Boka, Geréb, nemecsek ? ki ne ismerné ezeket a neveket? Az egri csillagok mellett talán A Pál utcai fiúk a legnépszerűbb magyar regény, s remélhetőleg nem csak azért, mert kötelező olvasmány. Nevét a nyolcvanas évek vége óta egy zenekar is viseli. A lusták ? és filmrajongók ? pedig igazán el vannak kényeztetve: Fábri Zoltán 1968-as klasszikusa óta az olaszok is forgattak belőle egy sorozatot nemrég. Nem is csoda: a grundos történet több országban is kötelező vagy ajánlott olvasmány, például az olaszoknál, Brazíliában vagy épp Lengyelországban.
Erre a könyv minősége mellett magyarázat lehet a szerző, Molnár Ferenc személye is: korában világszerte ünnepelt színpadi szerző volt, darabjait ma is játsszák szerte a világon ? még Japánban is. Mádl Dalma, köztársasági elnökünk felesége egy interjúban ezt az érdekes történetet mesélte el: ?Micsikó császárné elmondta például, hogy gyermekkora egyik legkedvesebb olvasmánya Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című könyve volt. Mikor a magyar íróról kezdtem beszélgetni vele, elmesélte: japán színpadokon most is nagy sikerrel játsszák Molnár világhírű színművét, a Liliomot.? (Az interjú teljes szövege itt)
Nemecsek ?rehabilitációja?
Marcello D? Orta, nápolyi író négy évvel ezelőtt pedig úgy döntött, hogy a legújabb, Ha nem volna nagyapám, ki kéne találni című könyve első kiadásának teljes honoráriumát egy Pál utcai kisfiúnak ajándékozza. E nemes gesztusra Molnár Ferenc műve késztette, amely óriási hatást gyakorolt írói gondolkodására, és amelyet a világirodalom egyik legnagyobb alkotásának tart. Az volt a kérése, hogy egy olyan kisfiú taníttatására fordítsák a szerzői jogdíját, aki Nemecsek Ernővel egykorú, szeret olvasni, jóravaló családból származik és rászorul a támogatásra. (A teljes cikk)
Maszkulin gittegylet
Azért illessük is némi kritikával a könyvet: sok lány panaszkodik évtizedek óta, hogy túlontúl ?fiús? a történet, minek olvassák el ők is ? és ebben van némi igazság. Kálmán C. György kritikus is megerősíti ezt a véleményt egy cikkében: ?A Pál utcai fiúk fiú-könyv: a lányok is elolvassák ? mert kötelező, meg mert szép, szomorú a vége ?, de ők legföljebb csak a szegény, lányos Nemecsekkel azonosulhatnak.?
Hol is volt az a grund?
Ha már az azonosulásnál tartunk: sokakat izgat a kérdés, vajon hol is volt az a bizonyos grund, amely annyira kellett a vörös ingeseknek? Fogarassy Miklós irodalomtörténész egy cikkében szerencsére azonosította a mára már megszűnt helyszíneket. ?A 19. század végi Budapest-térképek alapján próbáltam meg rekonstruálni, milyen is lehetett az élet az 1870?80-as évek elején a Ferenc körúti kiskamaszok életében. Mert hogy a Pál és Mária utca sarkán volt az a nevezetes grund. A később Molnár néven íróvá lett kiskamasz ugyanis a ?haverjaival?, a kis fiúcsapattal valószínűleg ezen a grundon játszott, bandázott, gittegyletezett. A VIII. kerületi Mária utca sarka táján gyülekező józsefvárosi kamasz-banda vélhetően az Üllői utat átszelve a Kinizsi utcán ment a Duna felé, majd jobbra fordult a mai Ráday (akkor Soroksári) utcára, hogy a Kálvin tér felé érjen el ? néhány száz méter után ? az ?oskolájukba?. A tanítás végeztével nagyjából ezen az útvonalon mehetett a társaság haza vagy a grundra. Ez a regény és egy régi Budapest-térkép alapján elég könnyen azonosítható. Nagyobb gondot két további mozzanat okozott: az egyik a Füvészkert ügye, másik meg az a kérdés, hogy hol is lakott Nemecsek, a suszter beteg fia, a regény ? ma is megkönnyezhető ? hőse. Mindkét kérdésre adódott egy-egy megoldás.
Az eltűnt tó nyomában
A nevezetes éjjeli kaland ? a vörös és fehéringesek közötti ?csata? ? helyszíne kapcsán az a probléma merül fel, hogy bár a Füvészkert ma is megvan a volt Ludovika mellett, de ennek alapterületén egy igazi, nem is kicsiny tó aligha elképzelhető. Pedig ez fontos: nem fantáziát olvasunk, ezeknek a mozzanatoknak a hátterében valós eseményeknek kellett lenniük? A megoldás abból adódott, hogy kiderült: az Üllői úti klinikák közül utolsó, a mai Természettudományi Múzeum felé eső tömböket csak később, a Millennium után építették meg ? ezeknek az épületeknek a ?telkén? lehetett ama tó, ahol a regény szereplői a vörös ingeseket kihallgatják.
Hol lakott Nemecsek?
A Nemecsek-probléma megoldása pedig a következő: a Kinizsi utca mellett, ahol az Iparművészeti Múzeum áll, a Millennium előtt alacsony házas utcák húzódtak ? kisiparosok, proletárok lakásai, otthonai. Amikor a múzeum beruházása elkezdődött, akkor ezt az egészségtelen házakból álló városrészt lebontották. Valahol itt lehetett tehát az a ház, amelyben a beteg Nemecsek lakott, akit a fiúk a regény végén meglátogatnak.? (A teljes cikk itt)
Az ál-Nemecsek pere
Nemecsek Ernő, mint látjuk, sokakat megihletett ? ám nemcsak a tudósokat és művészeket, hanem a csalókat is. 1963. március 13-án ugyanis hosszú sor állt a Fővárosi Bíróság előtt. A teremőrök példátlan módon belépőjegyeket kényszerültek kiadni, olyan sokan voltak kíváncsiak az ál-Nemecsek perének második tárgyalására. 1962 decemberében ugyanis Hollós Korvin Lajos író egy glosszát jelentetett meg az Élet és Irodalomban, amelyben tényekkel bizonyította, hogy A Pál utcai fiúkat az Úttörő Áruházban három forint ellenében dedikáló hetvenes úr (Jezsek-Józsika) nem lehet azonos a Molnár Ferenc által megörökített ?szőke, törékeny, vézna? fiúcskával. Az ál-Nemecsek akkoriban már öt éve tartotta lázban regényes históriáival a kisúttörőket. A gyerekek csapatostul zarándokoltak a Pál utcai főbérleti lakásba, amelyet a tanácsi bedolgozó papucskészítő éppen mint jeles irodalmi alak sírt ki az illetékes helyhatóságtól, mondván, hogy társbérletben csak nem fogadhatja a nemzetközi küldöttségeket. Fáradozását a látogatók kisebb ajándékokkal, kacsákkal és libákkal hálálták meg, később pedig az Úttörő Áruház fizetett neki azért, hogy az előtérben ülve A Pál utcai fiúk legfrissebb kiadását dedikálja. Biztos, ami biztos, ő azért még további három forintokat is kasszírozott az autogramokért.
Az irodalmi hetilapban megjelent glossza viszont jócskán rontott az üzleten, ezért az ál-Nemecsek ellentámadásba lendült. A személyhez fűződő jogok megállapítása végett indított per azonban cseppet sem a várakozásának megfelelően alakult. Az első ízben március elsején összeülő bíróság például elég hamar rájött, hogy ? bár gyakorlatilag kívülről tudja a nevezetes regényt ? állításait szinte semmivel sem tudja alátámasztani. Nem volt képes felidézni a szereplők valódi nevét, nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ismerte az írót, mi több, arról sem tudott számot adni, miért szerepel az ő gittegyleti pecsétnyomóján az 1903-as évszám annak ellenére, hogy Molnár 1889-re tette a cselekményt. Arra pedig végképp nem adott magyarázatot, miért nem vett részt soha a Pál utcai fiúk asztaltársaságának gyűlésén a József körúti Brandl vendéglőben, s hogy miért csak az író és az utolsó Pál utcai fiú, Ágoston Dezső halála után lépett színre.
Az ellenfél viszont nehéztüzérséggel vonult fel. Bizonyították, hogy Molnár a saját gimnáziumbeli osztálytársairól mintázta a könyv szereplőit, és Jezsek-Józsika, aki akkoriban csecsemő volt, aligha fordulhatott meg a grundon, amelyet egyébként a századfordulóra már be is építettek. Hollós Korvin mellett tanúskodott ráadásul Molnár Erzsébet, az író testvére is, aki kijelentette: bátyja már a legutóbbi ál-Nemecsek feltűnésekor, 1938-ban azt üzente haza Amerikából, hogy nyugodtan dobja ki az imposztort, mert a valódi Nemecsek még 1919-ben meghalt tuberkulózisban.
A felperes veresége így már aligha volt kétséges. Ám amikor a tárgyalássorozat véget ért, nehéz lett volna igazán elégedett embert találni Pesten. A város szegényebb lett egy legendával, az úttörőcsapatok pedig egy példaképpel. (A teljes cikk a NOL-on)
