Szörényi László irodalomtörténész már a nyolcvanas években szóvá tette a klasszikus szövegek megcsonkítását. Vajon miféle megfontolásokból hagytak ki gyűjteményes kötetekből egész verseket, olykor strófákat és sorokat, regényekből, emlékezésekből egész bekezdéseket? Miért csonkolták meg Jósika Miklóstól Vörösmartyn, Petőfin, Mikszáthon át József Attiláig az életműveket?
A ?delfinizálás? a cenzúrázás egy fajtája. A cenzúra információk hozzáférhetőségének és terjesztésének a felügyelete, elsősorban politikai vagy morális megfontolásból, tehát az információk megszűrését, a vélemények, tények finomítását jelenti.
Márton László regényében így fogalmazott: ?De te, mindeneknél kevesebb Quintusom, szabad vagy; rólad hallgatásukkal is kiáltanak a disznószemű tengeri morgóhalak és a mélyvizek többi lakosai. A rád való tekintettel, vagyis a delfinek szokása szerint, kedves Quintusom, kipurgálják a hozzáértők a könyvekből az ártalmas delfinhetetlenségeket, s a hasznosakat pedig bennök hagyják. [?] a könyvek ad usum delphini tisztogatása nem büntetés, de jutalom; csak nem kívánod, hogy a delfinek bálnaságokat olvassanak??
Szörényi professzor Delfinárium című kötetében választ ad kérdéseinkre. Miközben sok-sok utánjárással, filológiai munkával helyreállította az eredeti szövegeket, humorral kommentálta az 1945 és 1989 közötti időszak kultúrpolitikáját.
