Az épületet az üveg uralja, amely átlátszó felületével összeköti a kinti és a benti világot, és „ez a nyitottság, transzparencia és befogadó szellem jellemzi az intézményt is” – fogalmazott Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója, aki egyebek mellett arra emlékeztetett, hogy üvegből hangszerek is készültek, de a Zeneakadémia gyönyörű Róth Miksa-ablakai is összekapcsolják számára a zenét ezzel a különleges anyaggal.
Az üveg kulturális, művészi létezése átszövi az irodalmat, megjelenik a zenei ábrázolásban és diadalutat jár be a képző-, tervező- és iparművészet univerzumában – fogalmazott Krucsainé Herter Anikó. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) helyettes államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai programsorozat alkalmat ad arra, hogy sok szempontból lehessen körbejárni az üveg témáját.
2022-ig kellett várni, hogy azt az anyagot, amely természetes formájában ősidők óta jelen van, most egy éven át ünnepelhessük – emlékeztetett Balogh Eleonóra Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, a Bohus–Lugossy Alapítvány kuratóriumi tagja.
A Műcsarnok Közös tér című kiállításának társkurátora a Magyar Üvegművészeti Társaság támogató leveléből idézve egyebek mellett arról beszélt, hogy a szakmai közösség egyre nagyobb súllyal van jelen a hazai művészeti életben, csakúgy, mint jó nevű nemzetközi galériák és múzeumok kiállítótereiben, rangos kiadványaiban. A társaság az anyagban rejlő lehetőségeket folyamatosan kutatva naprakész technológiák széles spektrumában innovatív módon alkalmazza az üveget. A társaság szakmai kötelessége a nagy elődök, a világhírnevet szerzett magyar alkotók emlékének őrzése is. Szellemiségük széles körben történő megismertetésére az ENSZ kezdeményezése most kiváló alkalmat teremt.
Bohus Eszter, a Bohus–Lugossy Alapítvány alapítója egyebek mellett arról beszélt, hogy az alapítvány vállalta az üveg nemzetközi éve magyarországi üvegszakmai programjainak koordinálását és kommunikációját, melyben a főbb hangsúlyok többek között a széleskörű társadalmi ismeretterjesztésen és az üveginnovációs ökoszisztéma kérdéseinek feltérképezésén vannak.
A Bohus–Lugossy Alapítvány az év során stratégiai építkező munkába is kezd. Ennek része például, hogy az egykori Bohus–Lugossy műteremházból nemzetközi üvegművészeti oktató- és továbbképző intézményt hozzanak létre a Seattle-i Pilchuck Glass Schoollal együttműködésben.
Bohus Eszter lapunknak beszélt az üvegművészet „köztes” helyzetéről is, hiszen hazánkban még mindig sokan az iparművészet, a használati üveg és a képzőművészet határterületén kezelik a magyar üvegművészetet.
Mint emlékeztetett, idén ünnepli a világ az amerikai stúdió-üvegművészet indulásának 60. évfordulóját, hiszen 1962-t jelölik meg annak az időpontnak, amikor az üveg használata, az üveg művészete kilépett a hagyományos funkcionális és dekoratív szerepéből és a művészi önkifejezés alapanyagává vált.
A művészettörténészek gyakran mondják, hogy az üveg mint alapanyag a maga szépségével, csillogásával, azzal a tulajdonságával, hogy visszatükröz, belső fényekkel rendelkezik, magát a fényt is vezeti vagy éppen elnyeli, így akik üveggel dolgoznak, el akarják kápráztatni a közönséget, és nem annyira fontos a mondandó, az autonóm művészetben fontos tartalmi többlet. Ez valóban igaz több üvegművészre is, azaz az üveg tulajdonságait próbálják meg különböző eszközökkel, megformálással, technológiával még inkább láthatóvá tenni, és ezért vetődik fel ma is az a kérdés, hogy az üvegművészet képző- vagy iparművészet.
Az alapítvány ezért is kezdeményezett kutatómunkát a témában a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetével arról, hogy miképpen lehetne az üvegművészetet műfajilag nem kizárólagosan az iparművészethez, hanem a képzőművészethez is sorolni. Ennek a kérdésnek ugyanis van olyan vetülete is, hogy ha egy alkotó az iparművészethez van besorolva, akkor bizonyos pályázati lehetőségektől elesik, de például múzeumok is elesnek attól, hogy üvegművészeti alkotásokat vásároljanak.
Tovább nehezíti a művészek helyzetét, hogy az üvegművészet nagyon költségigényes. Maga az alapanyag is meglehetősen drága, és ehhez társul a megmunkáláshoz szükséges technológiai eszközök költsége. De eltűnt az a nyitott ipari háttér is – folytatta Bohus Eszter –, ami korábban megvolt. Az elmúlt húsz évben tizennyolc gyárat zártak be, a meglevők pedig sorozatgyártásban dolgoznak, így ott nincs lehetőségük a művészeknek az ipari eszközök használatára.
Az alapítvány ezeket a típusú problémákat is igyekszik feltérképezni és megoldást találni rájuk, mert magának az üvegnek az innovációja is olyan szellemi műhelyt igényel, ahol vegyészek, mérnökök, formatervezők, üvegművészek együtt tudnak dolgozni. Ma ez nincs meg. De a művészek közötti együttgondolkodás is fontos volt – jelzett egy újabb aspektust Bohus Eszter. „A rendszeres novibori üvegszimpóziumok például arra is lehetőséget adtak, hogy megmutassák egymásnak az eredményeiket, megosszák az élményeiket, az új gondolatokat és fejlesztéseket, és ez az inspiráció az, ami most hiányzik”.
Bohus Eszter édesapjáról, az úttörő generációhoz tartozó Bohus Zoltánról is beszélt.
Mint felidézte, Magyarországon elég hamar elindult az oktatás, Z. Gács György, az Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszékének vezetője már 1965-ben megalapította az önálló üveg szakot, és ő volt az, akit élénken foglalkoztatott, miként lehetne képzőművészeti alkotásokat megvalósítani az üveg anyagában. Az akkor frissen diplomázott Bohus Zoltánt kérte fel arra, hogy maradjon a főiskolán tanársegédként, mert meglátta benne a folyton kísérletező, tanulni vágyó, aktív, kezdeményező fiatalt. Bohus Zoltán végül 44 évig oktatott több generációnyi üvegművészt és mentorált az iskola falain kívül a saját műtermében, sőt segítette is külföldi megjelenésüket. Erre az önzetlen hozzáállásra ma is nagy szükség van, és az alapítvány ebben igyekszik segíteni – fűzte hozzá Bohus Eszter.
Az üveg nemzetközi éve magyarországi hivatalos megnyitóján részt vett a most 90 éves Suha Zoltán is, aki Veress Zoltán vegyésszel közösen alkotta meg nemzetközi hírű szabadalmát, a fátyolüveget.
Az ENSZ 75. közgyűlése nyilvánította 2022-t az üveg nemzetközi évének, amihez kapcsolódva hazánkban is kiállítások, szakmai események mutatják be a magyar üvegművészet múltját, jelenét és jövőjét. A magyarországi üvegművesség 2021-ben felkerült az UNESCO reprezentatív listájára, a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Az egész éves programsorozatot fontos évfordulók keretezik: idén 150 éves az Iparművészeti Múzeum, az amerikai stúdió-üvegművészet indulásának pedig 60. évfordulóját ünnepli az üvegművészeti szakma.
A hazai kiállítások közül kiemelkedik a szeptember 4-ig látogatható GlasSpring, a kortárs magyar üvegművészet tavaszi tárlata a Klebelsberg Kultúrkúriában, amely 50 magyar, nemzetközileg is aktív magyar művész üveg alkotásait mutatja be, miközben a 60 évvel ezelőtt indult Nemzetközi Stúdióüveg Mozgalom kortárs pozícióját is felrajzolja. Szentendrén a Ferenczy Múzeumban Üveg hat főre címmel május 29-ig látogatható hat, nemzetközi elismertségű üvegművész – Borkovics Péter, Hegyvári Bernadett, László Kyra, Melcher Mihály, Sipos Balázs és Smetana Ágnes – kiállítása, filozofikus mélységű gondolatiságú, autonóm értékű képekkel és plasztikákkal.
A kiállításról részletesen itt számoltunk be.
Az üvegművészet fontos állomásait a 18. századtól a múlt század végéig áttekintő kiállítás nyílik a De la Motte–Beer-palota ritkaságszámba menő, 18. századi eredeti barokk freskókkal díszített teremsorában. Megelevenedik a Magyar Üvegművészek Társaságának története a győri Rómer Házban. Az őszi Art Market Budapesten nemzetközi galeristák és művészek bevonásával szakmai szereplők először vitatják meg az üveg képzőművészeti műfajok között betöltött szerepét. A Bohus–Lugossy Alapítvány a 360 Design Budapest kiállítás partnereként nemzetközi üvegdizájn-kiállítással zárja a 2022-es üveg nemzetközi évét.
A magyarországi programokról Az üveg éve 2022 elnevezésű oldalon lehet tájékozódni, a nemzetközi eseményekről az International Year of Glass 2022 oldalon lehet olvasni.
Nyitókép: Az üveg nemzetközi éve magyarországi megnyitója 2022. május 18-án a Magyar Zene Házában
