 |
Az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) lappangott jó ideje Karinthy Frigyes Gyászos pindaroszi elégia Csók István ötvenedik születésnapjára című költeménye. A vers 1915-ben keletkezett, és az ünnepelt hagyatékából került az OSZK kézirattárának zárt anyagai közé.
A Gyászos pindaroszi elégia Mácsai Pál előadásában, a Szósz?!:) április 19-ei, nyelvi huncutságokról szóló műsorában hangzik el először teljes terjedelmében. Az OSZK kézirattára ugyanis a napokban hozta nyilvánosságra az iratot, amelyet elsőként a Magyar Televízió nyelvi műsorának résztvevői, Lator László, Várady Szabolcs, Vámos Miklós, valamint a szerző unokája, Karinthy Márton vehettek kezükbe.
A meglehetősen pikáns versről egyelőre annyi tudható, hogy afféle ujjgyakorlatnak szánt kávéházi költemény, az életmű margójáról. Karinthy Márton ugyanakkor üzenetnek tartja a verset, ahogy a nagyapja átlagosan tíz-húsz évente felbukkanó, korábban publikálatlan írásait. Arról nincs pontos információ, hogy Csók István hogyan fogadta a tréfát, az azonban biztos, hogy halála előtt nem sokkal saját maga kérte a vers zárolását.
A Gyászos pindaroszi elégia első szakasza:
Ajajaj! Ajajaj!
Elszállt az idő, a semmisitő, szivderitő,
Vérhevitő szép ifjukort elvitte magával
Jaj Csók Stefanosz!
Siratom multad vonagló kebellel
Megvagy Te jelölve örökös jellel
Nagy római számmal, ama gyászos "L"-lel,
Mely már csak lófaszt szimbolizál
Valagába világnak.
Mit ér ha vagy is a festésben neves,
De már tekerésbe egy cseppet sem heves,
Erős gulyás helyett ...krumplileves.
Oh szintkeverő, sok mást leverő,
Ám éjjel nem beverő, heverő,
Megcsóktalanult csók!
