"Forrai Eszter versei lírai életrajzok. Sorsának jogán nevét az asszonyköltők sorában Hervay Gizella, Beney Zsuzsa neve mellett említhetjük, akik a lelkükre mért tragédiákat költeményekké oldották, s így szenvedéseik gyökeréből kínzóan gyönyörű költészet növekedett" - írja a költőnő munkásságáról a jó barát és recenzens Gülch Csaba.
"Ha Kafka sorait idézem, azok fejezik ki legjobban a versíráshoz való hozzáállásomat: 'Életmódomat csak az írás szabja meg, ha változik, úgy egyedül azért, hogy a lehetőségig jobban igazodjék az írás igényéhez, mert az élet rövid. Az írás egyedüli belső létlehetőségem.' Az ihlet, a látomás, az indulat a szenvedésből született. Hároméves voltam, amikor apám a nácizmus áldozata lett, s özvegy anyámmal és két testvéremmel éltük át a háború rémségeit. A bujkálást, a nélkülözést, a szökést a Duna-parti gyerekotthonból, amelynek kis lakóit a Dunába lőtték a nácik. Lépcsők, Évfordulók, Apám emléke című verseim idézik legjobban ezeket az emlékeket" - mondja a tragikus indulásról Forrai Eszter, akiben a költészet és a festészet szép ozmózisban él, a színvilág színei költőivé és a versek festőivé válnak benne.
A költő-festőnő verseit Huzella Péter zenésíti meg; az ő együttműködésükből kaphatunk ízelítőt, ha június 6-án, este fél 8-kor betérünk a Bálint házba.
