Csoda volt – mint Móricz Zsigmond Hét krajcárjának berobbanása az irodalomba – az Irodalmi Újság 1954-es valamelyik tavaszi számában Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellája. Szabó Pál vitte be a szerkesztőségbe egy pestlőrinci író-olvasó találkozó után, ahol megismerkedett az okos szavakkal felszólaló íróval. Sánta akkoriban a Vörös Csillag Traktorgyárban volt marós, hogy eltartsa fiatalon alapított családját.

Brassóban született, Marosvásárhelyt, Kolozsvárott, majd Debrecenben tanult, itt nősült, házasságából négy gyermeke született, Pestre kerülvén fizikai munkával kereste kenyerét, de mire Szabó Pállal találkozott, már érlelődött írósága. A Sokan voltunk az élet legnagyobb nyomorúságáról szól mély, lírai erővel. Az éhező család legöregebb tagja a falu fölötti hegyben levő Büdös-barlangba készül, hogy halálával könnyítsen a család terhein, hadd jusson több betevő falat az övéinek.

A novella nagy szenzációt keltett a sematikus irodalommal traktált olvasókban. Az író egyszeriben ismertté vált, további írásaiból pedig megerősödött a róla alkotott kép: az erkölcsi elkötelezettség képe.

Az 1961-ben megjelent Farkasok a küszöbön még novellistát mutatott, de csakhamar regényekkel jelentkezett.1963-ban a nagy jelentőségű Ötödik pecséttel, amelyben a diktatúrák természetrajzát mutatta be, majd a forradalom utáni idők igazán őszinte, kényes kérdéseket felvető és a korabeli konfliktusokat őszintén és bátran bemutató riportregénnyel, a Húsz órával. Fábri Zoltán mindkettőből filmet forgatott. 1966-ban adta ki az Áruló című vitaregényét; ebben a történelem néhány alakját idézi meg éjszakai látomásként, hogy bemutassa a nagy események alakítóinak és elviselőinek konfliktusát. A műből Éjszaka címmel színmű is készült, a Katona József Színházban Egri István rendezte, itt az írónak ugyancsak kései látogatójaként megjelenik Vaclav huszita harcos, Eusebius dominikánus barát, Zsitomír prágai diák és egy paraszt, hogy ők négyen kifejtsék nézeteiket a történelem embert próbáló voltáról. Sánta ebben, de novelláiban is a hatalom és az annak kiszolgáltatott ember viszonyát ábrázolta hol allegorikus, hol realista módon. Erőteljes szerkezet, feszes párbeszédek, sodró történetvezetés jellemzi kisebb-nagyobb műveit egyaránt.

Két József Attila-díjjal, Kossuth-díjjal és más, jelentős kitüntetésekkel méltányolták írásművészetét. Az Áruló után már csak két, válogatott kötete jelent meg (Isten a szekéren, elbeszélések), meg egy esszékötete (A szabadság küszöbén), mert meglehetősen korán abbahagyta az írást. Mintha minden fontosat elmondott volna addigi munkáiban. És valóban, el is mondott sokat. A XX. század legégetőbb emberi kérdései ott vannak könyveiben. Bölcs és élvezetes olvasmányok. Egy szigorú életítész véleményei a világ dolgairól az Erdélyből, szülőföldjéről hozott nyelven. Nyolcvanegy éves korában halt meg Budapesten. Az itt közölt novellája a már említett Sokan voltunk című írás, amelyet az Isten a szekéren kötetből vettük.

A cikk eredetileg a Lyukasóra folyóirat Olvassuk újra sorozatában jelent meg.

Nyitókép: Fortepan / Hunyady József 1963