(MTI) - George Gordon Noel Byron arisztokrata család sarjaként született. Botrányos életű apja korán elhagyta családját, azután nagy nyomorban éltek édesanyjával. Szegénysége és sántasága miatt kortársai gyakran csúfolták. Tízévesen megörökölte a lordi címet és a családi vagyont. Léha életet élt, de rengeteget olvasott. Magiszteri diplomát szerzett a cambridge-i Trinity College-ben, torz lába ellenére lovagolt és úszott. Féktelen és vad természete, kétes szerelmi ügyei miatt többször is botrányba keveredett.
Tünékeny darabok címmel 1806-ban jelentette meg első kötetét, amelyet barátai tanácsára cinikus és erotikus volta miatt átdolgozott, és A tétlenség órái címmel adott ki újra. Bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot és Törökországot, s hagyományt teremtve átúszta a Hellészpontoszt. Az utazások alatt írta meg a Childe Harold című művét, amely 1812-es publikálása után meghozta számára a világhírt. Angliába hazatérve a lordok házában két híres beszédet mondott: a luddita géprombolók és az ír nép védelmében. 1815-ben megnősült, de hűtlensége miatt neje elvált tőle, és féltestvérével való vérfertőző viszonya miatt feljelentette. Bár a vád nem bizonyult igaznak, Byron kitaszítottá vált a szalonokban.
Válása után a Genfi-tó partján keresett menedéket, ahol megismerkedett Shelley-vel, ekkor született a Manfred, és A chilloni fogoly című költeménye. 1819-ben kezdte el írni nagy szatirikus verses regényét, a befejezetlenül maradt Don Juant. Svájcból Itáliába költözött, itt fejezte be a Haroldot. Velencében megismerkedett utolsó nagy szerelmével, majd Pisában telepedett le. Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében, 1823-ban csatlakozott a görög szabadságharcosokhoz s halála előtt három hónappal megírta saját sírversét. 1824. április 19-én halt meg, mocsárlázban, testét végakarata ellenére bebalzsamozták és Angliába vitték.
Művészete nemcsak stílus, de életérzés és magatartás is volt, merített belőle Goethe, Puskin, Victor Hugo, Baudelaire, Schopenhauer és Nietsche, a magyar írók közül főleg Petőfire, Jókaira, Madáchra, Adyra, Szabó Dezsőre és Juhász Ferencre hatott. Verseit - többek között - Liszt és Verdi zenésítette meg.
