A kortárs magyar irodalom a súlyos témák letéteményese. De ne féljünk, a humor tematikájában is otthon vagyunk.
Esterházy Péter: Csáth Géza fantasztikus élete
Néhány oldalnyi elbeszélés az egész, de felér egy több száz oldalas regénnyel.
Az életrajzból elemeket, momentumokat módjával válogató Esterházy csodálatos, egyszeri, megismételhetetlen, térről és időről megfeledkező életrajzot kerekít, hogy az utolsó mondatig szakadjunk a nevetéstől. A szövegben Csáth Géza mellett feltűnő Hajas Tibor költő alakja nem a véletlen műve.
Tandori Dezső: Döblingi befutó
„Magyarországon most szinte mindannyiunk élete változásban, ha nem éppen válságban van” – olvassuk az 1992-ben megjelent kötet fülszövegében. Nem kifejezetten humoros könyv, de Tandori „nyelvjárásának” ismeretében nyugodtan nevezhetjük szórakoztatónak. A könyv részben szakkönyv, részben szépirodalom. A megkülönböztetés valójában nem fontos, bárki örömét lelheti a lóverseny világát bemutató kötetben, amolyan Tandori-észrevételek és megfigyelések kíséretében, s ehhez még az sem szükséges, hogy jártunk-e valaha lóversenyen vagy sem. Tandori mesél, magyaráz, pályákról, lovakról, madarakról, a világ forgása rajta keresztül jól lekövethető. Versenyben van. A kötet a humorából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított világ valósága. Csak módjával.
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek
A vajdasági Palicson élő Tolnai Ottó szinte mindegyik írásán nyomot hagy az a filozofikus derű, amit jobb híján nem hívhatunk másképp, mint eredendő világbölcsesség, világ(meg)értés. Szeméremékszerek című regényében olvashatunk menekültekről, kihallgatásról, Palics és környékének különleges figuráiról a Tolnaitól megszokott, a szabad asszociációt újraértelmező és saját nyelvébe integráló stílusban, hogy megérezzük, ember és ember közt létezik egy mindennél szorosabb és tartósabb kötelék: a nevetés.
Lackfi János: Milyenek a magyarok?
A több éve megjelent Lackfi-kötet hatalmas népszerűsége kétségkívül eleget tett az elvárásoknak: szeretjük, ha megmondják, kik és milyenek vagyunk, van annyi önirónia bennünk, hogy szeretünk és tudunk is magunkon nevetni. Lackfi a tipikus „magyar ember a világban” pillanatainkat veszi sorra és helyezi ironikus fénybe kedvesen és szerethetően, magát sem vonva ki a játékból, hogy Kosztolányi és Puskás Ferenc után már ezért is érdemes magyarnak lenni.
Fehér Boldizsár: Vak majom
Fehér Boldizsár első, Margó-díjjal jutalmazott, humoros kalandregényként emlegetett, generációs regényként is értelmezhető munkája magasra teszi a lécet, ami a humort illeti. Egy huszonéves magyarországi milliárdos bonyolódik furcsábbnál furcsább kalandokba, végül, ahogy az már lenni szokott, őt is utolérik a tettei következményei. Az elmúlt évek egyik legviccesebb könyve a Vak majom. Fehér Boldizsárral készült korábbi interjúnk itt olvasható.
