|
3. Talán, mert az ÉS az igazság bajnoka. A politikai publicisztikákból és tényfeltáró riportokból derül ez ki legfőképpen. A héten Megyesi Gusztáv értekezett a kubai miniválság ügyében, Hack Péter a politika és erkölcs kapcsolatáról. Mindez nagyon érdekes. Maga az élet a rendszerváltást követő tizenharmadik esztendőben. Az élet máshonnan is rádörren a kedves olvasóra. Hisz, avagy nem hisz a szemének ugyanez a kedves olvasó: az ÉS minden minden felhajtás nélkül megvalósítja a közröhej tárgyává tett Répássy-projektet. Csendben behozza az Agorába a Varga Domokos Györgyöt (Kertész Imre Nobel-díja ügyében)a jelentős televíziós észosztót, aki az ATV-mtv-Össztűzben kupálódott, aki egy kappanhangú harcos (a Médiaarcok, médiaharcok zseniális szerzője). Több mint három teljes kolumnán át. Maga a látvány elég (odavizionálva a VDGy reggeli alakításainak ezredét), hogy az olvasó feljajduljon, állj, ez túlzás előzetes figyelmeztetés és szorgalmas edzés nélkül! És persze nincs egyedül, ott a válasz is (Petőcz György), két kolumna. Nem kis terhelés az ünnepek nyomora alól (+ hófúvások az északi medencében) kivackolódott olvasó számára, aki egy kis Winklert olvasgatna inkább két szánkózás között - a varjúról és a verébről. Soknak sok. Bár aki gyorsan elvégezné az alapkurzust a jobbszélen ma használatos mellébeszélő, szemforgató, az objektivitás köntösét magára rántó álszent antiszemitizmus, valamint az ilyenféle szövegre adható körülményes válasz technikájából, ez maga a tananyag. A tárgy. Oda, vissza. 4. De kritikában verhetetlen az ÉS. Először is szép dolog az Ex libris, amelyben egy fontos-gondos irodalmi ember osztja meg velünk fontos-gondos irodalmi élményeit. Gyakran egyetlen fonálra felfűzve az olvasmányokat. Dérczy Péter - ÉS, prózaszerkesztő - olvasott erre a hétre. És írt is. Aztán Láng Zsolt mondta el a magáét Csiki László elbeszéléseiről, Bárány Tibor a Kurvajó!-ról, Bedecs László Bodor Béla verseiről, Pályi András egy Proust-könyvról és a Trapiti-kritikával sem késlekedett tovább az ÉS: Szilasi László írta meg. Tetszett neki. 5. Komolyan végiggondolva és a fennhéjázást félretéve is nyilvánvalónak tűnik, hogy irodalmi igénnyel bíró ember irodalmi igényét az ÉS-ből nem elégítheti ki. És arra sincsen tér, hogy a szépirodalom olvasása élvezet/gondolatébresztés legyen. A következőkre az ÉS viszont rendkívül alkalmas: írók közzétehetik regénytöredékeiket vagy novelláikat, költők verseiket, amikből pályatársaik/rajongóik számára nyilvánvalóvá válik, dolgoznak valamin, lehet reménykedni. |