Vannak-e Hunyadiról friss eredményei a történettudománynak?
A származásával, születésével kapcsolatban nem számolhatok be új eredményről: a történettudomány kezd megegyezni ezekben a kérdésekben. A legendák sok évszázadon át tartották magukat, és közben újak is keletkeztek. A kérdés az, hogy miért jöttek létre. Az, hogy honnan származott a család, lényegében Mátyás királlyá választásától volt fontos téma, és a válaszok mindig a különböző érdekcsoportoknak megfelelően változtak. A kortársakat elsősorban a társadalmi helyzetük érdekelte, a 19. századi történetírás pedig az etnikai vonulatot firtatta. Hiszen a magyar, a román és a szerb történészek is szerették nemzetük fiainak beállítani a Hunyadiakat – a periódus társadalmi, filozófiai, kulturális mozgásainak megfelelően. Bár a vita napjainkban is folytatódik, egyre közelebb kerülünk a tudományos konszenzushoz.
A család felemelkedése minek volt köszönhető?
Tény, hogy Hunyadi János fia, Mátyás volt az egyetlen olyan magyar uralkodó, aki nem származott uralkodói dinasztiából, sőt a család két generációval korábbi tagjai még igencsak szerény körülmények között éltek. A 15. században Hunyadi János váratlan és gyors felemelkedése tökéletesen beleillett a Zsigmond-kor társadalmi mobilitásába. Tehát nem valamiféle rendkívüli pályafutásról beszélünk, több hasonló család szintén képes volt fölemelkedni. Nem olyan magasságokig, mint a Hunyadiak, akiknél az igen kitartó munkára épült a karrier. Mátyás nagyapja, Serbe fia, Vajk, az édesapja, Hunyadi János és maga Mátyás kitartó munkájáról van szó.
A néphit és a tudományos álláspont között nyilván mindig nagy a szakadék. Milyen legendákat ismerünk?
A legismertebb talán a Luxemburgi Zsigmondtól való származás legendája. Ez örvend a legnagyobb népszerűségnek, évszázadokon keresztül fönnmaradt, és olykor a történészek is tettek azért, hogy alátámasszák. A magyar történelem tizedei című művében már Antonio Bonfini, Mátyás krónikása is ír a Zsigmond-históriáról, ez adta az alapját a későbbi „sztoriknak”. Bonfini ebben szinte szó szerint lejegyzi, hogy
a híresen szoknyabolond Zsigmond (1368–1437) szerelmeskedett egy oláh nemes intelligens és bájos lányával. Innen eredeztethető a Hunyadiak címerében látható ábrázolás magyarázata: a csőrében gyűrűt tartó holló képe – amely azután több szempontból is fontos szimbóluma lett a család történetének – onnan eredhet, hogy a király a kalandjai után mindig egy-egy értékes gyűrűvel ajándékozta meg az asszonyokat, lányokat.
János anyjának keresztnevét valószínűleg később találták ki. A Bonfinire támaszkodó Heltai Gáspár sem említi a 16. században, hogy Morzsinai Erzsébetnek hívták volna, ez a név csak egy másik krónikásnál, Cortesiusnál tűnik föl. Mindenesetre a legenda szerint ő is kapott egy gyűrűt, azzal a meghagyással, hogy ha fia születik, amikor fölcseperedik, állítson be vele a királyi udvarba, és attól kezdve Zsigmond támogatását fogja élvezni. Az asszony, hogy a gyermeket felnevelhesse, hozzáment egy nemesemberhez. A gyűrűt egyszer holló ragadta el, és az asszony a férjét kérte meg a visszaszerzésére. Amit a nemes a madarat megsebesítve teljesített is.
A holló és a gyűrű így került a címerbe?
A legenda szerint igen. Bonfini szerint azonban a mesét Cillei Ulrik udvarában kreálták annak érdekében, hogy a mindenkori rivális, Hunyadi erkölcsi tekintélyét és a hírnevét aláássák. Amikor Heltai átvette ezt a történetet, néhány részletet pontosított. Tény és való, hogy Zsigmond több hadjáratot vezetett a török ellen. Erdélyben ugyan nem volt, ahol a lánnyal találkozhatott volna, de a Szörényi bánságban igen: ott ez akár meg is történhetett. Ezt az eredetelméletet a 18. századig nem nagyon kérdőjelezték meg. Ráadásul a Hunyadi családnak nyilván nem is jött volna rosszul, hogy a későbbi törökverő hős Zsigmondtól származott – még akkor sem, ha balkézről. Ez inkább erősítette volna a tekintélyüket. Ennek ellenére kétes történetről van szó, amit a 18. századtól már megkérdőjeleznek. A 19. századtól kezdve pedig megkísérelték tételesen cáfolni, elsősorban az oklevelekre építve. Erre még visszatérek.
Van másik történetünk is: a Corvinus-legenda, amely ugyancsak nagyon ismert.
Az a magyarországi humanizmussal együtt született, de vele együtt ki is múlt, hiszen csak Mátyás udvarában terjesztették. Egy Petrus Ransanus nevű domonkos szerzetes, humanista tudós írt róla, aki 1488-ban nápolyi követként jelent meg Mátyás udvarában, és megbízást kapott a magyarok és köztük természetesen a Hunyadiak történetének megírására. Érdekes, hogy amikor Bonfini a krónikájában szintén foglalkozik a leszármazással, azt írja: Mátyás királynak az oláh Vajk fia, Corvinus János volt az apja. Tehát román–oláh eredetre utal, és azt állítja, hogy Atyha faluban született, amit Bonfini idejében Corvinumnak neveznek. Innen eredne a Corvinusok elnevezés és a hollóval – latinul corvus – való összekötés.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a Hargita megyei apró faluról írásos emlék csak a 16. századtól található. Vagyis csupán nyelvi szójátékok összefonódásáról van szó: a Corvinus névvel az ősi római famíliák közé igyekeztek visszavezetni a családot. Ez reneszánsz szokás, a kor szellemét tükröző gesztus volt, nem pedig valós alapú dolog. Az alapján is így kell lennie, hogy
Mátyás soha életében nem nevezte magát Corvinusnak, és a Corvin nevet se használta. Az utókor aggatta rá, ami számunkra a magyar történelmi szempontokat figyelembe véve kissé kellemetlen, mert a nemzetközi szakirodalomban a Hunyadi helyett a Corvin név terjedt el.
Ígérte, hogy visszatér az oklevelekre.
Ha azokat vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy Zsigmond király 1409-ben birtokokat ad egy Vajk nevű embernek, aki Havasalföldről került Magyarországra – hogy milyen körülmények között, azt pontosan nem tudjuk. Menekült-e vagy a vitézsége miatt hívták, nem derül ki, de az biztos, hogy Zsigmond udvarában volt, és ebben az oklevélben az adományokról szólva már a Vajk-rokonságot is említik. Igen érdekes, hogy itt már a gyermek János is szóba kerül. Tehát Hunyadi János ekkor már élt, de – mint oly sok középkori személy esetében – nem tudjuk, hogy mikor született. Az biztos, hogy Kapisztrán Jánosnál fiatalabb volt. Ezt pedig a nándorfehérvári csata leírásaiból tudjuk, mivel Kapisztrán 1386-ban született.
Kamasz sem lehetett Hunyadi ekkor?
Egy 14–15 éves gyermekre a középkori felfogás már felnőtt férfiként tekint, tehát biztos, hogy tíz év alatti gyerekről van szó. Thuróczy János krónikája szintén arra utal, hogy Hunyadi János Havasalföld népének nemes és nevezetes szülötte. Azt is leírja, hogy Vajk Zsigmond udvarában van, és ő tesz elsőként a család fölemelkedése érdekében. A havasalföldi származást egyébként alátámasztja a Cillei-krónika is, amely „aus dem Land Vlachinak”, tehát az oláhok földjéről származónak nevezi őket.
Mint említettem, nem tudjuk, hogyan kerültek át a magyar királyságba, Zsigmond kozmopolita udvarába. Aki, minthogy rengeteg országot uralt – többek között horvát, magyar és cseh király, német-római császár volt –, különböző származású embereket fogadott az udvarába, akiket ilyen-olyan okokból használni akart. Egy havasalföldi is van közöttük, ami akkor teljesen hétköznapinak számított. Biztos, hogy a Hunyadiaknak el kellett hagyniuk a görögkeleti egyházat, és római katolikus hitre tértek. A valamivel későbbi oklevelek már Lászlónak nevezik Vajk testvérét, Radult, vagyis feltételezhető, hogy a római keresztségben Lászlóra cserélte a nevét. Úgy gondoljuk, hogy Vajk 1419 előtt meghalhatott, mert ekkortól az öccse, Radul, vagyis László veszi át a Hunyadi-birtokok irányítását. Ebbe a sokszínű közegbe nő bele Hunyadi János, aki katonai tehetségének köszönhetően jutott magas pozíciókba.
Említette a kitartó munkát.
A kitartó munkát elsősorban arra értettem, ahogy addig eljutott, hogy az 1420-as évektől kezdődően az ország főméltóságai közé emelkedhessen. Ebben fontos szerepe volt a kiváló feleségválasztásnak. Hunyadi János nehéz természetű volt, így Szilágyi Erzsébet tökéletes választásnak bizonyult, mert tudta kezelni a szilaj karaktert. Egyébként Erzsébet sem volt könnyű eset – úgy gondolom, hogy ők ketten jól egymásra találtak.
A kitartó munkához tartozott az is, hogy Hunyadi János két évig Lazarevics István szerb despotánál szolgált. Az 1430-as években Zsigmond udvarában látványosan fölfelé ívelt a karrierje. Elkísérhette a királyt Itáliába, ahol megismerte a reneszánsz kultúrát, elsajátította a tárgyalásokhoz, a diplomáciához szükséges tudást, és a zsoldos hadviselésbe is beletanult. Pallérozott emberként tért vissza Magyarországra. Ettől kezdve megkerülhetetlenné vált, majd Habsburg Albert főherceg (Zsigmond veje) támogatójaként az országos bárók közé emelkedett: szörényi bánná nevezték ki.
E pozícióban, majd erdélyi vajdaként az ország déli végeinek védelme lett a fő feladata. Olyanok helyét vette át, akik ezt szintén kiválóan csinálták, például Ozorai Pipóét vagy a Tallóczi testvérekét. Ne felejtsük el, hogy 1440-ben a Tallócziak védték meg Nándorfehérvárt a török támadástól, csak ez kisebb hírértéket kapott a magyar történetírásban, mint az 1456-os nándorfehérvári diadal. Pedig hasonlóan nagy tettnek tekinthető. Az ő örökükbe lépett Hunyadi János. Igen, vesztett csatákat, de a török egy szemernyit sem volt képes Magyarország területéből elfoglalni, sőt olykor éppen a magyarok szereztek területeket az Oszmán Birodalomtól.
„Most is vallják, egyre dallják / Szerbhon ifjai, leányi, / Guzlicájok hangja mellett: / Ki volt Janko Szibinyáni. / De a magyar ajakon is / Neve, híre általános: / Mert hisz él még... él örökké / A dicső Hunyadi János” – írja Arany János Szibinyányi Jank című versében.
Nagyon helyénvaló, hogy a július 22-ei emléknapon felidézzük Hunyadi János alakját, életét és munkásságát. Nem csupán a török legyőzése miatt. A közép-európai összefogás rendkívül szép példáját látjuk ebben az életműben, hiszen Hunyadi hadseregeit Kárpát-medencei népek fiai alkották, a déli végvárakban például mindig szolgált szerb katonaság. Nándorfehérvár a katonai győzelmen túl a közös ellenséggel szembeni összefogás diadala volt. Az egyszerű nép Kapisztrán Szent Jánosnak köszönhetően több tízezres sereget állított ki. A különböző származású parasztokból álló keresztes had fontos szerepet játszott a győzelemben. És mivel Kapisztrán pápai megbízással érkezett Magyarországra, azt lehet mondani, hogy általa közvetve még a keresztény világ feje is jelen volt a nándorfehérvári diadalnál.
