Mára, a körzetesítés után, már elvesztették funkciójukat, de jóval túlélve megálmodójukat az ötvenes, hatvanas években is még fontos küldetést töltöttek be. Ötszáz óvodát is létrehozott. Támogatta a könyvtárügyet, mint a népművelés legfontosabb eszközét Minisztersége idején ezerötszáz népkönyvtárat és ugyanannyi iskolai könyvtárat alapított. Tanügyi reformja kiterjedt a polgári, a középiskolák és a felsőfokú oktatás tananyagának korszerűsítésére, a szegedi, a pécsi és a debreceni tudományegyetem fejlesztésére.
A vezető- és posztgraduális képzés céljából létrehozta a Collegium Hungaricumok hálózatát, az Országos Ösztöndíjtanács felállításával kialakította a tudományos ösztöndíjak rendszerét.
Ennyi építkezést, fejlesztést, ilyen rövid idő alatt, ilyen átfogó, gyökeres, és minőségi reformot azóta sem élt át sokszor a magyar kultúra és közoktatás. Nem véletlenül vált divattá, hogy az újdonsült kultuszminiszterek az ő örökösének vallották magukat, vagy legalábbis megkerülhetetlen örökségéhez hasonlítva határozták meg céljaikat.
Ma a közoktatás és a kultúra azért alapvetően más nehézségekkel néz szembe, mint a múlt század húszas éveiben Az analfabétizmus helyett a korszerű szövegértés a cél. De a tananyagot most is reformálni kell, hogy a diákok ne váljanak tanuló robotokká A kultúra célja pedig ma is a művelt polgárság megteremtése, szemben az igénytelenség egyre erősödő kihívásaival. |
