Az esztétika és politika a marxista hagyomány, a Frankfurti Iskola és a poszt-strukturalisták újabb keletű hozzájárulásai révén létrejött modelleken kívül értelmezi újra a művészet és a politika viszonyát. Az esztétikát minduntalan szűkre szabott mozgásteréből kiszabadító Jacques Ranciere azzal bizonyítja esztétika és politika eredeti kapcsolatát, hogy felfedi, mi a közös bennük: a látható és a láthatatlan, a hallható és a hallhatatlan, az elképzelhető és az elképzelhetetlen, a lehetséges és a lehetetlen körülhatárolása.
Az egymáshoz kapcsolódó interjúk révén Az esztétika és politika az eddigi legátfogóbb bevezetést kínálja Ranciere munkásságába. A görög poliszoktól a modern kori esztétikai forradalomig ívelő művészet- és politikatörténeti gondolatok közt találunk pontos megfigyeléseket a modernitás fogalmának használatáról és kihasználásáról, a művészet és technikai reprodukció kapcsolatáról, a tényeknek és a kitalációknak a történelmen belüli logikájáról, a modern irodalomban működő pozitív ellentmondásról és az átpolitizált művészet fogalmáról.
A magyar nyelvre lefordított könyv új kiadásában Slavoj Zizek utószava mellett megtalálható egy a terminus technikusokat tartalmazó szószedet, valamint egy átfogó bibliográfia is.
