Az ÉS-kvartett minden hónap utolsó szerdáján az Írók Boltjába várja azokat, akik egy, a szakmai értekezés és a kötetlen baráti beszélgetés közti vékony határon egyensúlyozó kerekasztal gondolataiba szeretnének bepillantást nyerni. Az már az első alkalommal kiderült, hogy az ÉS-szerkesztő Károlyi Csaba vezette eszmecsere résztvevői korántsem kívánnak kesztyűs kézzel bánni épp terítéken lévő "áldozatukkal" - legutóbb Spiegelmann Laura kapott hideget-meleget -, kritikai megjegyzéseik kendőzetlenül őszinték. A beszélgetéssorozat második alkalmán végül arra is fény derült, hogy azért a pozitív jelzőkkel sem fukarkodnak - persze csak ha szerintük megérdemelt.
Az irodalomtörténész, kritikus Angyalosi Gergely és Margócsy István Károlyi Csabával együtt viszonylag jó helyre (egy 10-es skálán 8 pont) pozícionálta Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című kötetét, Kálmán C. György viszont a szkeptikus negyedik szerepében ezúttal is csak 6-osra értékelt. Számára a kötet ideologikussága, példázatossága, tézisszerűsége volt kevéssé szerethető: szerinte a szerző novellái egy srófra járnak, ennek ellenére Margócsy Istvánhoz hasonlóan elismerte az író széles látókörének előnyeit. Margócsy elmondta: "Helyenként lenyűgözött az egyes novellákban feldolgozott művészettörténeti anyag feltárása és prezentálása". Ugyanakkor nem sok értelmét látja a fejezetek Fibonacci-sorozat szerinti számozásának (a sorozat egy-egy elemét az előző kettő összege adja), Angyalosi Gergely szerint viszont ez a szerző ideológiája mentén érthető. Kálmán C. György értelmezésében ez azt jelenti, hogy mindegyik novella az előzőnek az összegzése: vagy magasabbra, vagy mélyebbre jutunk.
Krasznahorkainál a transzcendencia kivonult a világból, ezt a jelenséget járja körül művében. "A művészet csodája mindig felragyog valahol"- és bár a művészet betör a világba, a világ ezt tökéletesen reakció nélkül hagyja - mondta Margócsy István. Az elveszett transzcendencia a visszájáról van jelen, az egyik szereplő éppen annak ébred tudatára, hogy mit nem tud. Angyalosi Gergely szerint nem az a lényeg, hogy a szerző mit mond a világról, hanem hogy hogyan mondja.
A számos keleti tematikájú novella kapcsán megjegyzi: ezek azt sugallják, hogy a keleti embernek még mindig több esélye van találkozni a transzcendenssel, mert más az istenképzete, mint a kereszténységnek. "Amit kellőképpen nem ismerünk, abban hajlamosak vagyunk sokkal több transzcendenciát látni" - tette hozzá Kálmán C. György. Bár a beszélgetésen sokkal több negatívum hangzott el, a pontszámok az előző alkalomhoz képest pozitív tendenciát mutattak, emellett egy hölgy nemtetszését fejezte ki az általa varázslatosnak tartott kötet méltatása kapcsán - ez pedig a vita interaktívvá válását is előrejelzi.
