Novak_Valentin_Rjpg
Novák Valentin
Fotó: Magyar Írószövetség

A napokban jelent meg A szomszéd dinoszaurusza… című kötete. Szereplőinek kínai hangzású neve van, a környezet mégis ismerős. Mi ez, paródia? Filozófia? Példabeszéd irodalmi köntösben?

A szomszéd dinoszaurusza, Maj Om Ce mester és barátja Pro Li taoista sporthorgász kalandjai című kötetem abszurd-groteszk rövidprózafüzér, mely elvileg a Távol-Keleten játszódik, valójában csak Keleten, akár Magyarországon is kibontakozhatnak tanulságai. A befelé néző introvertáltak (többek között művészek) küzdelmét mutatja önmagukkal, a tömegemberek alkotta társadalommal, a mindenkori, értetlen hatalommal szemben. Hőseink, lehet, köldöknézegetőnek tűnnek, de mégis ők jutnak legközelebb a világ értelmezéséhez, nem a körülöttük nyüzsgő, bazári forgatag. Pedig látszólag kételyekkel vannak csak tele, döntéseik bizonytalanok, de legalább ők hozzák meg ezeket a döntéseket, és nem külső sugallatok révén lépdelnek előre az életben. A képeket Miske Emő alkotta, aki jól ráérzett a hangulatra, illik az ő szöszmötölő, keresgélő stílusa a szövegekhez.


Kifejezetten törekszik arra, hogy mindig más műfajban írjon?

Mindent írok, késztetésem szerint. Mostanában a prózában érzem magam otthonosabban. Nem hozok ki kétévente több száz oldalas regényt, az elmúlt három évben két prózakötetem jelent meg, de több novellát, elbeszélést írtam különböző pályázatokra. Szeretem a versenyt, a kihívást. A gondolatok talán nem vesznek el a hétköznapok taposómalmában, a forgácsokat rögzítem, s ha rájuk hangolódom, lesz belőlük vers.

nojeHovavonatoznidinoszaurusz


A szomszéd dinoszaurusza pont a tizenharmadik könyve. Készül a következő?

Kezdetben, mikor megjelent az első könyvem, elhatároztam, hogy prózát nem írok többé, amikor megjelent az első verseskötetem, elhatároztam, hogy verset nem írok többé. Azóta bölcsebb lettem, már nem határozok el semmit. Legfeljebb, hogy nem írok többé. De ez csak vicc. Most egy nagyregényen dolgozom. Érlelem. Úgy háromszázötven oldal már elkészült belőle.


Van kedvence?

Mindegyik könyvem kedves számomra valamiért. Az első, a No! Jé! a pimaszsága, a Páternoszter szokatlan témaválasztása miatt, hiszen ez egy valláskereső vallomásregény, az Álomtourbina pedig már lezárt, de annak idején igen intenzíven megélt városi kerékpáros életem és a kötet modernsége miatt. Írtam epopeiát (Csípes M@tyi), állatmeséket (Biztos fogyás), pikareszk regényt (Zsír Balázs), mozgássérültekről szóló elbeszéléseket (Ecettel savanyítok ? Memento Móni), sőt, abszurd drámát is.


Polgári foglalkozása is az irodalomhoz kapcsolódik?

Sok mindent kipróbáltam, egyedül a magyar nyelv és irodalom tanárságot nem, pedig a diplomám erre jogosít. Voltam újságíró, a legérdekesebb lap, ahol megfordultam, a Börtönújság. Nevelőtanárkodtam a Mozgássérültek Állami Intézetében és gyermekek átmeneti otthonában; mentorként és játékfejlesztőként tevékenykedtem az Ability Parkban, könyvet is szerkesztettem a Tarandus és a Helikon Kiadónak, jelenleg a FiDo közösségi park munkatársa, koordinátora vagyok mint ifjúsági szociális munkás, szervező, pedagógus. Továbbá kipróbálhattam, milyen egyetemi óraadónak lenni egy kreatív írás kurzuson a Károli Gáspár Református Egyetemen, és mai napig oktatok a Hungarovox Stúdiójában írókat, könyvszerkesztőket.


kelemen1401_16
A Kelemen Körben
Fotó: kelemenkor.hu


Kulturális programszervezőként is munkálkodik…

2005-ben írótársaimmal megalapítottam a Kelemen Kört, amely zenés, irodalmi beszélgetéseket szervezett a VIII. kerületi Apacukában. A Nádor Kávéházban programszervezőként irodalmi, zenei, tudományos esteket és kiállítás-megnyitókat hoztam tető alá Klement Zoltánnal. Veresegyházán gyakran nyitok meg tárlatokat. Az Újnyugat Irodalmi Körnek is besegítek szervezéssel, vezetésével, néha háttérmunkákkal.


A kilencvenes évek alternatív légkörében különböző zenekarokban is megfordult. Vannak még egyéb, fontos hobbijai?

Énekesként az Enola Gay zenekarral, az ef Zambo Happy Dead Banddel léptünk fel a 90-es évek elején, máskor basszerosként hoztam belső, zaklatott ritmusom az El Nino zenekarban. Néha most is zenélgetek. Sokáig a kerékpár volt a második énem, de ebből visszavettem, mert egyre veszélyesebb a városi kerékpározás, szinte már cirkuszi mutatványszámba megy. Ami nem múlik, az a kispályás futball, hozzá, most már hatodik éve, némi kilométer-koptatást rendelek (futás), és mióta a FiDo-ban dolgozom, pingpongban és asztali fociban is megerősödtem. Korábban próbáltam rajzolgatni, de azt jobb, ha hanyagolom, ellenben érteni vélem a festőket, ezért vernisszázsokon szívesen látott vendég vagyok?

FGT