(MTI) - Bizonyára minden magyar író szeretné, ha műveit többen olvasnák, azok más nyelveken is megjelennének, de a magyar irodalom annyira bele van ágyazva a saját nyelvébe és kultúrájába, hogy a fordítással nyilvánvalóan sok minden elvész - mondta Bán Zsófia a New York-i PEN-fesztivál péntek esti rendezvényén a magyar kulturális intézetben.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a nyelvi bezártság nem okoz-e klausztrofóbiát, a magyar írók nem szeretnének-e szélesebb körben ismertté válni, Garaczi László kijelentette: őt ez a kérdés így nem nagyon foglalkoztatja. Elmondta, hogy amikor először megjelentek a művei németül, akkor felvillant ez a lehetőség, de egyáltalán nem inspirálja. Hozzátette, hogy ha egy írónak külföldön is megjelennek a művei, akkor már nem csak az eredeti magyar közönségnek alkot.
Az amerikai beszélgetésvezetőnek arra a kérdésére, hogy vajon miért olyan erőteljes a magyar irodalom, Bán Zsófia úgy felelt: a történelem során sok idegen birodalom uralkodott Magyarországon, és talán az egyetlen dolog, ami a magyaroknak megmaradt, az a nyelvük és az irodalmuk volt, amelyben elrejtőzhettek, ahol egymás között maradhattak. Rámutatott, hogy a magyar irodalom sokáig kódolt nyelvet használt, s ez nem múlik el gyorsan.
Garaczi László ennek kapcsán arról beszélt, hogy a magyar írókra mindig nagyon nagy nyomás nehezedett; muszáj volt politikai szerepeket vállalniuk a különböző nehéz történelmi időszakokban. Szerinte a rendszerváltoztatással egy olyan helyzet állt elő, amikor az irodalom felszabadulhatott a politikai szerepvállalás kényszere alól, és ez a folyamat zajlott az elmúlt 20 évben. Mint mondta, az irodalomnak ezen múltja miatt máig nagy tisztelete van Magyarországon.
Babarczy Eszter
Ama kérdés kapcsán, hogy a jelenlegi gazdasági válság milyen hatással van az írók tevékenységére, alkotásaikra, Bán Zsófia megjegyezte: a magyar gazdaság és történelem folyamatos válságban volt az utóbbi 500 évben. Ezzel egyetértett Babarczy Eszter is, aki úgy látja, hogy az ország folyamatos politikai válságban van, és a társadalom minden energiáját és képességét fölemészti a politika. Garaczi László pedig azt mondta: a gazdasági válság miatt egyre több szó esik a politikáról, s "az azért zavarni szokta az írót a munkájában", amikor tüntetők rohangásznak az ablaka alatt.
Egy nappal korábban, április 30-án az irodalom és a tabuk kapcsolata került szóba. Az utóbbi 20 évben, a rendszerváltás óta Magyarországon sok olyan téma került be az irodalomba, amely korábban tabunak számított - mondta Bán Zsófia. Az új irodalmi témák egy részét azelőtt politikai tartalmuk miatt cenzúrázták vagy nem engedték publikálni, de ide tartoznak a szexualitás kérdésköre mellett a különféle identitásgondok is.
Mint az író, irodalomtörténész, kritikus kifejtette, az utóbbiak egyike a zsidóság mibenlétének problémája, amely szintén a tabutémák közé tartozott a kommunizmus idején, ritkán jelenhetett meg az irodalomban. Kivétel volt például Kertész Imre regénye, a Sorstalanság, amely végül Nobel-díjat hozott az írónak. A magyar íróknak át kell alakítaniuk régi nyelvezetüket, az olvasóknak pedig azt, ahogy olvasnak. Míg azelőtt a sorok között olvasás volt szokás, ma már úgy lehet írni, hogy erre ne legyen szükség. Olyan ez, mintha az íróknak egyik napról a másikra egy új nyelven kellene alkotniuk - mondta Bán Zsófia az osztrák kulturális intézet rendezvényén.
Ugyancsak az osztrák kulturális központban rendezték meg azt az eszmecserét, amelynek témája volt, hogyan változik a haza fogalma az írói tapasztalatban, hogyan jelennek meg fiktív hazák a különböző írói életművekben. Az író-olvasó találkozón Magyarországot Garaczi László képviselte. A Dél-Amerikából, valamint Kelet- és Nyugat-Európából érkezett írók a fórumon egyebek mellett a várost mint a saját történelmét értelmező multikulturális helyszín fogalmát elemezték.
"Bepillanthattunk egymás gondolatvilágába" - mondta el a beszélgetés után Garaczi László, aki azt fejtegette a fórumon, hogyan viszonyul Budapest az "elég bonyolult" XX. századi történelemhez, miként változott meg a városkép koncepciója. Elmondta, hogy Budapest nagyon szép város, de az utóbbi 20 évben saját történelmével küzdött. A rendszerváltozás után egyfelől beindult egy nagyon erős modernizáció, új épületeket emeltek, megváltoztak az üzletek, a város nagyvilágibbá vált, másfelől viszont nagy viták voltak az utcanevekről és azokról a köztéri szobrokról, amelyek a XX. századi diktatúrákra emlékeztettek. Elmondta, hogy a köztéri szobrok ideologizáltsága állandó vita tárgya az új alkotások esetében is.
