Temesi Ferenc a kínai harcművészet titkos hadicseleit is bevetette a hagyományos elbeszélési forma ellen

Szegeden született, szülei tanítók voltak. Ahogy egy önéletrajzában írja, gyerekkorában hadvezérnek készült, majd festeni próbált, végül az írás mellett döntött. Kiváló nyelvérzékének köszönhetően könnyedén megtanult oroszul, németül, franciául és angolul is. A gimnáziumi tanulmányi versenyeken elért eredményei miatt felvételi nélkül került be a szegedi egyetem magyar–angol szakára, ahol 1974-ben szerzett diplomát Déry Tibor költészetéről szóló szakdolgozatával. Fiatalon szerepelt iskolai színpadon, a szegedi könnyűzenei életnek is ismert alakja volt, több zenekarban játszott.

Budapesten előbb az ELTE Egyetemi Könyvtárban talált munkát, majd a Fiatal Művészek Klubjának művészeti vezetője lett.

1975-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott, ettől kezdve szabadúszó író, műfordító. Első könyve, a játékos, ironikus, a hagyományos elbeszélés megszüntetésére irányuló írásokat tartalmazó Látom, nekem kell lemennem című novelláskötet 1977-ben jelent meg, és kedvező kritikákat kapott. Az ezt követő időszak az érlelődés korszaka volt, első regénye formálódott benne. 1983-ban részt vett a One World Poetry költészeti világfesztiválon Amszterdamban, s hosszabb-rövidebb utazásokat tett az európai országokban.

Több mint háromévnyi folyamatos írás után 1986-87-ben megjelent első s mindmáig talán legolvasottabb, legsikeresebb regénye, a Por első és második kötete. A mű „a szótár- és lexikonformával való játék” keretében íródott realista, önéletrajzi fogantatású családregény, a hagyományos módon megírt történeteket az író szótár formában szerkesztette meg. A Porral kezdődő regényciklus második darabja az 1993-as Híd volt, amelynek cselekménye „a tarot és a kínai pálcikás jövőmondás köré szerveződött”, a ciklus harmadik darabjában, az 1996-os Pest címűben a kínai harcművészet 36 titkos hadicsele adja a mű szervező erejét.

A nem hagyományos forma keretein belül megvalósuló történetmesélés több regényében is visszatért:

2008-ban Amszterdam stb. címmel jelent meg regénye, 2012-ben Bartókról írt monumentális művet, életrajzi tényeken alapuló könyvet, áltényregényt, ahogy ő maga definiálta a műfajt. 2013-as Apám című művében több száz oldal besúgói jelentésre alapozva írta meg apja sorsát, aki visszautasította, hogy spicli legyen. 2018-as 49/49 című regénye egy olyan szerelem története, amely egy rövid kamaszkori diákszerelemként kezdődik, de csupán negyven év elteltével teljesedik be. Legutóbb 2019-ben jelent meg könyve, Az utca legjobb kocsmája című novelláskötet egy teljes emberi életen ível át, a gyerekkortól a kamasz- és egyetemistakoron át az érett felnőtt, majd korosodó férfi élethelyzeteit, gondolati síkjait és mindennapi gondjait-örömeit tárja fel.

A regények mellett esszéi, elbeszélései, műfordításai is megjelentek, írt drámát, s ő volt a Zsigmond Dezső rendezte A rózsa vére (1998) című film egyik forgatókönyvírója is.

1988-ban hosszabb utazást tett Kínában, ebben az évben ösztöndíjasként részt vett az Iowai Írói Program munkájában, 1991-ben előadásokat tartott Mexikóban, a VI. Nemzetközi Írói Szimpóziumon. 1977-től a Művészeti Alap, 1984-től a Magyar Írószövetség, 1987-től a magyar PEN Club, 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Munkásságáért több elismerést is kapott, 1988-ban József Attila-, A Jövő Irodalmáért, 1992-ben Nagy Lajos-, 2002-ben Pro Literatura-, 2007-ben Szépirodalmi Figyelő-díjat. Híd című regénye 1993-ban az év könyve lett. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2011-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjával tüntették ki. 2014-ben Kossuth-díjat kapott műfajteremtő költői, írói munkája, valamint műfordítói tevékenysége elismeréseként. 2019-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetésben részesült. 2023-ban Méhes György-életműdíjjal tüntették ki. 2024-ben magyar irodalom kategóriában Prima díjas lett, november elején pedig a nemzet művészének választották.