(MTI) - Lukács, az utolsó romantikus marxista című írásában a francia újság hangsúlyozza, hogy a "múlt század legfontosabb marxista dialektikusának" nagyon kevés műve olvasható franciául, ezért is "megy eseményszámba" a magyar filozófus 1910-1911-es naplójának párizsi megjelenése a Rivages Kiadó gondozásában.
A fiatalkori napló Lukács első nagy szerelmével, Seidler Irma festőnővel folytatott viharos kapcsolatának története, amelyben a Marianne kritikusa szerint a kora elkötelezett és fáradhatatlan gondolkodójáról ismert fagyos kép helyett az öngyilkosság gondolatával is küszködő, romantikus és szenvedélyes fiatalemberen keresztül egy művész portréja rajzolódik fel. A könyv egy olyan tehetséges esszéíró rendetlenül papírra vetett lázas feljegyzéseinek sora, aki az igazságkeresés és a szerelem között őrlődik - véli a párizsi újság.
A kudarcra ítélt szerelem miatt tragikusan megélt valóság nagyban meghatározta Lukács etikájának irányát, aki ekkoriban a nagyburzsoáziához tartozó, de a magyar társadalmat megfojtó konformizmust elutasító fiatalember volt, de akinek lázadása nem haladta meg azt, amit az empirikus életnek nevezett a lényegi élettel szemben - mutat rá Jacques Lederer.
Lukácsnak az első érzelmi történet kudarcára visszavezetett ésszerűségében van valami ijesztő a kritikus szerint, ugyanakkor a felvállalt és meditatív jellege mellett csodálatra méltó, ahogy a nem elidegenedett emberiség iránti, soha meg nem tagadott keresését első szerelmi csalódása örökre meghatározta.
A Ditróy Ákos fordításában megjelent kötet előszavát Nicolas Tertulian jegyzi, aki az egyik legjelentősebb francia szociológiai intézetben, a párizsi EHESS-en az idei tanévben egy teljes szemináriumot szentelt Lukács György munkásságának.
