Mit kell tudni erről az egykori hadihajóról?
Az SMS LEITHA-t az Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Rt. készítette az Osztrák?Magyar Monarchia megrendelésére 1871-ben. A folyami monitor 1872-től egészen az I. világháború végéig állt hadrendben kisebb megszakításokkal. Utána a páncélzatától és fegyverzetétől megfosztott estet kavicskotró elevátorhajóként használták évtizedekig és teljesen feledésbe merült a múltja. Csonkaréti Károly kutató fedezte fel újra és azonosította a történelmi jelentőségű hajótestet az 1970-es évek végén.
Az SMS LEITHA-t 1992-ben nyilvánították a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményének részévé. A hajó 1888 és 1893 közötti állapotának rekonstrukciója a bécsi hadilevéltár tervdokumentumainak felhasználásával 2009-ben vette kezdetét, és Lajta Monitor Múzeumhajó néven avatták újjá 2010-ben. 2014-től Budapest egyedülálló látványosságaként a Parlament melletti hajóállásban ? ingyenes tárlatvezetésekkel ? tavasztól késő őszig várja a látogatókat, a téli időszakot pedig az újpesti öbölben tölti. Múltjára tisztelettel a monitor ma az MH I. Tűzszerész és Hadihajós Ezred tiszteletbeli zászlóshajója is egyben.
A monitor típusú hadihajóknak mik a főbb jellemzőik?
A monitoroknak alapvetően folyami és a tengeri változatait különböztetjük meg. Ennek a hajótípusnak az első példányai az amerikai polgárháború idejében jelentek meg, amikor az Unió a Konföderáció tengeri kijárattal rendelkező kikötőit blokád alá vonta. A monitorok legfontosabb jellemzője a teljes páncélvédettséggel rendelkező, alacsony merülésű hajótest, és a szabadon forgó lövegtorony volt.
Ami most itt látogatható, az az egykori SMS LEITHA monitor.
Az SMS LEITHA és testvérhajója, az SMS MAROS Európa első folyami monitorjai voltak. Az Osztrák?Magyar Monarchia legmodernebb teljes páncélvédettséggel bíró, kötélzettel és vitorlázattal már nem rendelkező hadihajói voltak. A Lajta Monitor Múzeumhajó jelenleg az első világháború előtti struktúráját őrzi, de több találat nyomát is hordozza.
Az idők folyamán a hajó fegyverzete változott. A fő tűzerejét a lövegtoronyban elhelyezett két 1861 mintájú, 15 centiméteres, huzagolt csövű, hátultöltős ágyú adta. A lövegtorony mozgatása az első időszakban még kézi erővel történt, majd az átépítéseknek köszönhetően motorikus, később pedig elektronikus meghajtást kapott. A hadrendbe állást követően egyre nagyobb igény mutatkozott a hajó tűzerejének fokozására, így idővel az 1861 mintájú ágyúkat egy modernebb, 12 centiméteres gyorstüzelő Krupp ágyú váltotta fel. Emellett két, a kezelőszemélyzetet is oltalmazó pajzzsal ellátott, Palmkranz-Nordenfelt szórólöveggel egészítették ki a hajó fegyverrendszerét, amelyek a lövegfedélzeten kaptak helyet. A világháború idején már a légvédelmét is meg kellett oldani a hadihajónak, ez alapvetően az osztrák-magyar 1907/1912 mintájú, 8 centiméteres Schwarzlose géppuskák alkalmazásával valósult meg. A matrózok kézifegyverei az 1867 mintájú egylövetű hátultöltős külön csapat ? mai néven utász ? puskák, és tengerész szablyák voltak, a tisztek oldalfegyvert viseltek.
A monitor fedélzeti páncéljának vastagsága 16 milliméter, a hajótest oldalát védő övpáncél vastagsága 44 milliméter volt. A lövegtorony oldala körben 44 milliméteres, a felette levő parancsnoki torony 64 milliméteres vastagságot mutat.
Hányan és kik szolgáltak a hajón?
A hajón a kezdetekkor 40 embert szolgált, később a teljes létszám már a 60 főt is elérte. A személyzetnek mind tiszti, mind legénységi viszonylatban személyre szabott feladatok jutottak. Voltak fűtők, szerelők, lövegkezelők, fegyveres szolgálatot ellátó tengerészgyalogosok, szakácsok, a tisztek között pedig navigátorokat, műszakikat, irányzókat találunk, valamint természetesen a parancsnokot. A hajón való szolgálatot nem csak a fizikai, hanem az erős pszichikai igénybevétel is nehezítette az összezártság miatt.
A hajót bejárva miket láthat a látogató?
A bejárást a hajótest elülső felében kezdjük, ezt a részt a rakodótér és a legénységi szálláshely uralja. Ettől elválasztva kapott még helyet a fedélzetmester szálláshelye és az élelmiszerraktár is. Mivel folyamokon teljesítettek szolgálatot, élelmiszerből, tüzelőanyagból nem raktároztak sokat, hisz sok kikötőben beszerezhették az ellátmányt. A muníciót is központi rendelkezések alapján kapták meg. A matrózok függőágyban vagy zsákokon aludtak, jó idő esetén akár a fedélzeten is.
Továbbmenve a legénységi szálláshely mögött található a lőszerkamra, ahonnan közvetlenül, két adogató nyíláson keresztül tudták a matrózok feljuttatni a felettük lévő lövegekhez a szükséges lőszert, ami lehetett kartácsot, srapnel vagy gránát.
A lőszerkamra mögötti gép- és kazánházban állt az a gőzgép, aminek feladata volt a hajó mozgatása.
A következő hajórészben találjuk a tiszti és altiszti szálláshelyeket. A parancsnoki kabint közvetlenül a gép- és kazánház mögött alakították ki, a kabin berendezését a XIX/XX. század fordulójának bútorai és jellegzetes berendezési tárgyai szolgáltatják.
Innen egy feljárón keresztül juthatunk ki a hátsó fedélzetre. A világítóablakokkal tagolt területen két mentőcsónakot találunk. Ezeket nem csak mentéskor, hanem például akkor is használhatták, ha a hajó nem tudott teljesen a part mellett kikötni. A fedélzeten tovább sétálva találjuk meg az illemhelyeket és a konyhát. Érdekes információ, hogy praktikus okokból mind a lobogót tartó árbocrúd, mind a gőzgép kéménye eldönthető volt.
A hajó fedélzetének középső részét a Coles-féle lövegtorony, a felette elhelyezett parancsnoki torony, illetve az ahhoz egy ?ördöghíddal? kapcsolódó lövegfedélzet uralja. Utóbbi bal és jobb oldalán találhatók a már említett 25,4 milliméteres Palmkranz-Nordenfelt szórólövegek is.
Amilyen elviselhetetlen lehetett a létezés lent a hajótérben a gőzgép okozta zaj, és a bennrekedő hőség miatt, éppen annyira volt nehézkes és veszélyes a mozgás a hajó domború, s ezért ? főleg vizesen ? rettentően csúszós fedélzetén.
Milyen harci helyzetekben került a Lajta monitor bevetésre?
A LEITHA fegyverzete élő erő leküzdésére és erődrombolásra is alkalmas volt, de békeidőben is folyamatosan járőrözött, amivel diplomáciai erődemonstrációt folytatott. A tűzkeresztségét 1876 decemberében nyerte el, később részt vett Bosznia-Hercegovina annektálásában is. Az első világháborút az átépítések jelentette megszakítások kivételével gyakorlatilag végig harcolta. Részt vett Belgrád első és második ostromában, és sikeresen támogatta a Monarchia Duna menti harcait.
A hajó világháborús hadisikerei ellenére a legismertebb akciója talán az 1919-es Tanácsköztársaság alatti monitorlázadásban való részvétel volt. A hadihajót ekkor újra hadrendbe állították, de ekkor már Lajta néven. A sikertelen antikommunista lázadást követően a Lajta (a lázadásban résztvevő más hajókkal együtt) Bajánál Antant kézbe került. 1921-ben végleg megfosztották páncélzatától, gépezeteitől és fegyvereitől, ezzel véget pályafutása is.
Talán nehéz elképzelni, hogy ez a ma békésen ringatózó múzeumhajó egykor a Monarchia sikeres és megbízható folyami egysége volt, mely az ellenséggel vívott összecsapások alatt keményen és sokszor győztesen kivette részét a pusztító harcokból. Egy olyan szerencsésen megmaradt értékes történelmi emlék, mely a jelenkor emberének is rengeteg, fantáziát megmozgató érdekességgel szolgál.
Tölgyesi Tibor
