(MTI) ? "Manapság azonban annak is lehet jelentősége, hogy amikor a humán tudományok, egyáltalán a bölcsészet ellen amolyan háború folyik a világban, az irodalom tudományos értelmezését még nem mindenütt tekintik járulékos dolognak" ? nyilatkozta az irodalomtörténész, aki "a modern irodalomtörténet ? különösen a 20. századi magyar és német irodalom és irodalomelmélet ?, a hermeneutika, a modern kritikatörténet, a mediális kultúratudomány területén, valamint a magyar irodalom kritikai feldolgozásában végzett tudományos és kutatói munkássága, oktatói tevékenysége elismeréseként" részesült a díjban.
Kulcsár Szabó Ernőt a tudomány maga, közelebbről is az a kérdés vonzotta, hogy az "irodalomról miként lehet másként, vagyis nem pusztán élményeket és véleményeket fogalmazva beszélni". Szubjektív-e az úgynevezett esztétikai tapasztalat vagy pedig valami közös "alapzat" különös viselkedése idézi elő az eltérő értelmezhetőséget? Mint kifejtette, többször is megkísérelt szembesülni azzal a kérdéssel, vajon mi is tulajdonképpen az irodalomtörténet, vagyis hogy miként férhető hozzá a történelem irodalmi valósága. Ezért fontosak számára az irodalom történetiségének új értelmezésére tett kísérletei, amelyek elvezettek az irodalmi szöveg mediális viselkedésének kérdéseiig.
Jelenleg egy neves külföldi kiadó fölkérésre írt munka sorsa foglalkoztatja: tizenegy kollégájával most fejezték be a magyar irodalom német nyelven megírt új történetét, amely nem az eddigi irodalomtörténetek logikáját követi. Ez a csaknem ezeroldalas kézikönyv ez év végén jelenik majd meg Németországban.
Kulcsár Szabó Ernő 1950. március 27-én született Debrecenben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-német szakán diplomázott 1973-ban, majd az egyetem magyar irodalomtörténeti tanszékének tudományos munkatársa volt, 1974-től 78-ig az Országos Széchényi Könyvtár Új könyvek című kiadványát szerkesztette. Ezt követően 1979-1990-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetének, 1984 és 1988 között a bayreuthi egyetem irodalomtudományi tanszékének, 1989-től az ELTE irodalomtörténeti tanszékének munkatársa, később docense, 1995 óta egyetemi tanár. A berlini Humboldt Egyetemen 1996 és 2005 között tanított, majd 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem tanára lett, 2006-tól pedig az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója.
A Literatura felelős szerkesztőjeként tevékenykedett 1989-1999-ben, 2000-2006-ban a szerkesztőbizottság elnöke volt, 2007 óta az Irodalomtörténet főszerkesztője. 1995-től az MTA levelező, 2004-től rendes tagja. Fő kutatási területe a 20. századi magyar és német irodalom, irodalomtörténet, irodalomelmélet, modern kritikatörténet. Több mint 180 tanulmány, 55 tanulmánykötet jelzi sokoldalúságát.
