A kiállítást a PIM-ben 2011. február 21-ig láthatja a közönség, majd 2011 márciusában, Magyarország európai uniós elnöksége idején a bécsi Theatermuseumban is látható lesz - emelte ki E. Csorba Csilla.
A kiállítás megnyitóján Győri Enikő európai ügyekért felelős államtitkár hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a magyar európai uniós elnökség egyik első kulturális programja épp a magyar írók bécsi élményeiről szól, "Bécsről, amely évszázadok óta a Nyugat kapuját jelenti számunkra". Mint rámutatott, a márciusi bécsi tárlat révén a szomszédaink képet kaphatnak arról, hogy a magyarok miként látták "sógoraikat".
Elisabeth Kornfeind, az Osztrák Kulturális Fórum vezetője beszédében megemlékezett a XIX. század végét, XX. század elejét jellemző kulturális-szellemi élet gazdagságáról, ám a korszakot egy kitörni készülő vulkánhoz hasonlította. Mint fogalmazott, a tárlat jelentősége, hogy bemutatja a két főváros szellemi-kulturális kapcsolatait, összefonódásait.
Thomas Trabitsch, a kiállításnak Bécsben otthont adó Österreichisches Theatermuseum igazgatója az irodalmi-színházi múzeumok fontosságáról beszélt. A múzeumokat "az emlékezet tükrének" nevezte, amelyen "vakfoltokat" ejtene az irodalmi múzeumok hiánya. Az igazgató, aki az intézmények közötti összefogás szükségességéről beszélt, elmondta, hogy 2011 szeptemberében nagyszabású operettkiállításra készülnek.
Wernitzer Júlia, a kiállítás egyik szervezője az MTI-nek elmondta: nemcsak a magyar alkotóknak jelentett sokat Bécs, hanem az osztrák főváros kulturális életét is meghatározta a magyar kultúra. Ezt szerették volna bemutatni.
 |
| Jókai Mór |
Az első teremben a két város közti hasonlóságok láthatók - fűzte hozzá a kurátor, hozzátéve, hogy például egy montázson a két város épületei közötti párhuzamokra hívják fel a figyelmet. "Utalunk arra is, hogy milyen sok közös vállalkozás indult 1867 után. Ennek egyik legjelentősebb eleme Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben című hatalmas kötet, amely Rudolf trónörökös kezdeményezésére jött létre. Az egyik magyar szerkesztője Jókai Mór volt, aki jó kapcsolatba került a trónörökössel, ennek tárgyi dokumentumait is bemutatjuk" - említette példaként Wernitzer Júlia.
A kiállítás második részében megidézik az 1873-as világkiállítás magyar pavilonjának belsejét is. "1867 után itt mutathatta meg magát Magyarország önálló országként" - magyarázta az akkori kiállítás jelentőségét, gesztusértékét Wernitzer Júlia.
A kiállítás megemlékezik az 1872 és 1874 között az Északi-sarkra indult expedícióról is, amelyen felfedezték a Ferenc József-földet. "A közös expedíció irodalmi vonatkozása, hogy Jókai szinte azonnal megírta belőle az Egész az északi pólusig című regényt" - tette hozzá a szervező.
A harmadik teremben, az úgynevezett "szimbólum térben" az irodalom és a képzőművészet kapcsolatát mutatják be. "A falon szövegkiemelések olvashatók, ezek kulcsfogalmaira reflektálnak a kihelyezett képzőművészeti alkotások" - magyarázta.
A negyedik, legnagyobb teremben a többi között a magyar alkotók a bécsi színházra, filmművészetre gyakorolt hatását mutatják be plakátokon, fotókon, újságcikkeken keresztül. "Természetesen nagy hangsúlyt kapott az operett, amely hatalmas népszerűségnek örvendett Bécsben" - emelte ki Wernitzer Júlia, hozzátéve, hogy a tárlaton megidézték a Hermész-villát is, amely Hatvany Lajos mecénás szalonja volt. "Szerettük volna azokat a helyeket bemutatni, ahol a magyarok otthon érezhették magukat, ez a tér ezt szimbolizálja" - tette hozzá.
A kiállításon ezenkívül számos fotó látható, a látogatók belenézhetnek a kor némafilmjeibe, valamint megismerkedhetnek a magyar avantgárd bécsi műhelyeivel is, így például a Ma konstruktivista folyóirattal. "Lehet zenét is hallgatni, a húszas évek népszerű muzsikáiból válogattunk" - jegyezte meg Wernitzer Júlia.
