Egy irodalmi tótumfaktum - Kölcsey
Kölcsey Ferenc 214. születésnapja volt vasárnap hajnalban. Kölcseyről elsősorban a Himnusz jut eszünkbe. Másodsorban is. Talán harmadsorban is. Csak aki jobban odafigyelt a gimnáziumban emlékszik rá, a magyar romantika jelese. De a Himnusz nélkül - romantika ide, romantika oda, jelese meg amoda - 214 év alatt rég elfelejtettük volna. Azt is, hogy nem csak irodalmi, hanem politikai szerepet is vállalt. De azt is tudni, hogy a rendszeres magyar irodalmi kritika egyik előkészítője. Tehát kora irodalmi főszereplői közé tartozik.
Elfelejtett, csak a szakirodalmárok által ismert életművet egy testi és lelki nyavalyákkal megvert, negyvennyolc évet élő férfiú alkotta.
1790-ben született egy Szatmár megyei, nagy tekintélyű nemesi családba. Saját kutatásai és dokumentációja szerint a hét ősmagyar törzsfő egyikétől, Ond vezértől származott, mint ahogy Ady is úgy tudta magáról, hogy Ond vezér unokája, mint ahogy én (OZ) is Ond vezér kései szép-szépunokája vagyok. Apja jogász, de az antik és a klasszikus francia irodalomban otthonos mozog. Kölcsey kisgyermek korától beszél latinul és franciául, később megtanul németül és görögül is. Fiatal éveiben nincs más gyönyörűsége, mint a műveltség. Hatévesen meghal apja, tizennégy éves, amikor az anyja is. A feketehimlő betegessé teszi, bal szemére megvakítja, haja kihull.
A vézna, kopasz, félszemű ifjú számára nem marad egyéb a műveltségen túl. Nem borozhat, nem ehet, nem szerethet. Huszonkét évesen írja, túl van minden szerelmi tervén. Írásbelisége annyira tartózkodó, hogy szerelmes versei ellenére sem tudunk semmit bizalmasabb magánéletéről. A kortársak szerint azért, mert nem volt bizalmas magánélete.
Debrecen nagy hírű Kollégiumában tanul. Eminens tanuló, de visszahúzódó, barátokra nem talál. Debrecenből kerül joggyakorlatra Pestre. Jogi tanulmányai végeztével nem jelentkezik ügyvédi vizsgára, forradalmi lelkülete nem fogadja el a feudális jogot, nem óhajtja képviselni. Később szakértőként dolgozik főbenjáró perekben. A harmincas években Kossuth és Wesselényi híres pereiben építi fel a védők számára a perek érvrendszerét. De nem óhajt gyakorló jogász lenni. Szatmárba költözik, a családi birtokra költészetét fejleszteni.
Lírája a kor divatos szentimentalizmusából indul Kazinczy nyomdokain. (a szentimentalizmus irodalmi irányzat a 18. század második felében - a szubjektív én rétegein át a romantika felé vágott ösvényt - uralkodó műfaja a költészeten túl a napló és a levél-regény.) Kazinczyval tizennyolc éves kora óta leveleznek. Később tagja Kazinczy irodalmi körének. Kazinczy pesti barátai között is magányos marad. Abból következik, hogy Kölcsey elszáll, nem tudván rengeteg idejével mit kezdeni, kritikaírásra adja a fejét. Kritikában is maradandót kíván alkotni, mert úgy véli, a költészeten már örökéletűt alkotott. Szemléletére jellemtő, akit lehet, lever. A Kölcsey által felmért (korabeli) élő magyar költészet véleménye szerint gyenge, mint a hajnali harmat. Három lényeges, megmaradt, kormeghatározó bírálata közül az elsőt egy elfelejtett Kis János nevű költőről, másodikat a halott Csokonairól, a harmadikat a niklai remetezseniről, a következő kor költészetének megváltoztatójáról Berzsenyiről írta. Mind a három keményen ledorongoló. Az franciás műveltségű Kölcseynek Csokonai útszéli. Berzsenyi durva és fellengzős.
Kis Jánosról nem derül ki, mit szólt a kritikához, Csokonai fütyült rá (már nem él),Berzsenyimegszenvedte, hogy a lírája üres expressziónak, értelmetlen szóparádénak ítéltetett. Meg is válaszolta keményen egy nyolc éven át készülő essay-ban az irodalmi tótumfaktumként viselkedő Kölcseynek. Kölcsey huszonhét éves ekkor. Félvak, kopasz, negyvenöt kiló és szűz. E tény korszakokon átvágó üzenete nem csekélyebb, minthogy ha a Bajza utcában találkozunk egy félvak, kopasz, negyvenöt kilós szűz költő-kritikussal, akinél a testi örömök önmaga műveltségében manifesztálódnak, ugorjunk át a másik oldalra, mert bajunk lesz a találkozásból. Különösen azesetben, ha mi az élet felől közeledünk az irodalomhoz.
1823-ra elkészül a Himnusz, de csak 1832-ben jelennek meg kötetben versei. Szemere Bertalannal szerkeszti az Élet és Literatura című folyóiratot. Országszerte ismert költő, kritikus, esztéta. 1838-ban megfázott, és rövid betegség után meghalt. A lexikon szerint kortársai úgy temették, mint a legnagyobb embert valamennyiük között.
A lexikon szerint:"Életműve él az irodalomtörténetben. Nevét, emlékét a köztudatban múlhatatlanul idézi nemzeti himnuszunk."Mint a bevezetőben elhangzott. Nagy ember volt. Csak a nagy ember képes nagyot rombolni építkezés közben.
- onagyz -
Kapcsolódó:
