Magyar íróválogatott menni Futball VB!

A középpályás sor kikből áll össze?

Kőrösi Zoltán és Hamvai Kornél, Egressy Zoltán is itt kapott szerepet Olaszországban, s ha szükséges, én itt is előfordulok. Takáts József vagy itt, vagy a csatársorban kap helyet, hasonlóképpen Burger Barnához, aki a kortárs magyar írókról készített fotó portrékönyvet. A középpályán szerepel továbbá Garaczi László is.

No igen, kik a csatárok?

Az említett Takáts József, valamint Farkas Zsolt kritikus, Sajó László költő és Zilahy Péter, aki az egész íróválogatott menedzsere, általában ő intézi a külföldi útjainkat is. Gyurgyák János, az Osiris kiadó igazgatója, történész, hátravont csatárként, vagy a középpályán is rendkívüli munkabírással és komoly futballtudással játszik, megjegyzem, ő egyébként az alsóörsi focicsapat tagja, heti három edzéssel rendszeresen részt vesz a megyebajnokságban. Vendégjátékosaink is vannak, akik, ha kiesik valaki, nem ér rá, vagy lesérül, akkor szerepet kapnak. Például most Brémába mentek a kollégáim, néhány ember nem tud velük tartani, köztük én sem, így meghívtunk olyanokat, akik már játszottak velünk és közük van az íráshoz, velük próbáljuk meg pótolni a társaság alapembereit: Bíró László, Mészáros Ábel, Sári László, Berka Attila.

Az edzői székben ki foglal helyet?

Rotációban váltja egymást néhány csapattag. Olaszországban Gyurgyák János, majd a bécsi-berlini meccseken Kőrösi Zoltán irányította a csapatot, Brémában Kukorelly Endre, majd a második meccsen Takáts József vette át a szerepet. Olyanok tehát, akiknek megfelelően komoly a futballmúltjuk.

Azért nem mész Brémába, mert lesérültél? Egy kisebb műtétet is halottam emlegetni veled kapcsolatban.

A sérülés miatt még mehetnék. Tavaly május elsején történt egy focikupán, részleges térdszalag-szakadásom volt, néhány hónap után elkezdtem játszani, az idei év elejére elég jól helyrejött, rendszeresen jártam teremfocizni, s a nemzetközi meccseken már nem nagyon látszott rajtam a sérülés. A brémai meccseken privát okok, és a Jelenkorral kapcsolatos munkák miatt nem mehettem. Pedig de szívesen mentem volna! Egyrészt nem láttam még Brémát, másrészt a csapat nagyon elit körülmények közé került, az egész meghívásunk a hivatalos 2006-os Világbajnokság pénzügyi keretéből történt, abból kapja a #8220;Writers League" elnevezésű rendezvény is a pénzt. Állítólag egy Hilton szállodában laktak a svéd válogatottal, akik a szomszédos pályán edzettek Érdekes lett volna, mert biztos sokat tanulhatott a svéd nemzeti tizenegy!

Kik öregedtek már ki ebből a csapatból? Célozgatok itt finoman Esterházyra

Ezt nem lehet mondai, mert Esterházy Péter ebben a válogatottban nem szerepelt. Játszottunk vele, közülünk többen rendszeresen is, a '90-es évek elején a JAK-táborokban és másutt

Ez a válogatott inkább a JAK-hoz köthető?

Igen, ez a JAK-osok későbbi generációjához köthető eredetében, s a kezdeményezője Kukorelly Endre volt. (Bár Esterházyval nagyjából egykorú, de irodalmi indulása későbbre esett, s ezért a nála fiatalabbakkal mozgott együtt.) Jellemzően inkább a '60 környékén született generációnak volt meghatározó élmény a futball. Esterházy ilyen értelemben kivétel volt a saját korosztályából. Ő egészen komolyan művelte ifistaként is, úgy hallani (én magától EP-től hallottam), voltak olyan képességei, mint a magyar válogatottként játszó Esterházy Mártonnak, akire mindenki jól emlékezhet a focipályáról. Nálunk tehát Esterházy nem szerepelt. Emlékeim szerint Tatán mindig játszottunk, és a Pécsi Tanulmányi Napok egyik kísérő rendezvényeként is gyakran fociztunk. Nagyon sokan szerettek így játszani: Kukorelly Endre, Garaczi László, Darvasi László, Szijj Ferenc, Szilasi László, Takáts József, Kőrösi Zoltán, Wirth Imre, Schein Gábor, Kemény István, Mészáros Sándor, Zeke Gyula, Bozsik Péter, Bónus Tibor, Horkay-Hörcher Ferenc és az erdélyieket külön lehetne említeni: Visky András, Sántha Attila, Pap Sándor Zsigmond Tatán szinte mindenki megpróbálkozott ezzel a játékkal.

És hogy lett a táborokon belüli meccselgetésből válogatott?

Kispályás meccsekkel indultunk, különböző meghívásoknak eleget téve. Így például Esztergomban, az ottani nyári fesztiválon vettünk részt egy tornán és este felolvastunk. Később játszottunk Szolnokon, kormányzati és helyi csapatok ellen. A nemzetközi nagypályás meccsek ebből a magból kerekedtek ki, de ez a már említett Zilahy Péternek köszönhető. Ő kezdte forszírozni, menedzselni az ügyeket.

Honnan lehet erre pénzt szerezni? Kulturális vagy sport keretből?

Nagyobb sporteseményekhez kapcsolódóan szoktak ilyenfajta rendezvényeket állami pénzből is támogatni, a brémai túra a német VB közvetlen keretéből származik. Bennünket, a skandináv válogatottat, az olaszokat és a németeket látják vendégül.

Hát igen! És ez az egyetlen magyar futballcsapat, amely játszhat a VB-n!

Most ez így tűnik, de a következő EB-n - láttam a válogatottunk angolok elleni, ötletes játékot produkáló meccsét - ha odafigyelünk, akkor, mivel nincsenek verhetetlen csapatok a csoportunkban, ott lehetünk. Bízom benne, hogy a magyar válogatott is kijut végre egy világeseményre.

Az íróválogatott részéről arra törekszünk, hogy mi is meg tudjuk hívni az említett csapatokat. A tervem szerint Pécsre kellene megszervezni az eseményt, s ezt a többiek is jó ötletnek tartották. Egy Budapestnél kisebb városban mindig jobb hangulatban zajlanak az ehhez hasonló események, mert nem szóródik szét a figyelem. Egy ilyen rendezvény még Pécs kulturális fővárosi szerepére is felhívhatja a nemzetközi sajtó figyelmét. Ugyanis ezeknek a meccseknek jelentős médiabeli visszhangja volt. Olaszországban, de Bécsben és Berlinben is végig komoly médiaérdeklődés kísérte a mérkőzéseket. Rengeteg kamera, rádiósok, fényképészek, tudósítók Bécsben is komoly nézőközönség fogadott minket, a Wiener SC pályáján léptünk fel. Óriási az a stadion, a '60-as éveket idéző pályán zavarba jöttünk, amikor kifutottunk a gyepre, mert a 110 méteres pályán a kapuk iszonyú távolságra vannak egymástól Mindenki a szívéhez kapott, mert a túlsó kapunál lévők annyira aprónak tűntek, mintha csak bogarak lettek volna
A médiaérdeklődés annak szól, hogy ezt a komoly és egyszerre komolytalan dolgot mi is egyszerre kezeljük komolyan - a pályán - és komolytalanul, de persze nem a játékot! Nem könnyű ezt az arányt megtalálni, hogy ne képzeljük magunkat igazi focistának.

A falábú írókkal mi a helyzet? Más téren még szóba jöhetnek?

Ebben a válogatottban az szerepel, aki korábban valamilyen szinten már játszott, nem mondanám, hogy falábúak lennének köztünk! Akik korábban nem fociztak, íróként szóhoz jutnak. Akik eddig nem fociztak, gondolom, nem is akarnak. Mi csapatként focizunk, íróként mindenki egyedül érvényesül. Attól, hogy pályára lép az íróválogatottban még nem jelenik meg senkinek több kötete, verse, novellája, kritikája

A nőkkel mi a helyzet? Vagy ha feminista szemszögből próbálnánk nézni a dolgot, akkor a fiúkák a macsó dolgaikkal jól elvannak izzadtság, sör, állati indulatok, erőszak

Akadnak nők a nézőközönségben, és eddig tetszett nekik a játék. Mert a foci ilyen! Nem kisasszonyfutballt játszunk. Komoly ütközések vannak

Részleges ínszalagszakadások

Igen, mert komolyan vesszük a játékot. De nem kötelező szeretni. Aki nem szereti, nem jön ki megnézni minket. Ám még egyszer mondom, az író művei nem lesznek jobbak, se rosszabbak, hogy focizik vagy sem. Ez a mi szórakozásunkról szól. Közben meg ugyanolyannak képzelhetjük magunkat, mint amikor kisfiúk voltunk, vagy fiatalok és napokon keresztül kergettük a bőrlasztit, megállás nélkül, és megszűnt a világ, megszűnt az idő

Milyen eredményeitek vannak? Például azt hallottam rólad, hogy hetet, vagy nyolcat is rúgtál egy meccsen!

Igen, volt egyszer egy hetes. Régen, még a '90-es évek elején történt egy kispályás kupán, így nyert a mi szabadelvű csapatunk 7:0-ra a helyi szocialistákkal szemben. De visszatérve az íróválogatottra, két-három évvel ezelőtt megnyertük a Mándy-kupát. A színészválogatottat - Eperjes Károly, Cseke Péter, Vikidál Gyula, Varga Miklós, Straub Dezső, Nemcsák Károly és mások - 3:0-ra vertük. Az újságírókat 5:0-ra. Voltak aztán különálló meccsek, még a nagy Varga Zoli ellen is játszottunk, a sportújságírókkal, 3:3-as döntetlent, hiába rúgott kettőt a Varga. Tavaly Olaszországban, San Casciano-ban egy tornán harmadikak lettünk, mert a nyitómeccsen a skandináv válogatottal döntetlent játszottunk, majd a hosszabbításban kapott góllal 2:1-re kikaptunk. S mivel nem volt körmérkőzés, ezért csak a szintén vesztes olasz csapattal játszottunk, akiket 3:0-ra vertünk. A skandináv válogatott szintén megverte a németeket öt nullra, s ezek után mindenki azt mondta, hogy az első meccsünk volt az igazi döntő.
Két hete az osztrák íróválogatottat 8:2-re vertük. Ez egy igazi nagy győzelem volt, a leghíresebb játékosuk Robert Menasse, a neves regényíró volt. Két nappal később Berlinben játszottunk egy küzdelmes döntetlent, esőben, szélben, műfüvön. Nagyon tartottunk a pályától. Esterházy a pálya széléről drukkolt nekünk, néha tanácsokat is adott. Másnap reggel együtt jöttünk vissza a repülőn, ő mondta, hogy a Tagesspiegel azt írta, hogy ez ellen a magyar válogatott ellen győzelemmel ér föl még a döntetlen is.
Aztán június első hétvégéjén Brémában meglepetésre 2:0-ra kikaptunk az alaposan feljavult olasz gárdától, de a második meccsre fölszívta magát a csapat, és 3:0-ra oktatta a házigazda német válogatottat.

Itthoni fellépés mikor lesz?

Kukorelly Endre kapta a meghívást, hogy az EFOT-on játsszunk Veszprémben egy felolvasással egybekötve. Van még ezen kívül is néhány lekötött meccsünk és ősszel remélhetőleg utazunk Firenzébe egy olasz tornára