Fény, csend, átváltozás – kortárs magyar művek az ünnep felől

Szűcs Attila: Monster Parade

Szűcs Attila Monster Parade című festményén az álomszerű, határhelyzeteket idéző térben jelenik meg egy alak, amely a busójárás és más archaikus téli rítusok felől is értelmezhető. A szalagok színes foszlásai egy ünnepi menet mozdulatait idézik, miközben a háttér oldódó, pasztelles átmenetei finom lebegést teremtenek. A „szörny” nem fenyegető, inkább egy ősi energia megtestesülése, amely egyszerre hordozza a tél melankóliáját és az ünnep lüktető fényét.

Lovas Ilona: Stáció No. 1.

Lovas Ilona Stáció-sorozata 1984-ben indult, amikor a művész Kőszegen önálló kiállítási lehetőséget kapott. A hét, fémráccsal erősített cellulózpanelbe búzát vetett, amely később kihajtott, a felületek mögé pedig selyemre írt szövegek kerültek. A rácsok rozsdásodása az idő múlását, a búza hajtása a megújulást jelöli. A kézzel formált papírlapok egymás mögé rendezése csendes, visszafogott teret hoz létre, amely a fény és az árnyék váltakozásán keresztül az ünnep lassú, meditációs ritmusához kapcsolódik.

Bak Imre: A csend változatai című sorozat

Bak Imre utolsó sorozatában a fehér szín kap kiemelt szerepet: a tisztaság, a derengés és a belső világosság hordozójaként működik. A fehér formák a háttér pasztelles rétegeiből bontakoznak ki, mintha a fény lassan átírná a kompozíció tereit. A geometrikus síkok közötti apró átcsúszások, lebegések olyan időtlenséget teremtenek, amely a téli időszakhoz, a visszahúzódás és a megnyílás kettőséhez is könnyen kapcsolható.

Maurer Dóra: Metamorfózis

Maurer Dóra korai rézkarca organikus formák találkozásából épül fel. A világos és sötét mezők váltakozása olyan, mintha a fény átjárná az anyagot, és közben új alakzatokat hozna létre. A kompozíció nem konkrét történetet mesél el, inkább folyamatokat mutat: változást, érést, átalakulást. A téli időszak csendjéhez hasonlóan itt is a finom rezdülések kapnak hangsúlyt.

Bullás József: 241111

Bullás József festményén a piros háttér és a finom színátmenetekkel megfogalmazott korongok vibráló ritmust hoznak létre. A kompozíció egyszerre idéz fel díszgömböket, fényeket és absztrakt energiákat. A mű nem ábrázolja az ünnepet, mégis erősen kötődik annak hangulatához: a melegséghez, a fény pulzálásához és a lassú derűhöz.

Verebics Kati: Fríz I.

Verebics Kati Fríz I. című munkája különös módon idézi fel a karácsony legősibb, szakrális ikonográfiáit: a barokk angyalfigurák, a pásztorok és a mitikus állatalakok rétegzett, egymásra transzferált megjelenése egyszerre utal az ünnep spirituális mélységére és azokra a kulturális képpanelekre, amelyek évszázadok óta kísérik a betlehemi történetet. A puttók, állatalakok és fekete kontúrok egymásra írt vonalai sűrűvé teszik a kompozíciót: a múlt ikonográfiája a jelen gesztusaival találkozik. A freskószerű háttér és a modern rajzi jelek feszültsége az ünnep összetett, rétegzett értelmezéseire is utal.

Dezső Tamás: Sitting Bear

Dezső Tamás fotóján egy medve ül a hóval borított tájban, háttal a nézőnek. A jelenet nyugalma és visszafogottsága a téli csönd tapasztalatát hozza elő. A kép egyszerre természetközeli és mélyen emberi: a megpihenés, a lassulás és a befelé fordulás pillanata a főszereplője.

Horváth Éva Mónika: Hevület V/1.

Horváth Éva Mónika festményén az aranyló, sárga körök és a kékes háttér kontrasztja élénk, ünnepi hangulatot teremt. A sűrű pontmező és a gesztusok ritmusa olyan, mint egy sűrű fénytextúra. A mű egyszerre könnyed és intenzív, és a téli időszak vibráló, meleg–hideg fényviszonyait idézi.

Bukta Imre: A falu karácsonyfája

Bukta Imre A falu karácsonyfája című festménye egyszerre idézi fel a karácsony meghittségét és azt a keserédes valóságot, amelyben az ünnep már inkább díszlet, mint élmény. A fenyőfát borító fények és papírdíszek romantikus ragyogása mögött ott húzódik a paraszti lét fáradtsága: a biciklit toló, görnyedt alakok már nem emelik fel tekintetüket a fa felé, mert nincs erejük hozzá. Bukta mágikus realizmusa itt különösen erősen működik: a fények és a füstös, elmosódó kontúrok álomszerűvé teszik a teret, miközben minden részlet kíméletlenül ismerős. 

Moizer Zsuzsa: Gem of the Ocean

Moizer Zsuzsa Gem of the Ocean című festménye első pillantásra nem kötődik az ünnep ikonográfiájához, mégis olyan atmoszférát teremt, amely a karácsony lényegéhez – a befelé forduláshoz, a lecsendesedéshez és a megtisztuláshoz – kapcsolódik. A képet uraló halvány, ködszerű szürkék és gyöngyházfényű pasztellek úgy keringenek a nőalak körül, mint a téli fény. A test körül keringő, hullámzó fehér formák mintha a víz és a levegő határán lebegnének: egyszerre hívják elő a tenger mélyének csendjét és a hóesés lassú ritmusát.