Hogy műveimet a derű hassa át!

Szindbád, bon voyage! címmel november 10-én, vasárnap 15 órától az Uránia Nemzeti Filmszínházban Gyulai Líviusz animációiból láthat átfogó válogatást, illetve személyesen a grafikussal is találkozhat a közönség. A rajzaiból nyíló kiállítás két héten át lesz látható az Urániában. Ebből az alkalomból kértük rövid interjúra a művészt, a magyar grafika klasszikusát.

Munkásságát jellemzi az irodalommal való szoros kapcsolat. Miért alakult ez így?

A hatvanas évek óta készítek irodalmi illusztrációkat, amikor Nagy László – mint az Élet és Irodalom szerkesztője – meghívott, hogy dolgozzak a lapnak. Így hetente készítettem rajzokat a megjelenő irodalmi művekhez, amelyek akkor sokkal nagyobb számban szerepeltek a lapban, mint manapság. Így ismerkedtem meg például Fejes Endrével, akinek sok írásával volt dolgom mint rajzoló. Az irodalmi kapcsolatok révén egy idő után aztán bekerültem a könyvillusztráció világába is.

Weöres Sándor 1972-es Psyché című kötetéhez készült rajzaival vált híressé, mint könyvillusztrátor. Egyúttal ebben a munkájában talált rá arra a rokokós, finom hangvételre, ami aztán sok más grafikáját is jellemezte. Miért kedvelte meg ezt a korszakot?

A mai napig hatással van rám ez a korszak. Egyszerűen megragadott, hogy a francia forradalom előtti időszak művészetében milyen erősen volt jelen az élet élvezetének ábrázolása, megragadott a rokokó formai gazdagsága, finomsága, erotikája. Ezt a stílusidézést nyilván Weöres műve is kívánta, de volt ennek előzménye a munkáimban, Szerb Antal A királyné nyaklánca című regényének illusztrálása, amely szintén ebben a korszakban játszódik. Igazából ott kerültem közelebbi kapcsolatba a rokokó vizuális világával. Szeretek egyébként elmerülni egy-egy illusztrációs munka kapcsán az adott irodalmi mű korában. Amikor tehetem, mindig alaposan utánanézek a korszak művészetének. Az illusztrációkat pedig mindig olyan ambícióval készítettem, hogy azok önálló grafikaként is megállják a helyüket.

Láthatólag szívesen nyúl vissza a XIX-XX. század fordulójának korához is.

Így van. Valaki azt mondta, hogy a munkáim gyakran szólnak utazásokról, de ez abban az értelemben is igaz, hogy szeretem a stílustörténeti kalandozásokat.

Újabban animációs sorozatokon dolgozik, feldolgozta Metta Victoria Fuller Victor Egy komisz kölyök naplója című könyvét, majd ugyanettől a szerzőtől az Egy komisz kislány naplóját is, s jelenleg az Egy jenki Artúr király udvarában című Mark Twain-regényt rajzolja. Gyerekkori kedvencei voltak?

A Komisz kölyök napjóját és Twain könyvét gyerekkoromban olvastam, és imádtam. Előbbit Karinthy fordította, és sokáig őt tekintettem szerzőnek, majd mikor megtudtam az eredeti szerző nevét, azt hittem a neve alapján, hogy férfi, holott sokgyerekes családanya volt. Én is elég csibész kölyök voltam, így nagyon tetszettek a főhős történetei. Karinthy egyébként magyar viszonyok közé helyezte a hőst, de mielőtt rajzolni kezdtem, megrendeltem az eredeti regényt is angolul, és mindkét változatból merítettem. Mark Twain pedig az egyik kedvenc íróm, szinte mindent olvastam tőle. Ezért fogtam neki az Egy jenki Artúr király udvarában rajzfilmes feldolgozásának. Tizenhárom részes lesz a sorozat, eddig két rész van kész, épp most fejezem be a harmadikat. Eléggé le kellett porolnom a könyvet, ki kellett belőle szednem például a korabeli aktuálpolitikai utalásokat, és el is rugaszkodtam az eredetitől, inkább a mű humora mentén haladtam.

Ezeknek a sorozatoknak a karakterei látszólag a gyerekrajzokhoz állnak közel.

Ezek a figurák a natúra és a karikatúra között helyezhetők el. Fontosnak tartottam, hogy legyen bennük humor, ami a derű egyfajta esszenciája. Hiszen annyi elkeserítő negatívum van az életben. Én mindig arra törekedtem, hogy azt a kis időt, amíg az emberek a műveimet nézik, a derű hassa át, és örültem, ha ennek olykor kiállításokon vagy olyan találkozókon, mint amilyen vasárnap is lesz az Urániában, tanúja lehettem.

Nyitókép: Jelenet az Egy komisz kölyök naplójából