(MTI) - Az egri zsidóság története 1840-ben kezdődött, amikor az első zsidó férfi, Schwartz István engedélyt kapott, hogy letelepedhessen a városban, ahol azelőtt csak katolikus vallásúak élhettek - idézte fel az elmúlt több mint másfél évszázad eseményeit Székely Gábor, a Szerencsejáték Rt. elnöke, aki maga is tagja volt az egri zsidó közösségnek.
Mint mondta: 1944-ig, vagyis a holokausztig a zsidóság fontos szerepet játszott a város életében. A többi között egy kultúrházat, két templomot, kórházat, jesivát és dalárdát működtettek, egyleteket, egyesületeket hoztak létre.
A holokausztot követően azonban 1950-ben megszűnt a jesiva, 1957-ben egy kivándorlási hullámban még a túlélők többsége is távozott és 1978-ban már nem volt ki a minja, vagyis nem volt 10 zsidó férfi a közös imádkozáshoz - mondta fel Székely Gábor.
Orbánné Szegő Ágnes, a mű szerzője, a tiszafüredi könyvtár igazgatója arról beszélt, hogy a magyar szellemi és gazdasági élet számos meghatározó alakja került ki az egri zsidó polgárság soraiból. Így a többi között Bródy Sándor író és Lukács György, a magyar operatőrök - generációkat oktató - doyenje.
Emlékeztetett arra, hogy a holokauszt során Egerből elhurcolt mintegy kétezer ember közül alig kétszázan élték túl a haláltáborok borzalmait.
A 278 oldalas, fényképekkel gazdagon illusztrált mű egyelőre ezer példányban látott napvilágot.
