Hülyék évadja - GARBO, A KÉM

Edmon Roch spanyol rendező-producer a világ legnagyobb megtévesztőjéről készítette 2009-es moziját. Garbo ? eredeti nevén Juan Garcia Pujol ? az igazság megszállottja volt a maga módján. A spanyol polgárháborúban először a köztársaság oldalán harcolt (noha egyetlen golyót sem lőtt ki), majd egy éjjel átsétált Franco táborába, de rossz irányba indult és újra a volt csapatában találta magát. Egy valamirevaló komisszár már itt gyanút fogott volna, ha odafigyel, de egy félnótásnak nem szentelt különösebb figyelmet a felfordult világ.

Később bebizonyosodott, hogy hiba volt: Pujol gyermeteg trükkjei éveken át megvezették a teljes náci vezérkart. Világmegváltó hevülettől indítva először a briteknek ajánlkozott fel mint informátor, akik nem kértek belőle, majd a német megszállóknak. Kém lett, komoly és kiterjedt nemzetközi ügynökhálózattal, akikből egyetlen személy sem létezett. Forgatókönyv-írót megszégyenítő tehetséggel bonyolította majdnem harminc ?kapcsolatának? szálait, megkomponálta teljes élettörténetüket, forró helyzetekben ?likvidálta? őket, egyikük után még szép özvegyi nyugdíjat is kiharcolt. Egy Lisszabon melletti üdülőfaluból küldözgette az angliai offenzíváról készített beszámolóit. Útikönyvekből és a helyi könyvtárban talált magazinokból merített brit helyismeretével egy mai nyelvvizsgán biztosan megbukna, de a nácik precizitása valahogy nem jelzett riadót. Pujol a legátlátszóbb trükkökkel ámította a Harmadik Birodalom legfelső köreit, a brit titkosszolgálat rajta keresztül juttatott el kódolt hamis helyzetértékeléseket Hitler vezérkarának. Neki köszönhető, hogy a normandiai partraszállás jelentősége két teljes hétig nem jutott el a német vezérkar tudatáig, mivel Pujol üzenetei egy Calais-nál várható offenzíváról szóltak.

Sohasem bukott le. A németek Arabelnek nevezték, a szövetségesek ? kivételes színészi tehetségét honorálva ? Garbo néven tartották számon. Mindkét oldalról a legmagasabb állami kitüntetéseket kapta meg. A világ egyik nevét sem ismerte, egészen 1984-ig, amikor a D-nap 40. évfordulójára egy angol kémregény-író felkutatta Venezuelában. Meghívta az évfordulós ünnepségre, és mi, nézők most a mozivásznon látjuk, ahogyan egy hegyes fülű, vidám kis nagypapa bratyizik a kitüntetések alatt roskadozó angol veterán tábornokokkal.

A film az egész képtelen sztorit filmtörténeti jelenetekbe ágyazza. Leslie Howard és Peter Lorre elhíresült nagyjelenetei, a Casablanca romantikája és korabeli híradók montázsai veszik körül Pujol könnyed ujjgyakorlatait a keresztbe-kasul átverősdi izgalmas játékában. Az interjúkban megszólaló kutatók, történészek, pszichiáterek, újságírók és szakértők próbálják megőrizni komolyságukat, de hiába. Garbo vicclapba illő története kifog rajtuk. Egyedül a korabeli képregények és rajzfilmek parodisztikus stílusa ér föl a történet humorához, ezekből is bőven válogat a rendező. Valami megveszekedett jókedv lengi be az egész mozit, egy szabad ember korlátot nem ismerő szellemessége és bátorsága, amint viccet csinál a világégésből. Olyan falrengető viccet, hogy a néző a mozi után otthon kénytelen ellenőrizni a világhálón, valóban létezett-e ez a zseniális őrült, vagy csúnyán átverték.