A hősínséges évtizedeket némileg enyhítette ugyan A Tenkes kapitánya sorozat, melyben határozottan jobbak voltak a mi fess kurucaink a piknikus alkatú Bruckenbacker kapitány nyamvadt labancainál, de ezzel hosszú időre be is fejeződött a mindenekfelett győzedelmes magyar hadi virtus romantikusan eltúlzott mozgóképes hangsúlyozása. Egészen az új irányt beharangozó 2023-as Hadik című romantikus kalandfilmig, amely biztató jegyeket hordoz ugyan, de alapvetően mégsem sikerült meggyőznie a nézők tömegeit arról, hogy Mária Terézia vitéz huszárja legalább olyan kemény srác volt, mint mondjuk Buga Jakab. A Petőfi Sándor kapcsán elkészült filmes dolgozatot is egyfajta vargabetűnek tekinthetjük a történelmünk dicső szakaszait kiemelni kívánó mozgóképes vonulatban.
Egyébiránt pedig úgy tűnik, hogy az elmúlt évszázad második fele óta készült filmes történeteink, amelyek történelmünk emlékezetes szakaszait, hőseit elevenítik fel, többségükben mintha kizárólag a Himnusz lebutított üzenetét lennének hajlandóak közvetíteni: minket régen tép a balsors, alapmotívum a halálhörgés, siralom, de felemelt fejjel viseljük az újabb és újabb sorscsapásokat. Holott az említett csodálatos költeményben szó esik nektárról, a kalászról, a plántált zászlóról és a nyögő Bécsről is, mielőtt megjelenne a rabiga, csonthalom, bú s kétség. Most viszont minden negatív történelmi önképpel szembelovagol, kardozik és szerelmeskedik a március 8-tól a TV2-n látható Hunyadi-sorozat, amely a nándorfehérvári hős életéből és tetteiből készült kalandokkal szórakoztatja a nézőket tíz részen át.
Mivel az újságírók számára lehetővé tették az első öt epizód folyamatos megtekintését, egyértelműen úgy gondolom, hogy a Hunyadi valóban alkalmas a szórakoztatásra, amennyiben valaki kedveli a kardozós és lovaglós, középkori környezetben játszódó mozgóképes történeteket. A Trónok harca, a Vikingek, a Borgiák és a többi hasonló műfajú streamingdolgozat diadalmenete után nyilvánvaló, hogy ilyen nézőből sok van.
Előnyök
A Hunyadi-sorozat várható sikerét több minden támaszthatja alá. Ilyen a forgatókönyv alapjául szolgáló, immár 25 éve íródó regénysorozat, melynek 12. köteténél tart a szerző, művésznevén Bán Mór. Ez igen komoly alapanyag a sorozat számára, hiszen a több évtizede formálódó történelmi regényfolyam nagyon részletesen, a megismerhető tényeket is figyelembe véve, de fikciós elemekkel bőven élve tárja az olvasók elé Hunyadi János alakját, környezetét és tetteit. Bán János, aki Jókai iránti tiszteletből lett szerzőként Mór, a sorozat forgatókönyvének írásánál is nagy segítségére volt Lengyel Balázsnak, Lovas Balázsnak, George Mihalkának, Ruttkay Zsófiának és Veres Attilának, akik ezt a munkát elvégezték.
Az epizódok rendezői, Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila és Lengyel Balázs megőrizték a sorozat egységes képét, de a részeket egymás után nézve megfigyelhetők sajátos stílusjegyek is. Én mintha a Nagypál Orsi jegyezte epizódoknál éreztem volna a legerősebb személyességet és érzelmi töltöttséget, de ez valóban szubjektív vélemény.
Világszínvonalú az angolul Rise of the Raven (A Holló felemelkedése) címet viselő sorozat látványvilága is. A Budai Ákos irányításával hollywoodi léptékkel dolgozó VFX-varázslók valóban megelevenítik előttünk a 15. századot, csatákkal, palotákkal és kunyhókkal, elhisszük, hogy ilyen volt akkoriban Vajdahunyad vára, Buda, Bécs és Nándorfehérvár.
Merkovics Bea jelmezei elegánsan igazítják a műfaj által megkövetelt látványvilágot a történelmi valósághoz. A kamera mögött alkotó Garas Dániel, Réder György és Gosztola Ábris képei magasan teljesítik egy nemzetközi bemutatásra szánt filmsorozattól elvárható szakmai és esztétikai elvárásokat.
A színészek
Elképesztő lehetőség egy ilyen sorozatban figyelni Gálffi László művészi működését. Minden megmozdul, életre kel és mélyebb értelmet nyer, amint ez a csodálatos színész feltűnik mint Luxemburgi Zsigmond sokszoros királyi, majd császári őfelsége. Jó lenne mindannyiunknak, ha a világ olyan színvonalú lenne, mint ő.
Nagyon határozottak Ónodi Eszter pillanatai, aki a rá szabott korlátozott idő alatt is képes megmutatni, hogy Barbara királyné rövid jelenetei mögött hosszú évek változatos története áll. Fekete Ernő is kihozza a maximumot a háttérben hálót szövögető intrikus, Cillei Ulrik dramaturgiailag nélkülözhetetlen, ám egy árnyalatnyit sematikus karakteréből. Medveczky Balázs folyton sértődött, nagyképű és nem túl okos Ujlaki Miklós figurája szintén jól kivitelezett alakítás.
Másodsorban pedig nagyszerűen fest. Itt nyilván nem az ecsetkezelésre kell gondolni, hanem látványosan kidolgozott izomzatára és arra, hogy jól áll neki a szúrós tekintet, a hosszú haj és a szakáll. Ennélfogva hiteles azokban a jelenetekben is, amikor azt mutatja meg a sorozat, hogy a törökverő hősnek akadnak gyenge pontjai is. Ilyenekre többnyire a női nemmel kapcsolatos viselkedése révén derül fény.
Efféle kísértéseknek pedig gyakorta ki is teszik a sorozat készítői a daliás és heves vérű hőst. Az egyik ilyen kísértés a történet szerinti első nagy szerelme, Brankovics Mária, akit Törőcsik Franciska személyesít meg. Nem volna meglepő, ha a sorozat nemzetközi bemutatkozása után lendületet venne a Cicaverzum és a Hogyan tudnék élni nélküled? sztárjának nemzetközi filmes karrierje. Ráadásul a sorozat egyik különlegessége az, hogy a nemzetközi karakterek a saját nyelvükön szólalnak meg, így a szükséges helyeken Törőcsik Franciska hosszú szövegeket ad elő szerbül és törökül is, ami után nem lehet nehéz angolul játszani.
Hunyadi feleségével, Szilágyi Erzsébettel Rujder Viven alakításában találkoznak a sorozat nézői. Az, hogy ők ketten összeházasodnak, nem szpojler, mivel történelmileg viszonylag közismert tény. Enélkül kiről írta volna Arany János a Mátyás anyja című, remélhetőleg még mindig az általános műveltséghez tartozó költeményét? A Katona József színház kiváló művésze többrétegű, erős nőt visz a képernyőre, aki vadóc lányként, aggódó anyaként és házassági gondokkal birkózó asszonyként is hiteles. Ha viszont a szpojlereket említjük, érdekes ötlet a készítőktől, hogy a sorozat igen látványos intrójában megjelenő szereplők egyike koronás fővel látható. Ez találgatásokra adhat okot a cselekmény bizonyos fordulatait illetően az élesebb szemű nézőknek, de most szögezzük le: nem biztos, hogy az történik, amire gondolnak.
Hermányi Mariann, akire Zsigmond király lánya szerepét bízták, a Toxikoma és A besúgó-sorozat óta egyértelműen azok közé a fiatal színésznők közé tartozik, akikben hisznek a magyar filmesek. Az elmúlt két évben ez már az ötödik fontos mozgóképes szerepe, ami igen sikeres karrierszakasznak mondható, és Luxemburgi Erzsébetként megint megmutatja, hogy valóban lehet rá számítani.
Nemzetközi sztárok
Alapvetően elmondható a sorozat castingjáról, hogy jól sikerült, és ez érvényes a külföldi szereplőkre is. A II. Murád szultánt alakító, osztrák születésű Murathan Muslu karizmatikus, erős és férfiasan vonzó török császárként jelenik meg, ráadásul a német nyelvterületen igen népszerű színészek számít.
Francesco Acquaroli Milánó nagyura, Visconti szerepében nagyon olasz,
És még hosszan sorolhatnánk a sorozatban kisebb-nagyobb szerephez jutó kiváló színészeket, olyan művészeket, mint Jordán Adél, Rába Roland, Kaszás Gergely, Nagypál Gábor és a többiek.
Lehetőségek és korlátok
A produkcióval kapcsolatos kontra érvek közül bennem felmerült, hogy bár sokáig több évadosra tervezték, végül tíz részben maximálták a lehetőségeket. Ez sem rövid, ám mégis jóval kevesebb teret nyújt arra, hogy gazdagabban kifejthessék a karaktereket, eseményszálakat. Láthatóan igyekeztek elkerülni a történet szereplőinek egyoldalú bemutatását is, ám ez nem mindig sikerült maradéktalanul.
A Hunyadi ezzel együtt is magas színvonalon és szórakoztató módon mesél el egy fontos történetet arról – és ez megint nem spojler –, hogy Hunyadi János tényleg világraszóló tetteket hajtott végre. Azok közé tartozik, akiket rendkívüli szellemi és morális képességeiknek, valamint valós cselekedeteiknek köszönhetően tényleg hősnek nevezhetünk.
A külföldi nézők pedig végre megtanulhatják, hogy jóval a szintén magyar közreműködéssel létrejött atombomba, C-vitamin, BIC golyóstoll és a bűvös kocka megjelenése előtt miért döntöttek úgy az akkori illetékesek, hogy megszólaltatják a harangokat a világ keresztény templomaiban déli tizenkettőkor. Az is felmerülhet a nézőben, hogy a szerbek, az osztrákok, a németek, az olaszok, a románok, a magyarok és egyéb népek hol egymás mellett, időnként egymásért, még gyakrabban egymás ellen, de nagyon-nagyon régóta együtt létezünk Európában.
És az se baj, ha néha mindannyian szórakozunk egy jót.
