Honnan ismeri Zaszlavik Jenő Emilt?
Az az igazság, hogy még gyerekkorunkból: mind a ketten a nyár utcai lakótelepen éltünk Szentendrén. Szóval az ismeretségünk ilyen régi keletű, de pár évvel ezelőtt Jenő megkért, hogy nyissam meg az egyik kiállítását. Ettől kezdve ?rám szokott?, ha lehet ilyet mondani.
Mi az új, gyűjtemény kiállítás apropója?
Jenő 70 éves lesz, és ennek alkalmából akart egy nagyobb lélegzetvételű, gyűjteményes tárlatot. Ebbe a kezdettől fogva belefolytam: szöveget írtam a katalógusba, szerveztem, egyengettem a dolgot stb.
Hogyan jellemezné Zaszlavik művészetét?
Az a sajátossága Jenő műveinek ? és ez a kiállítás megrendezését nehezítette is ?, hogy egy kép nála nem egy darabot jelent. Többet keretez össze, ami miatt darabszámra sokat állított ki, de erre bőven elég teret biztosított a Kmetty János Múzeum. Ő nem annyira vizuálisan, mind inkább gondolatilag közelíti meg a témáit: van szentendrei egysége, japán jellegű képei stb. Ezek közül vannak, amelyek egymással rokoníthatók a falon, mások kevésbé.
Úgy tudom, kollázsokkal dolgozik.
Jenő tulajdonképpen grafikus, az ilyen jellegű tevékenységei az utóbbi évtizedben erősödtek fel. Ezek grafikák, kollázsok, részben nyersen, natúrban, részben pedig szitában kinyomtatva. Elég szép kollekciója gyűlt össze a finom, érzékeny munkáiból, amelyekben összetett művészi kép és világlátás van.
Nagyon érzékenyen figyeli, ami körülötte zajlik a világban és ezekhez gyűjt képi anyagot, például hírekből, amiket aztán összeszerkeszt. Mindenhez igazán nagy narratívát fűz: a kép címe alá hosszabb szöveget ír, hogy mit és miért gondolt ő az adott eseményekről. Igazi mesemondóról van szó.
Fotó: www.museum.hu
