Darabos Enikő: A magyar spermacefáliás nemzet (168 ÓRA)

   
   2.
   
   Két héttel ezelőtt indított vitasorozatot a 168 óra a valóságsóról. Két hozzászólást is hoznak az eheti számban. Egy kommunikációs szakértő és egy magatartás-kutató fejti ki tudományos álláspontját a témában. A tanulság: a tudomány morál, nem logika. A kommunikáció és a magatartás szakembere olyan központi terminusok körül forgolódik, mint a gonosz pszichológiai kísérletsorozat és a vergődő vesztes, a valódi értékek és a hiteles ember. Ne is keressünk az egészben valóságot, a műfaji megnevezés csak átverés. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ezek a megátalkodott tévések úgy kezelik a népet, mint a kísérleti fehéregeret. Csak azt nem értem, hogy ha mindez mesterségesen izolált laboratóriumi környezetben előállított immorális kísérlet, aminek semmi köze "az élethez", akkor miért neheztel a cikk írója a BB megcélzott (és eltalált) közönségrétegre, akik a műsornak megfelelő színvonalon szólnak hozzá a produkcióhoz. Alapvetően talán nem is ez a baj, hanem hogy ugyanezeknek a fiatal embereknek (az sms-generációnak) választójoguk van, országos ügyekben szavaznak. Vagyis beleszólnak a valóságba.
   
   3.
   
   Nem is tudom, honnan van az emberben az a ködös és (média)törvénytelen kívánalom, hogy politikamentes tévét nézhessen. Mert ha ez nem lenne, olyan egyszerű lenne megválasztani a Magyar Televízió elnökét. Összeülnének a kuratórium pártdelegáltjai, meghánynák-vetnék a beérkezett pályázatokat, majd a lehető legkisebb rizikófaktor mellett megválasztanának valakit, és csókanyu. Ehelyett a szegény pártmegbízottaknak most itt kell vacakolni, óvatoskodni, félni a zsákbamacskától, a szerencsétlen pályázónak meg házalni, lobbizni, görcsösen törölgetni a beérkezett hangposta-üzeneteket - legalábbis így néz ki a tévéelnök személye körüli vita Mészáros Tamás szerint. És a pártküldöttek ráadásul még be sem vallhatják, hogy ők nem is nagyon akarnak depolitizált köztelevíziót. Mert valami miatt nem lennének népszerűek, ha ezt tennék. Ráadásul az van, hogy a médiatörvényt a politika hozta létre, csakhogy azt elfelejtette kódolni, hogy a média ne legyen politizált. Erre a metaelméleti szintre már nem képes a magyar (média)politikai gondolkodás. A politika az politika az politika az politika És ezen kívül nincs semmi, amire törvényszerűen hivatkozni lehetne. Ilyen problémák a közszolgálati televízió elnökválasztása körül.
   
   4.
   
    A 168 óra Kultúra rovatában hozza Horváth Gita "Kis ország nagy bottal jár" című írását. De én nem értem, miről szól. Van egy olyan sejtésem, hogy arról, hogy a magyarok nagyon okos nemzet. Hogy a külföld úgy tud róluk, mint akik vérzsenik. De kajakra. Valahogy így beszél a szöveg szerzője.

Spriccelnek a metaforák. Magyarország valójában párizsnyi ország () spricceli szerteszét zseniális "koponyáit", a felső "tízben" minden földrészen akad egy magyar is. Morbid, nem?! A spermacefáliás nemzet. Csak úgy kilövell fejükből a termékenyítő zsenialitás. Horváth Gita kérdése az, hogy mi a magyar titok? Vagyishogy miért van az, hogy a magyarról azt hinni, hogy nyomja ki (és át) magából a zseniket. Hihetetlen, mire képes a szerző, hogy rájöjj a megfejtésre. Ugrókötélen szemlélteti a magyar lakosság értelmi képességeinek Gauss görbéjét. Az egész tétel két kislány kezében van. Érted, a megoldás a gyermekeink kezében A szerző borzalmasan didaktikus abból a fajtából, aki már túl van a T.E.T-en, a P.E.T.-en, és innen szerzett ismereteit könnyedén adja elő a leglazább szóhasználatban is. Mert meg akarja magát értetni veled. Te pedig - ő tudja ezt, és nézd csak, meg is érti, el is fogadja - csak így vagy képes megérteni. Még azt is leírja a kedvedért, hogy szar. Ne értsük félre, tudja, hogy te arany vagy. Annak kell lenned. Nem kívül, hanem belül.
   
   5.
   
   A 168 óra hosszú cikket közöl egy moszkvai szobor ellentmondásos sorsáról. A lengyel származású, ám magát soha nem annak érző Feliksz Dzerzsinszkij szobrának visszaállítása valami miatt figyelemreméltó történetté válik a cikkíró, Aczél Endre számára. Hosszasan részletezi az orosz titkosrendőrség eme jelentős alakjának élettörténetét és "munkásságát". Ott irtotta a forradalom ellenségeit, ahol lehet, ott lövetett agyon, ahol kellett, ott terrorizált, ahol tudott. Vagyis ez a kimondhatatlan nevű úriember egy utolsó szar volt, aki most valami miatt "történelmi személyiséggé" kellene, hogy váljék, amennyiben visszaállítanák az 1991-ben ledöntött szobrát.

A többség azonban vacillál, kushad, se nézetet, se érzelmet nem nyilvánít. Ez pedig Aczél szerint azt jelenti, hogy baj van a történelmi tudattal, mert nem nagyon tudják - vagy akarják - hova tenni ezt az alakot, pedig jó lenne, ha mindenki tisztában lenne a történelemmel. Hogy ez a figura, például miféle is volt. A lengyelek ezt egy-kettő megoldották, hiszen amikor a sztálini időkben szobrot állítottak neki a lengyel fővárosban, a felirat "A nép büszkesége" helyett "A nép szará"-ra változott. Hogy ez a tanmese miért éppen most aktualizálódott, azt kinek-kinek magának stb.
   
   6.
   
   Kedvencem az a sziporkázó hirdetés, amelyik a Fülemüle-éttermet reklámozza. Azt írják, hogy ez a polgárok étterme. Meg azt, hogy magyar, zsidó és európai konyha. (Ezek szerint a magyar és a zsidó nem európai, hanem valami más.J) Az (ön)iróniának ilyen túlcsordulására felvidul az emberi lélek. Ugyanis figyelemfelkeltésként és polgári biztatásként még azt is hozzáteszik, hogy Kicsi az adagod? Merjél nagyot álmodni! Ez azért megható, nem?!