Hová lehetne menni

A Fugában mutatták be december 2-án Kováts Judit legfrissebb, Elszakítva című regényét, amely több szempontból is követi a három évvel korábban megjelent, Megtagadva tematikus szálát: a huszadik század traumáit kívánja színre vinni, a hétköznapi emberek nézőpontjából. Jelen esetben a trianoni békediktátum utáni Csehszlovákiában élő két magyar birtokosi család hányattatásait, melyet később fokoztak a Beneš-dekrétumok következményei. A kötet szerzőjével annak szerkesztője, Király Levente beszélgetett.

?Kellett a család. Kellett az, hogy lehetővé váljon, hogy a munkahelyemről nagyobb részben távol legyek, és akkor vigyen a vállán a férjem és a fiam, hogy folytathassam a regény megírását? ? nyilatkozta Kováts Judit Király Levente kérdésére, amely arra vonatkozott, hogy miben változott meg az élete a legutóbbi, Megtagadva című kötete óta. Hiszen ? ahogyan a szerző is megosztotta velünk ? akkor kezdődött el benne megfogalmazódni második regénye, amikor férjhez ment. ?Olyan családba kerültem akkor, amely több száz évre visszamenőleg, ezer szállal a Felvidékhez kötődnek ? nagyszülői, dédszülői ágon? ? mondta el, és hozzátette, ez sarkallta arra is, hogy azokat, a mai Szlovákia területén található helységeket is bejárja, ahol férje egykori ősei éltek. Valamint beszámolt arról is, hogy a regényhez kapcsolódó kutatómunkájának is ez szerves részét alkotta.

Ezt követően a kötet borítójára és címére terelődött szó: ahogyan Király Levente is felhívta rá a figyelmet, a regény politikai kontextusán túl mégiscsak egy szerelmi történet kibontakozásáról olvashatunk. ?Az Elszakítva cím két jelentést is hordoz: van egy erős, beteljesült szerelmi szál, ahol a csehszlovák- és magyar-országhatár választja el egymástól a fiatal szerelmeseket, valamint az országrészek, többek között a Felvidék is elszakadnak az anyaországtól? ? egészítette ki Kováts Judit. Ez kapcsán mesélte el azt az egykor létező jelenséget, amely során a határ két oldalán élő szerelmesek csak a határszakasz semleges részein tudtak találkozni ? ezeket ?határbeszélgetéseknek? hívták. E rövid találkozások alkalmával ? osztotta meg velünk ? pusztán tizenöt percet kaptak a közvetlen hozzátartozók, hogy láthassák egymást. Király Levente nem véletlenül hasonlította Rómeó és Júlia történetéhez, hiszen ? mutatott rá ? ?itt nem két család vetélkedéséről van szó, hanem két országéról.?

Majd a szerző ambícióira, történelmi látásmódjára kérdezett rá Király Levente. ?A történelemtudomány, mint az objektív valóság megismerhetőségére irányuló eszköz korlátozott, és arra lyukadtam ki két regényem megírásának távlatából, hogy egyes embereknek a sorsa, ami kiadja az ?objektív történelmet?, nem ismerhető meg? ? osztotta meg nézeteit Kováts Judit. Ennek példájaként a Beneš-dekrétumok következményeit hozta fel, hiszen nyilvánvaló, hogy az akkori, anyaországban élő magyarok számára az teljesen mást jelentett, mint a Csehszlovákiában élő, kisebbségbe került magyarságnak. ?Hová lehetne menni?? ? foglalja egy kérdésbe mindazt az élettapasztalatot a szerző, amellyel a regény legtöbb szereplője is szembe találja magát.

A kötetbemutató végén Kováts Judit felelevenítette a helyszíneket, ahol az Elszakítva is játszódik: többek között a Szepességet, amelyet példaértékűnek tart a tolerancia és az elfogadás szempontjából, hiszen ? emlékeztette a megjelenteket ? a XX. század első felében úgy éltek ott együtt németek, magyarok és szlovákok, hogy nem a nyelvük szerint határozták meg identitásukat. ?Ez a végtelen, korát mindig meghaladó tolerancia az, amely bámulattal tölthet el mindenkit ? hogy etnikai alapon határozzuk meg az identitásunkat, ez a nemzetállamok sajátossága, viszont a Szepességben, és más Felvidéki területeken nem ez volt a jellemző? ? mondta el.