XXXII. Tokaji Írótábor

Egyéb

   
   XXXII. Tokaji Írótábor
   
   Lehet vitázni, urbánosozni és népiesezni, az írók a politikai vircsaftoktól függetlenül élnek, dolgoznak, kavarnak. Igyekeznek ott lenni, ahol megmutathatják magukat, ismerősöket, ismertséget, szövetségest szerezhetnek. Mint minden szakmában. A literatúra csak kicsit más, de az a kicsi meghatározó jelentőségű más szakmákhoz viszonyítva: itt minden szóból áll. A szó minősége pedig a megítélésből, a megítélés hozza a "jelenlétet", a pénzt, a hatalmat, a kánont. Ez az oka, hogy az író élete lehetőség szerint nagy udvartartással és gyakori utazgatással zajlik. Mert ott kell lenni, ahol a virágot ültetik.
   

   
   A héten rendezték augusztus 10. és 12. között az idei, harminckettedik Tokaji Írótábort "Magyar irodalom Európában - műfordítás, terjesztés, befogadás" címmel. Vasy Géza elnök és Sáray László titkár nyilatkozata szerint az idei tanácskozás célja, hogy "a magyar irodalom szerepesélyét segítsék, immár az Európai Unió keretében".
   Éppen ezért először a magyar irodalom európai helyét, befogadásának történetét, tanulságait és lehetőségeit taglalják, felkért előadókkal. Majd megkísérlik feltárni azokat az utakat és lehetőségeket, felmérve az eddigi tapasztalatokat is, amelyeken keresztül a magyar irodalom, főképpen a kortárs irodalom java eljuthat az európai nemzeti irodalmak olvasóihoz.
   A fordítás kapcsolódó kérdéseit kerekasztal-beszélgetések formájában vitatták meg, EU-tagállamokbeli műfordítók részvételével. Az első tanácskozás vezetője Benyhe János irodalomtörténész, műfordító, a másodiké Mezey Katalin költő, műfordító volt.
   Az idei rendezvényen kitüntetett szerep jutott a műfordítóknak. Ennek magyarázata a titkár szerint, hogy a magyar nyelvű befogadásban és az idegen nyelven való megjelenésben a műfordítás kölcsönösen meghatározó. "Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit sikerül magunkból elfogadtatni. Az Európai Unió nagyon keveset tud rólunk. S bizony nem nagyon érzi a hiányt, csak bennünk növekszik évtizedről évtizedre. Nekünk kell felkelteni az érdeklődést, nekünk kell folyamatosan szellemi és anyagi áldozatot hoznunk azért, hogy irodalmunkról rangjának megfelelő kép alakulhasson ki..." - olvasható Vasy Géza nyilatkozatában.

   
   Az Írótábor programja több szempontból is meghökkentő. A deklaráltan a népi irodalom számára fenntartott összejövetelen olyan kétség nélküli urbánusok is szerepeltek meghívottként, akikre előzetesen aligha gondolhattunk volna, mint például Farkas Zsolt, Garaczi László, Sz. Molnár Szilvia vagy éppen Kukorelly Endre. Kérdés, ugyan mit szólt ehhez a kizárólagossághoz, a fennkölt magyarsághoz utolsó csepp véréig ragaszkodó Gyurkovics-féle írószervezet?
   
   A fordítás-terjesztés központi témája mellett Kovács István költő megemlékezett Balassi Bálint négyszázötvenedik születésnapjáról: "Te hozzád kiáltok, ki katonád vagyok", és Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója. Emléktáblákat avattak, ahogyan ez ilyenkor illik a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban, minden napra jutott egy-egy koszorúzás, egy-egy emlékbeszéd. Nappal kerekasztalviták olyan komoly témákról, mint irodalom és fordítás, terjesztés, kiadók és honorárium, este irodalmi felolvasások. Írók olvasnak íróknak. Ez szép lehetett. Jellemző, hogy magyar író élő magyar írót nem olvas. Ha mégis, véletlenül, az csak ezrelékben mutatható ki. De hogy egy népiesch táborba tartozó író urbánust olvasson az ezrelékben sem. Ez okozza a valódi izgalmakat. A programok előtt és után termékbemutató címén borfogyasztás. Végtére is ez nem más, Tokaj, és nem más, mint baráti összejövetel.

   
   Egyik délután a kánikulára fittyet hányva összecsapott a Tokaji Írótábor és Tokaj város labdarúgócsapata. A barátságosként hirdetett mérkőzés a legkevésbé sem volt baráti. A végig vezető írók is, a városuk becsületét védelmező tokajiak is "odatették magukat". (4 : 4) "Végül kaptunk egy lesgólt, de jó volt" - így Kukorelly Endre csapatkapitány, író, kuratóriumi tag, a Szépírók Társasága elnöke.