Születése után 95, és halála után öt évvel nyílt meg a Terror Házában az Alekszandr Szolzsenyicin-kiállítás, amely fotók, levelek és videofelvételek segítségével hozza közelebb az író életét az olvasókhoz. A kiállítás anyagát Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Kiss Ilona kurátor koncepciója alapján állította össze egy, a múzeum történészeiből és szakértőiből álló csapat, akiknek az oroszországi anyaggyűjtés során az író egykori feleségével is sikerült interjút készíteniük.
A megnyitón bemutatott videóban az özvegy elmondta, férje egész életében hitt abban, hogy bár a fasizmus és a kommunizmus hatalmas áldozatokat követelt, az emberiség tanul a történelem hibáiból, az egykori szovjet terrort elszenvedett országokat pedig majd összeköti a közös balsors emléke.
Schmidt Mária megnyitó beszédében kiemelte, Szolzsenyicin mindent megtett, hogy megőrizze mindazok emlékét, akiket ki akartak törölni a történelem lapjairól, és hasonló céllal jött létre a Terror Háza is.
Hasonlóan vélekedett Orbán Viktor miniszterelnök is, aki beszédében elmondta: a kiállítás szlogenje, miszerint az igazság egyetlen szava az egész világnál súlyosabb, az ?56-ot megélt magyar nemzet számára különös jelentőséggel bír.
Ljudmila Szaraszkina, Szolzsenyicin életrajzírója európai szintű, rendkívüli kulturális eseménynek nevezte a kiállítást ? az íróval foglalkozó tárlatot ugyanis Európában eddig csak egyetlen alkalommal, Genfben mutatták be. ? Szolzsenyicin mind a mai napig Oroszország egyik legvitatottabb alakja, akit a neosztálinisták hazaárulónak bélyegeztek. Amikor Szolzsenyicin kötelező olvasmánnyá vált, a radikális sajtó felháborodott, és többek között azzal érvelt: nem kell mindent elmondani a gyerekeknek, amit a felnőttek tudnak? ? mondta.
A Terror Háza kiállításának célja ezzel szemben éppen az, hogy a Szolzsenyicin ébresztette gondolatok, az egészséges hazafiság és a szabadság keresésének kérdése, melyek szervesen beépültek az értelmiségi közbeszédbe, a fiatalabb generáció számára is ismerősek legyenek. Ehhez nyújt segítséget többek között a Natalja Szolzsenyicina, az író özvegye által vezetett Szolzsenyicin Alapítvány rendkívül gazdag fotó- és filmanyaga, valamint azok a levéltári dokumentumok, amelyek ebben az összeállításban itt láthatóak először.
Alekszandr Szolzsenyicin 1918. december 11-én született, kozák értelmiségi családban. 1945-ben egy barátjának írt levelében bírálta Sztálint, ezért letartóztatták és 11 évet töltött börtönben, illetve munkatáborban. Rehabilitálása után kezdett írással foglalkozni, legjelentősebb művei az Ivan Gyenyiszovics egy napja és A GULAG szigetvilág ? utóbbiért megfosztották állampolgárságától, és kitiltották az országból. 1973. és 1994. között az Egyesült Államokban, Vermontban élt remeteként, mert semmiképpen sem szeretett volna a saját hazájától távol prédikáló, mindent tudó próféta szerepébe helyezkedni, és elmondása szerint Amerika anyagias világa sem érintette meg. Miután visszatért Oroszországba, hazáját körbejárva beszédeket tartott abban a reményben, hogy felrázhatja a szellemi életet. 2008. augusztus 3-án, moszkvai otthonában halt meg szívelégtelenségben.
Zabolai Margit Eszter
