Milyen kérdéseket, témákat érintenek az idei találkozón?
A korábbi évekhez hasonlóan a mindenkori minőségi kortárs irodalmat szeretnénk bemutatni: a pályakezdő íróktól kezdve a már nagy sikereket elért szerzői életművekig, a hungarofuturista mozgalmon át az irodalmi várostörténetig. Idén tehát nem lesz egy kiemelt téma, sokkal inkább a minél változatosabb, a társművészetekkel való együttműködéseket is bemutató projektekre koncentrálunk. Bizonyos gondolatok tehát átszövik a programokat, könnyen lehet köztük összefüggéseket is találni. A kérdések pedig majd maguktól generálódnak.
Kik lesznek a meghívottak között?
Szerencsére idén nagyon sok vendégünk lesz. A szólóprogramok mindig is népszerűek, ezért ezekre nagy hangsúlyt fektettünk. Krasznahorkai László programja iránt már most nagyon nagy az érdeklődés, Nádasdy Ádámot lesz miről kérdezni, hiszen az Isteni színjáték új fordítása mellett új verseskötettel is jelentkezett. Tompa Andreától ismét rendkívül izgalmas, ezúttal négyhangú regény jelent meg. Peer Krisztián gyászversei pedig az utóbbi idők egyik legizgalmasabb költői újraindulásának nevezhetők. Garaczi László őstáborozó, és számomra nagyon megtisztelő, hogy részben vele zárhatom a JAK-táboros szervezésem.
Másfelől vannak a nagyobb, tematikus kerekasztal-beszélgetések és műhelybemutatók. Utóbbi keretében ezúttal a kolozsvári Helikon szerkesztőivel beszélgetünk (Karácsonyi Zsolt, André Ferenc, Horváth Benji). Mindig is fontosnak tartottam, hogy a fiatal alkotók nagyobb teret kapjanak, idén az egyik legfontosabb tehetséggondozó műhely, a Műút által indított Deákpoézisre esett a választás, s néhány ígéretes alkotót hívtunk el (Szenderák Bence, Biró Krisztián, Kiss Lóránt, Hegedűs Benjámin Jutas, Szegedi Fanni). Ezen kívül három igen erős verseskötettel debütáló alkotó, Ferencz Mónika (Hátam mögött dél), Zilahi Anna (A bálna nem motívum) és a Makói Medáliák-díjas, Nagy Hajnal Csilla (Miért félünk az őrültektől) is velünk lesz. Hogy a JAK-os szerzőket ne is mondjam, hiszen nemcsak az elmúlt időszak szerzői (Deres Kornélia, Fekete I. Alfonz, Molnár T. Eszter, Tolvaj Zoltán, TH Anatol), hanem Csutak Gabi első prózakötetének is itt lesz az ősbemutatója. Csendélet sárkánnyal, szól a címe, a JAK-táborhoz pedig pont passzol ez a feszültség. A társművészetek iránt érdeklődőknek pedig A város peremén című projekt flâneurjeivel (Oláh Gergely, Zeke Gyula, Németh Gábor) való beszélgetést ajánlom. Fantasztikus helyeket, Budapest és környékének rejtett történeteit ismerhetjük meg a vezetésükkel. A Melting Books és a T+U szerkesztői ezúttal az egyre bővülő hungarofuturizmus mozgalmának esztétikáját mutatják be olyan alkotók segítégével, mint Bajusz Orsolya, Havasréti József, Holt Lenszkij, Seregi Tamás és Sirokai Mátyás. Zenészként pedig nagy örömünkre velünk lesz Jónás Vera, akinek augusztus 31-én, csütörtök este lehet majd meghallgatni a koncertjét. Én már nagyon várom a programokat.
A 29. JAK-táborban a líraszemináriumot Nádasdy Ádám, a prózaszemináriumot Németh Gábor tartja, Mészöly Ágnes pedig gyerek- és ifjúsági irodalom témájában vezet műhelyfoglalkozásokat. Hogyan esett rájuk a választás?
A szakmai tudásuk és eddigi munkáik alapján azért elég egyértelmű, hogy miért. Nádasdy Ádám kiváló költő és tanár. Évek óta beszéltünk erről, régi álmom volt, s most végre sikerült összehangolni a naptárakat. Akár 5 perc beszélgetés alatt is nagyon sokat lehet tőle kapni, most lesz 5 napjuk a résztvevőknek. Németh Gábor legutóbbi két könyvéből is látható, mennyire sokoldalú tud lenni egy prózavilág, és tőle elég alaposan meg lehet tanulni, hogy egy rövidtávú szövegben hogyan kell minél több pontos mondatot elhelyezni a fecserészés helyett. Mészöly Ágnes pedig nemcsak izgalmas gyerek-, és ifjúsági könyvek szerzője, hanem rendkívül szimpatikusan gondolkozik a témáról, képes reflexíven viszonyulni a közeghez, és remek érzéke van az emberekhez.
Gyerekirodalmi műhelyfoglalkozást mióta tartanak a líra- és prózaszeminárium mellett? Miért döntöttek úgy, hogy a JAK-táborba bekerül a gyerek- és ifjúsági irodalom is?
Mindig figyeltünk arra, hogy valami különleges is legyen a szemináriumok kínálatában (forgatókönyvírás, slam, fordítás stb.), ez mindig új emberek bekapcsolódását, megszólítását is jelenti. A gyerek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó önálló szeminárium, ha nem tévedek, most lesz először, de a táborban régóta jelen van már a téma különböző pódiumbeszélgetéseken. A közelmúltban például az Írócimborák meseprojekt alkotói is itt voltak, tavaly pedig a Jelen! ifjúsági antológia bemutatója volt. Azaz megvannak ennek a szemináriumnak is az előzményei. A döntésben meghatározó volt a Móra Kiadóval való tavalyi együttműködés és a szerkesztőik workshopjának pozitív visszhangja, majd pedig a szakmai környezetünk is buzdított erre, érzékeltük tehát az igényt. Az kétségtelen, hogy a gyerek- és ifjúsági irodalom az egyik legizgalmasabban változó irodalmi terület most, nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak felé. Miközben látható, hogy van elég sok probléma és kérdés, amiről érdemes vitatkozni a témában. A szemináriumhoz egyébként remekül kapcsolódik majd az ifjúsági regények szerzőivel (Dávid Ádám, Kalapos Éva, Sepsi László és Lakatos István) való beszélgetés, valamint a kamaszoknak szóló Szívlapát antológia bemutatója is Fehér Renátó, Gelencsér Milán, Vida Kamilla és Péczely Dóra részvételével.
Már hagyománya van annak, hogy a JAK-tábort Szigligeten tartják az alkotóházban. Mit jelent a hely a résztvevőknek, szervezőknek?
A kastély egyik szobájában van egy falrész, ahol a magyar irodalom meghatározó alkotóinak aláírásai találhatók. Például Kertész Imre, Mándy Iván, Pilinszky János és még sorolhatnánk. Ebből is látszik, hogy az alkotóház sokáig a magyar irodalom központja volt. Számos mű vagy részlet született itt. Nem vagyok benne biztos, hogy ennek jelentőségével mindenki kellőképp tisztában van. Pedig annak, aki belép ezeken a kapukon, ezzel a hagyománnyal is számolnia kell, s örömteli, hogy a fiatalok valamilyen módon mégiscsak kapcsolódhatnak ehhez. Emiatt már önmagában különleges élmény ezek között a falak között lenni, miközben minden egyes szigligeti tábor rendhagyó karneválja, ünnepe az irodalomnak. Nekünk több mint 15 éven át szinte a második otthonunkká is vált ez a hely. Ez a falrész sajnos le lett zárva a felújítás után, múzeumi jelleget kapott, tehát a hagyomány bizonyos értelemben megszakadt, s ez bizonyos változásokat is jelez. Mi azért igyekszünk minden évben a korábbi szellemiséget tovább vinni.
Azt olvastam, hogy a tavalyi táborban a szakmai beszélgetések, műhelyfoglalkozások mellett játékok is helyet kaptak, volt például számháború a lírások és prózások között, és fűbe rejtett könyveket is lehetett keresni. Idén készülnek hasonlóval?
Igazából tavaly elég spontán alakult a játék: egyszer csak megjelent Szálinger Balázs, és bejelentette vészjósló hangon a kihívást az ebédlőben. Elég komolynak tűnt, úgyhogy nem volt más választás. Természetesen minden ilyen ötletnek örülünk. Idén is készülünk meglepetésekkel, és a tervek szerint idén is lesz emlékmeccs Esterházy Péter emlékére. A könyvkeresés pedig régi mulatság, úgyhogy érdemes lesz a könyvdetektorokat elővenni.
Mi a célja elsősorban a tábornak: kapcsolatépítés, a szerzők közti kooperáció elősegítése, a tehetségek támogatása?
A tábor elsődleges célja a tehetséggondozás, azaz, hogy lehetőséget biztosítson a fiatalabb alkotóknak a fejlődésre megfelelő szakmai háttérrel, s hogy mindezt egy közösségben valósíthassák meg. Sokáig szinte egyedül a JAK-táborban volt erre lehetőség, nem csodálom, hogy elterjedt, és sokan ennek mintájára alkotják meg a táboraikat, programjaikat. Másodsorban célja a szakmai továbbképzés, a programok segítségével körképet adni a kortárs irodalom aktuális helyzetéről, s ezáltal is bővíteni a résztvevők tudását. A kapcsolatépítés már ezekre épülve magától jön, hiszen mégiscsak egy közösségről beszélünk. Annak csak örülni lehet, hogy ha itt alakulnak ki szakmai együttműködések, projektek vagy akár barátságok.
Lehetőséget ad a tábor arra, hogy a fiatal tehetségek is bekapcsolódjanak az irodalom vérkeringésébe?
Mindenképp. Ahogy azt fentebb is mondtam, a tábornak ez is az egyik célkitűzése. Ráadásul itt megismerhetnek olyan alkotót is, aki vagy mentoruk, vagy alkotótársuk lehet később. Az biztos, hogy iránymutatást kaphatnak azzal kapcsolatban, hogy merre érdemes elindulni egy publikáció vagy egy könyv megjelentetése kapcsán, vagy hogy milyen szerkesztőket lehet megkeresni, kik a szakma képviselői. A személyes kapcsolatok, beszélgetések kétségtelenül hasznosak tudnak lenni ebben a közegben.
Ha jól tudom, mindig van egy-egy szerző, aki naplót ír a JAK-tábor alatt álnéven. Hogyan választják ki a titkos naplóírót?
A döntés abszolút a tábor főszervezőjének feladata, és nagyon izgalmas és szórakoztató, ahogy fokozódik a gyanú az emberekben, és megindulnak a találgatások, heccelések, fogadások. Szerintem ez egy nagyon jó és különleges hagyomány: a tábor a bennfentesek szemével. A kiválasztásnál előnyt jelent, ha a kiválasztottnak egyedi a látásmódja, humora, és persze rendelkezik az írók ősi, szerepjátékos tudásával, s esetleg a nyári álcaruhát sem felejtette otthon.
A tábor részletes programját ITT lehet olvasni.
Kultúra.hu
