a magyar színháztudomány kiemelkedő képviselőjének, dr. Székely Györgynek mindössze néhány hónap jutott, majd ezt követően örökös igazgatóhelyettes lett nyugdíjaztatásáig. Meg kell említeni még a reformkori irodalom kiváló kutatója, Kerényi Ferenc nevét, aki 1983-tól megpróbálta megújítani a Magyar Színházi Intézetet, s nevéhez fűződik a Magyar színháztörténet 1790–1873 című kézikönyv szerkesztése és kiadása.
A múzeum életében 1970-ben döntő változásra került sor: az addig egységes muzeális kollekciót 1970-ben szakgyűjteményekre bontották, kialakult a fotótár, a képzőművészeti gyűjtemény, az emléktár, a kézirattár, a szcenikai gyűjtemény, a színlaptár, a topográfiai gyűjtemény, valamint a hangtár. A bábtár 1973-ban vált önálló gyűjteményi egységgé. A videótechnika elterjedésével a színházi kutatás elsődleges forrásává az előadásokról készített videófelvételek léptek elő. A videótár (ma már audiovizuális archívum) 1987-től gyűjti a felvételeket. A Magyar Táncművészek Szövetsége 1988-ban azzal a feltétellel adta át történeti dokumentumait, hogy a Magyar Színházi Intézetben egy új gyűjteményt, a táncarchívumot hozzanak létre.
Az intézmény 1991-től a múzeumi tevékenységet is hangsúlyozó Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven működik.
Az alapító okirat szerint országos gyűjtőkörű szakmúzeum, állandó kiállítóhelye a Bajor Gizi Színészmúzeum. A kerek évforduló alkalmából az indulás éveit elevenítik fel. Azt mutatják be, hogy milyen alkotások, tárgyak, dokumentumok kerültek be elsőként a gyűjteménybe. Most induló sorozatukban az intézeten belül működő különböző tárak első szerzeményeit tekinthetjük meg.
Nyitókép: az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet épülete Budapesten, a Krisztina körúton. Fotó: MTVA Bizományosi/Jászai Csaba
