Mi a szakmai titulusa a Hunyadi-sorozatban?
VFX supervisor és producer.
Az utolsó két szót talán értem, de mi az a VFX?
Nagyon leegyszerűsítve olyan vizuális effektus, képi hatás, amelyet digitális eszközökkel hoznak létre vagy módosítanak. Tulajdonképpen a filmen látható képek olyan tartalmait hozza létre, amelyek nem a kamerával készültek.
Mi volt, mielőtt filmes illuzionista lett?
Bölcsész.
Milyen szakos?
Lengyel nyelv és irodalom. Ami nagyjából az első félévben volt kizárólagos, utána más szakokra is áthallgattam. A BTK-n szerintem a legtöbb ember teljesen megőrül, én is hallgattam a filozófiától kezdve a kínai szakon át mindent. Igazából csak az abszolutóriumig jutottam, mert a végén egy alapítványi kutatást vezettem Pakisztán és Afganisztán határán a hegyekben. Nem tudósként vettem részt az antropológiai expedícióban, a menedzselésért feleltem.
Hogy keveredett a filmhez?
Gyerekként operatőr szerettem volna lenni, aminek az operatőr édesapám hevesen ellenállt. Kilencéves koromban, amikor mindenkinek Commodore gépe volt, kaptam tőle egy IBM-et. Azt mondta, szerinte ez a jövő, ezzel maszatoljak. Számítástechnika és tömegkommunikáció fakultációs középiskolába jártam, ahol az osztálytársaim megkértek, hogy fotózzak, és írjak cikkeket is. Közben megtanultam programozni, a cimborámmal elkezdtem orvosi igazolásokat gyártani Photoshoppal. Aztán az édesapám kezembe nyomott egy könyvet a speciális effektekről a filmszakmában, amelynek az utolsó fejezetében volt egy nagyon rövid rész a számítógépes trükkökről is. A Terminátor 2-t hozta példának a folyékony fém robottal, és úgy éreztem, hogy ez marha jó!
Aztán mégis az ELTE-re ment.
Igen, és ott kezdődött az igazi őrület. Utána azonban jött egy olyan pillanat, amikor elvesztettem a létező összes állásomat.
Milyen állásokat?
Voltam közös képviselő társasházban, függőágyakat árultam, mindennel próbálkoztam, egy idei szabadúszó fotóriporterként is dolgoztam. Akkor vártuk a feleségemmel az első gyermekünket, és úgy éreztem, hogy nagyon kell valami konkrét munka.
Ez lett a film?
Sorsszerűen. Egy cimborámnak kölcsönadtam az összes fotós cuccomat, és bejött egy meló. Felhívtam, hogy adja vissza, de azt mondta, nem ér rá, mert külföldön nyaral. Teljesen összetörtem. Két órával később csöngött a telefonom, egy gyártásvezető hívott azzal, mivel ez a cimborám beajánlott gyakornoknak egy itt forgó amerikai filmbe.
Mi volt a feladat?
Helyettes gyakornokként kávét cipeltem és tollakat rendeltem. Nagyjából egy hétig, mert akkor megkérdezte a főnököm, tudok-e angolul.
Némi nyelvtudással sikerült betörni a speciális effektek világába?
Látták, hogy érdekel az a világ, ráadásul akkor már 33-34 éves voltam, túl a zűrzavaros korszakomon. Egyetlen dolgot akartam, valamilyen témában eljutni oda, ami biztos megélhetést jelent a családnak. Egy új-zélandi brigáddal dolgoztam, gyakorlatilag az egész részlegem külföldi volt. Többek között A Gyűrűk Urát, majd A majmok bolygóját készítették. Amikor ezt megtudtam, teljesen megőrültem. A második héten már nem kávét cipeltem, hanem a szettben fotóztam, 3D-t szkenneltem, meg egy csomó mindent. Ők ajánlottak be a következő filmbe, ami Ridley Scott Mentőakciója volt Matt Damonnal. Ott már önállóan tudtam a VFX részlegen dolgozni. Az első főnököm mondta, hogy jó helyen vagyok, mert itt találkozik az operatőrszakma a számítástechnikával.
Gyerekkori hobbijaiból lett a hivatása?
Tulajdonképpen igen. Amihez alázat és rengeteg szorgalom is kellett, nagyon sokat dolgoztam, bármit kértek, mindig megcsináltam. Ha olyasmivel találkoztam, amit nem értettem, akkor az éjszakáimat azzal töltöttem, hogy utánaolvassak. Gyorsan kialakult egy nagyon jó mester-inas kapcsolat. Szerintem azért, mert már nem a lázadáson járt az eszem, inkább a feladatokra fókuszáltam.
Mikor jött képbe a magyar film?
A külföldi a kapcsolataim ma is megvannak, aztán rám találtak a magyar filmkészítők is. Az első hazai produkcióm a Hadik volt.
Mi a különbség egy magyar és egy külföldi produkció között az ön szempontjából?
Talán az, hogy a magyar munkáknál kevesebb idő jut az előkészítésre, ugyanakkor ez igen találékonnyá tesz. A Hunyadinál a konceptkészítés is részben hozzánk került, és ez klassz, mert elég sok olyasmi van a filmben, amit én álmodtam meg. Ez nálunk nem feltétlenül a VFX részleg dolga, de mi az elejétől benne voltunk az alkotói stábbal. Folyamatosan egyeztettünk Lengyel Balázzsal (show runner), Vörös Marcival (látványtervező), Garas Danival (operatőr) , összhangban ment az egész.
Mondana erre egy példát?
Nagy kérdés volt, hogy a nándorfehérvári csatát a valódi várban forgassuk, vagy építsünk inkább díszletet. Ez iszonyatosan komoly döntés. Ha ugyanis helyszínen forgatunk, rengeteg utómunkára lesz szükség, és a végeredmény szempontjából nagyon nem mindegy, hogy a forgatás optimálisan zajlik-e vagy sem.
Csak hogy értsem, tehát ahhoz, hogy a végén pont az a látvány jelenjen meg filmben, amelyet elképzeltek, a leforgatott alapanyagnak alkalmasnak kell lennie a digitális „varázslatra”?
Így van. Az első főnököm mondta nekem, hogy lehet VFX-et úgy is csinálni, hogy nem veszünk részt forgatáson, de akkor az utómunka százszor annyiba kerül. A forgatáson eltervezünk valamit, aztán változik az időjárás, nem ér rá a színész, a helyszín nem elérhető, valamit nem lehet fölépíteni, azzal a technikával nem lehet fölvenni, nem olyan a kamera stb. Ha ott vagyunk, akkor tudunk igazítani. Beszélünk a díszletesekkel, az operatőrrel, a gyártással, a rendezőkkel, elmondjuk, mit kéne csinálni ahhoz, hogy optimálisan dolgozhassunk az anyaggal. Természetesen annak kell látszania, amit a rendező akar, de ehhez folyamatos együttműködésre van szükség.
A tízrészes sorozat csúcsa a nándorfehérvári csata. Ott milyen kihívások előtt álltak?
Gyakorlatilag nincs egyetlenegy olyan helyszín sem, kivéve a várudvart, amelybe ne kellett volna belenyúlnunk. A szultán sátra például nem a csatatér közepén van, hanem valahol a táborában, de ő onnan látja a várat. Ugyanúgy igaz fordítva is: aki a várban van, látja a csatamezőt, az ágyúsort, a teljes tábort, mindent. Hét jelentősebb pontja van az eseményeknek, ahonnan mindenki látja a másikat. Gyakorlatilag 3D-s földrajzi térképet kellett terveznünk.
Mi alapján?
Mindent összeszedtünk a korabeli Nándorfehérvárról, ami ma elérhető, minden beszámolót, rézkarcot, bármit, amelyben történelmileg hiteles információ lehet. De arról semmi sincs, hogy milyen volt a ma már szabályozott folyó, mekkora területen terült szét a sereg, hogy lehet megközelíteni a várat.
Tehát olyan látványt kellett létrehozni minden helyszínhez, mintha a néző ott állna a várfalon, a csatatéren vagy a folyó túloldalán, és mindenhonnan minden stimmeljen?
Igen. Gyakorlatilag egyetlen nagy várfalunk volt, plusz egy várudvarunk. Minden más épített díszlet, kitelepültünk, leraktunk bizonyos mennyiségű díszletelemet, aztán körbeforgattuk az egészet. Igaz ez a török oldalra, az ágyús oldalra, a kilátásokra a várból, és ezek hatalmas tájak. Jobban megérte például kétszer megépíteni egy várfalat, mert ha egyben vesszük fel, az olyan irgalmatlan mennyiségben megnövelte volna az utómunkákhoz szükséges számítási kapacitást, amit már képtelenség kezelni. Kitaláltuk, hogyan tudjuk ezt a hatalmas területet, ami nagyon sok szempontból és sok irányban szorul digitális kiegészítésre, hatékonyan feldolgozni. Ez olyan kihívás, melyre nemzetközi színvonalon is figyelemre méltó megoldásokat találtunk.
Milyen konkrét feladatok voltak?
Már a korábbi forgatásokon nekiláttunk az úgynevezett assetek vagy építőelemek létrehozásának. Nagyon korán dolgozni kezdtünk a különböző seregtestek katonáin, akiket a tömegszimulációkhoz használtunk. Tehát vannak digitális verzióban török katonáink, Hunyadi-bandérium tagjai, népfelkelők, mindenféle, ami csak kellett.
Mi volt a trükk?
Úgy is megoldhattuk volna, hogy egy kolléga elkezdi kiépíteni poligonokból a bábukat egy 3D-s szoftverben, mintha virtuálisan gyurmázna. Csakhogy ez túl bonyolult, ha hatékonyan akarjuk megcsinálni, ezért egy másik megközelítést dolgoztunk ki. Olyan technológiát használunk, amellyel be tudjuk szkennelni a beöltöztetett színészeket, statisztákat vagy kaszkadőröket. Százhúsz fényképezőgép segítségével készült egy-egy kép, ez lett a kiinduló anyagunk.
Ezt látjuk az epizódok elején, amikor szoborrá merevedve jelennek meg a szereplők?
Ahhoz is ezt használtuk. Azokban a pózokban szkenneltük be őket, amelyek ott megjelennek. A tömegjeleneteknél is ez adta az alap adatmennyiséget, melynek révén nem kellett nulláról elkezdeni a „gyurmázást”.
Hogy mozdulnak meg ezek a figurák?
Ezen a ponton a szoftver még nem tudja, hol a könyök, a váll, hol van egy-egy ízület. Ezért hívják csontozásnak vagy angolul riggelésnek ezt a feladatot, amikor csontvázat építenek a karakternek, hogy amikor az animátor megmozdítja a bábut, akkor a megfelelő helyen hajoljon be a kéz, a csukló, hiteles legyen a fej, a nyak, a törzs. Ezzel egy időben készítettünk úgynevezett motion capture felvételeket is. Ezeket jól ismerhetjük már más filmekből, amikor a színészek mintha búvárruhában lennének a felvételnél, szürke pöttyökkel. A Gyűrűk Ura tette híressé ezt a technológiát. A kaszkadőröket megkértük, hogy végezzenek olyan mozgásmintákat – verekedés, gurulás, létrára mászás, kúszás, kardozás, vívás és egyebek –, amelyeket össze tudtunk kapcsolni az előkészített karakterekkel. A mozgásmintákkal a felvételen is szereplő jelmezekben állítottuk elő a tömegelemeket, amelyeket utána úgy lehet elhelyezni a filmben, hogy megegyezzenek a forgatott szereplőkkel.
Megteremtették jó néhány város középkori látványát. Megelevenedik az egykori Buda, Bécs, Isztambul, Milánó, Vatikán, Hunyad vára is.
Amikor elolvastam a forgatókönyvet, azt mondtam Balázsnak: figyu, tudod, hogy ez itt több, mint ami A sógun, A Gyűrűk ura vagy bármilyen eddigi sárkányos-kardos sorozat első évadában megjelenik? Elsőre vállalunk akkorát, mint azok a közepénél? Azt mondta, ennyit írt bele Bán Mór. Tényleg nagy kihívás volt minden helyszínt megvalósítani.
Hogyan kezdtek hozzá?
Kutatással, hogy valamennyire tisztába kerüljünk vele, miként is néztek ki akkoriban. A Vatikánról konkrétan egy rézkarcunk volt. A filmen mutatott kép az ott látható nézőpontból készült. Megpróbáltuk az általunk leghitelesebbnek vélt forrást újra alkotni. Hunyad váránál más volt a helyzet. Az arról talált első festett emlékek már az 1600-as évekből származnak. Az sem a Hunyadiak kora, de azért látszik rajta, hogy egy dombon van, ezt körbeveszi egy szakadékszerű rész, amely nagyon nem emlékeztet a mindannyiunk által ismertre. Elmentünk az eredeti helyszínre, és mindent beszkenneltünk.
Egy egész várat?
Igen, egy építőiparból átvett technológia, a speciális lézerszkenner használatával.
Az eredmény olyan lett, mint egy gipszmakett látványa, amelyen nincsenek színek, anyagok, de ki lehetne nyomtatni 3D-ben?
Igen, és ezt továbbfejlesztve hozzákapcsoltunk egy fotós eljárást, így a kettőt együtt használva lett színe és mérete is a képnek.
Ehhez új szoftvereket kellett fejleszteni?
Nem, a szoftverek olyan tulajdonságait használtuk, amelyeket nem erre találtak ki, de mi rájöttünk, hogyha megfelelő inputot adunk nekik, ezt is megteszik. Külön programrészeket is írtunk. Például amikor a katonákat szkenneltük, rájöttünk, hogy rengeteg idő, mire a fotókból 3D-s modellek lesznek. Egy-egy embernél ez nem gond, de amikor több százról beszélünk, az már több évig tartana. Írtunk egy olyan kódrészletet, ami a szoftvert és az alapanyagokat kezeli, így gyorsabban tudunk több száz különféle katonát előállítani a scannből. Tehát már meglévő megoldásokat kapcsoltunk össze úgy, ahogy korábban más nem csinálta.
Hova tovább? Ekkora produkció nincs évente Magyarországon.
A Hunyadi mellett dolgoztunk más nemzetközi produkciókon is. Ilyen az Apple TV Plus-nak készült Constellation című sorozat, ami Angliában ment le. Ez egy újkori sci-fi. Mára elég bő a repertoárunk, amit a külföldi partnereinknek kínálhatunk. Nem kell feltétlenül középkorban zajló történetnek lennie ahhoz, hogy díszleteket, környezeteket építsünk a valóságban és digitálisan is. Az összes tömegszimulációt és a nagy volumenű karakteranimációt is szépen meg tudjuk oldani. A fegyvereket, vért, robbanásokat, lövéseket és a hasonló speciális effekteket is precízen megcsináljuk.
Olyankor is önök varázsolnak, amikor valami nagyon veszélyes dolgot kéne a kaszkadőröknek és a színészeknek végrehajtaniuk?
A legegyszerűbb feladat, amikor a kaszkadőrök ki vannak biztosítva, és meg kell oldanunk, hogy ne tűnjön fel, hogy oda vannak kötve valamihez. Az már izgalmasabb volt, amikor a vaskapui csatában egy hatalmas lándzsával kellett átdöfni egy kaszkadőrt. Ő eljátszotta a jelenetet, minden mást, a lándzsát, a vért, a lyukat mi állítottunk elő.
A robbanásokat is kedveli egykori bölcsészként?
Ezeknél azt szeretem, amikor a forgatott anyagot keverjük a mi technológiánkkal. Tehát legyen rendes pirotechnikus, de ha utána az kell, hogy kétszer akkora legyen a robbanás, vagy ne csak egy ágyú legyen, hanem 28, akkor jövünk mi. A valódi robbanás adja a legszebb referenciát, ha ezzel azonos a végső látvány, akkor a néző nem gyanakszik arra, hogy valami trükköt lát.
Van olyan jelenet a sorozatban, amely teljesen digitális?
Olyan csatajelenet akad, ahol gyakorlatilag teljesen kicseréltük a szereplőket digitálisan. Ilyen az a kép, amikor belelőnek az ágyúval a tömegbe, és egy golyó végigdarálja az embereket. Mint említette, egykori bölcsészként számomra egyértelmű, hogy ezt nem lenne jó a valóságban eljátszani, tehát elkészítettük a teljes szimulációt.
Nézőként azt tapasztaltam, hogy hitelesen sikerült összemosni a valóságot a látvánnyal. Egyszer sem volt olyan érzésem, hogy átvernek.
Ez a legnagyobb dicséret, amit kaphatunk. Ha a nézőnek nem tűnik fel, hogy mi is részt vettünk a produkcióban, akkor jól dolgoztunk. A VFX-benyomás a filmen az a feladat, amely a nulláról indul, és csak lefelé vannak értékek.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
