Milián Orsolya: Élet és irodalom - 38. szám

Az esszes általam követett fórumnak sikerült azt elérnie - közös erővel, illetve egyenként -, hogy beköszönjön a tűréshatár, amin túl jelenleg az unalom, befáradás, effélék terpeszkednek. Ehhez az is hozzájárul, hogy momentán szakmailag rögzült és monomán lettem, tanítás, félévkezdés, szövegszöszölés, vágtathat el mellettem az élet, nagybetűvel, ez a periódus akkor is csak az oktat(nival)ók és az irodalom iránt bír érdeklődni. Abszolúte személyes fixáció.
   
   2.
   Következésképp a viktorozást-szdsz-ezést széles mozdulatokkal áthajtom, kicsit bekukkolok a 09.11-be, de nem tetszik a hang, amin megszólal, hopp, máris a nyolcadik oldalon vagyok. Ez most a szelektívek legszelektívebb szemléje, Jászladányból indulok, de az iskolás kérdéskör sem köt le soká. Tudnivaló, ha valahol nagyobb számú kisebbség él, akkor abból mindig előmásznak a problémák. Hogy ne a magyar minoritásokkal példálózzak, idézem a finneket, akik jól megvannak a svédekkel és vice versa, ellenben az orosz bevándorlókat kifejezetten nagyon nem szeretik. Sorolni lehet a német-török, francia-marokkói, angol-arab satöbbi viszonyokat. Az a baj ezekkel a kicsi rétegekkel, hogy folyton meg kell oldani, kezelni kell őket. Ideáltipikus esetben a lehető legszélesebb kört lefedő toleranciával, ha pedig ez nem működik, akkor kirekesztéssel. Nem véletlenül szokta a rendszer az utóbbit választani, lévén könnyebb út, bár hosszabb távon előbb-utóbb azon veszi észre magát, kurva nagy árokba korcsolyázott bele. A magyar állam (és ezúttal nemcsak az állam átkozandó, hanem a népesség is) sárosságára éppeg a jászladányi "együttélés" hívja fel a figyelmet, arra, hogy kérem szépen, egy setétbarna gödörben evezünk. Az alkotmánnyal, az ő értelmezőivel, a magyar-érzéssel (bármi legyen is ez), az ellenérzéssel, a kirekesztőkkel és a kinnrekedtekkel. Ha már a gödröt nem lehet betemetni, mert túlságosan nagy hozzá, akkor legalábbis igyekszünk letakarni valamivel, ha pedig ez sem működik, mert a diszkrimináció mocsokját felböfögi a föld, akkor problémamegoldunk és "igazságot teszünk", illetve megint csak vitatkozunk, emlegetünk sérelmeket oda-vissza anélkül, hogy közelebb jutnánk a ha nem boldogító, legalábbis nyugodt, azaz türelmes egymással éléshez.
   
   3.
   Kuhnom, Kuhnom, mondd meg nékem, elitistának vagy pragmatistának kell lenni e vidéken? A "tudományos forradalmak" kuhni elmélete szerint a tudományos paradigmák világában előbb-utóbb kiderül az, melyik az erős, illetve a gyenge paradigma. Az erőset mindig egy legitim értelmezői közösség szelektálja ki, ami aztán meghatározó lesz nemcsak a teorémák körében, hanem az életvilágban is. A több évtizede tartó oktatási reform, amiről egyébként többes számban kellene beszélni, példája azt mutatja, hogy a magyar rendszer nem a paradigmaváltást, hanem a paradigma-váltogatást használja. Egy kicsi ebből, egy kicsi abból. A tudóstársadalom mint olyan és a politika, mert mi mástól is függene az előbbi, bináris modellel él, melynek egyik felén a hagyományos, elméletorientált, tudós-képző oktatás, a másik felén pedig a piacorientált, gyakorlati hasznot hozó tudás-nyújtás helyezkedik el.

Van átfedés a kettő között, nyilván, de az esetek többsége az éles elválasztottságot mutatja. Pedig az elméletet a gyakorlatnak kellene visszaigazolnia, és a gyakorlatnak is ki kellene termelnie a maga elméletét.
   
   4.
   Ha a cigaretta árát emelik, akkor én azt szankcióként érzékelem. Értem én, hogy élvezeti cikk (naná, hogy), meg hogy káros, enyhébb formátumú drog (l. A bennfentes c. film), de az mégse fair, hogy többe kerüljön a füst mint az üveg sör. Az is értem, hogy az EU a nemdohányos tagokat szereti, és pláne azokat, akiknél nem olcsóbb a dohány mint a többi államban (bár, lehet, ez élénkítené a magyarhoni turizmust, hihi), de a várható drasztikus drágulás engem, személyem szerint, háborít. Viszont azok az érvek se hagynak teljesen érintetlenül, amikkel a magyar állam igyekszik kiküszöbölni az áremelést. A kontra az, hogy akkor jönnek a lengyelek, és csempésznek majd tonnaszám.

A pro az EU-szabályzatnak való megfelelésen kívül az, hogy óvjuk tinédzsereinket a füsttől. Hát. Legföljebb idővel majd alkoholisták lesznek a csemeték. Hábor, hábor.
   
   5.
   Visky-esszé magántörténetekkel, melyből megtudjuk azt, minémű a magánerkölcs és a diktatúráé, már ha van olyan egyáltalán, mi a történelem haszna-kára, s hogy hogyan viszonyuljunk az apához. Akit nevezzél históriának, vagy feminista módon herstóriának, Esterházy Mátyásnak, Ábrahámnak, Európának, ügynöknek vagy ellenállónak. Teljes arcszélességgel kell tudni bocsánatot mondani és adni, akár a keresztény etikából, akár családcentrikusságból eredeztetve.
   
   6.
   Marno-mémoires, régi és jelen idők sztorija. Emlékek a nyelvből, a nyelv által. Ha létezik, ha nem, legyen. Ha más nem, a líra tőzege.