Szergej Alekszandrovics Jeszenyin 1895. október 3-án született Konsztantyinovóban. Édesapja, Alekszandr Nyikityics parasztember, édesanyja, Tatyjana Fjodorovna (lánykori nevén Tyitova) írástudatlan parasztasszony volt. Kisgyermekként anyai nagyszülei nevelték. Első verseit kilencévesen írta; szerette az orosz irodalmat, Puskint, Gogolt olvasott elsősorban. Egyházi iskolába íratták, amelyet tizenhat évesen végzett el.
1915-ben Szentpétervárra költözött, ahol Alekszandr Bloknak írt üzenete után a költő találkozásra hívta: ?Ma itt volt nálam egy rjazanyi ifjú a verseivel. 19 éves. A versei frissek, tiszták, hangosak, bőbeszédűek. 1915. március 9-én járt nálam?? írta Blok. Majd bevezette az irodalmi társaságba, megjelentette négy versét a Golosz zsiznyi (Az élet hangja) c. folyóiratban. Itt ismerkedett meg Nyikolaj Kljujevvel és Andrej Belijjel is. 1916-ban jelent meg Jeszenyin első kötete Radunyica címmel. A szerelemről és egyszerű falusi életről szóló versei korának egyik legnépszerűbb költőjévé tették, mivel az irodalmi körök a háború borzalmai elől szívesen menekültek a tiszta orosz vidék nosztalgiájába.
1919-ben író-költő (Anatolij Mariengof, Vagyim Sersenyevics, Rjurik Ivnyev) és művész barátaival (Borisz Erdman, Georgij Jakulov) együtt megalapította az imazsinizmust: a futurizmushoz hasonlóan szokatlan képi és színhatásokat használt, 1919 és 1922 között élte fénykorát. Az imazsiniszták életstílusához hozzátartozott a botrány, amit a költészetük részének tekintettek ? ez alól Jeszenyin sem volt kivétel.
Legtöbb házasságát is botrányok jellemezték: ezek között kiemelhető Isadora Duncannel való kapcsolata. 1921 őszén ismerte meg a Párizsban élő amerikai táncosnőt, akivel egy évre rá házasodtak össze. Jeszenyin elkísérte híres feleségét egy európai és amerikai turnéra. Gyakran részeg állapotban Jeszenyin szállodai szobákat vert szét és botrányokat rendezett az éttermekben. Igen erős sajtó visszhangot is kapott Jeszenyin ezzel kapcsolatban.
Miután elváltak, és Jeszenyin visszatért Moszkvába, 1924-ben újabb kötete jelent meg Moszkva kabackaja címmel. A kötet versei őszinte vallomások a részegségről, a züllött kocsmázásokról, a botrányokról. Az egyik legszemélyesebb hangvételű kötete, amely megjelent az élete során.
Élete vége felé egyre mélyebbre süllyedt az alkoholizmusba és a depresszióba ? paranoia és a halál gondolata gyötörték. 1925. novemberében teljes idegösszeomlással kórházba került, ahol egy hónapig kezelték.
December 21-én engedték ki a klinikáról. Kiadójától kikérte az összegyűjtött verseiből kiadott kötet honoráriumát és táviratot küldött Volf Erlihnek Szentpétervárra, hogy foglaljon neki szobát. Pétervárott az Angletyer nevű szállodában szállt meg, az 5-ös számú szobában. December 28-án találták meg holttestét a szállodai szobában, a fűtőcsövekre akasztotta fel magát a jegyzőkönyv szerint. Léteznek elméletek, amelyek amellett szólnak, hogy államilag megtervezett gyilkosság áldozata lett ? viszont ezekre nem sikerült bizonyítékot találni.
Gazdag költői életművet tudhat maga mögött: korai versei középpontjában a ?haza?, az orosz falu, az orosz táj áll, impresszionista festői képekkel, az orosz táj jellegzetes színeivel. Majd innen kanyarodott egyre inkább a személyesebb, vallomásos líra, valamint az imazsinizmus felé, viszont verseiben akkor is megőrizte az orosz táj, a környezet fenségét és impresszióit.
?Nevén nevezve: honunk ez,
ahol ember s pusztai szél
együtt iszik, olykor könnyez,
mosolyos napokat remél.?
? Jeszenyin: Ez a bánat el sose múlhat
Forrás: Wikipédia
