Mi köze Gagarinnak az analóg szintetizátorokhoz?

Catherine Gaudet közel 20 éve van a pályán, 2019-ben alapította meg saját társulatát, 2022-ben pedig elnyerte a Grand Prix de la danse de Montréal díjat. Darabjainak őszinte, nyers fizikalitása lehetővé teszi, hogy mélyen belelássunk egy ember pszichéjébe és lelkébe. A Trafóban szeptember 28-án és 29-én látható The pretty things című előadása a koronavírus-járvány alatt készült, és arra a határhelyzetre mutat rá, ahol a vágyak újjászülethetnek a megszorítások terhe ellenére is. 

Miért vágyunk az űrbe, ha tudjuk, hogy nincs ott semmi? Erre a kérdésre keresi a választ Szilvay Máté hat énekes és két színész segítségével az október 4-én bemutatandó és másnap is elkapható rakéták, szintik, istenek című előadásban, amely az alkotói szándék szerint képi és zenei dramaturgiára épülő utazás a kollektív tudatalattinkba. Az 1960-as és ‘70-es években az emberiség nemcsak a világűrt, hanem az elektronikus zene és a szintetizátor megszületésével a hangok új világát is meghódította. Ez a két hódítástörténet az előadásban hangban és képben összekapcsolódik: az űrutazás elképesztően drága és merőben szimbolikus tettéhez a művészetben oszcillátorok adják a kísérőzenét, a sci-fikben az űrhajók vezérlői analóg szintetizátorokra hasonlítanak. Az előadás alkotói azt kutatják, mit is jelentett az első emberi űrutazás és az analóg szintetizátor feltalálása az emberiség életében.

Egy héttel később, október 10-én és 11-én tekinthető meg itthon először a Hodworks Shared Values című előadása, amely egy Hód Adrienn vezette, a kíváncsiság, a kapcsolódás és az együttlét fogalmai köré szerveződött, testkutatás-alapú kreatív folyamat eredménye. A kreációban négy változatos élettörténetű és szakmai hátterű előadó kísérletező kedvvel fordult egymás felé, hogy felfedezzék azokat a tudásokat, tapasztalatokat és gyakorlatokat, amelyek fontossá váltak számukra személyes és szakmai útjuk során, amelyek gazdagították őket, formálták a szemléletüket, és amelyek megoszthatóak az előadás játékos terében.