Az irónia a vigasz

A saját szexualitását éppen csak felfedező tizenéves, az internetes világ által elnyelt amerikai szájberlány, lázadó punk énekesnő és középkori francia nemes kisasszony is szerepel a kötetben, illetve szólalt meg a színpadon. Hogyan születtek meg ezek a nőalakok?

Ahogy minden író, én is figyelek. Az emberek, akikkel életemben találkoztam, hatással voltak rám, megihlettek, kezdve Leopoldina nénitől, aki gyerekkoromban a szomszédunkban lakott sok más nőig, akivel az eddigi életem során futólag találkoztam vagy mélyebben megismerkedtem. Belőlük, illetve néha több nő összegyúrt személyiségéből született meg a kötet 48 fiktív nőalakja. Azt mondanám, ők az én meg nem írt regényem szereplői. Prózát írni nekem nehéz, az elmúlt 10 évben azonban ezek a szereplők elkezdtek megszólalni, és egyszer csak észrevettem, hogy vannak verselő fiktív figuráim, akiket érdemes lenne egy kötetbe rendezni.

A verskoncerten az életrajzokat Triceps és Kettős Tamás adja elő, gitáron pedig Szolnok Bence Dániel és Finding Ádám kísér. A verseidre egyébként is jellemző a zeneiség ? fontos volt, hogy több művészeti ág is képviseltesse magát a színpadon?

Teljes mértékben! Én abban hiszek, hogy nem létezik más, csak összművészet. A költészetnek minden érzékszervet meg kell érintenie, ha nincs benne zeneiség, ha nem idéz fel előtted egy sosem látott tájat, akkor megette a fene az egészet. Ezt az előadást közösen raktuk össze, mindenki hozta a maga gondolatait, ötleteit. Mindenképpen szeretném még megemlíteni Major Bálint nevét, aki eredetileg szintén gitározott volna, de végül egy betegség miatt most nem tud itt lenni. Viszont több olyan dallam is felcsendült az előadás alatt, amelyet ő hozott, amely az ő ötlete volt.

Van további tervetek az előadással?

Egy éve dolgozunk rajta, de mindenképpen szeretnénk még tovább csiszolni, többször előadni. Ma még papírt fogtunk a kezünkben, nem azért, mert feltétlenül szükség volt rá, inkább csak kapaszkodóként. Amikor eljutunk arra a szintre, hogy már nincs szükség a papírra és tényleg úgy érezzük, hogy ez az előadás készen van, akkor szeretnénk CD-re venni az egészet.

Beszéljünk még egy kicsit a kötetről. Szokatlanul igényes maga a szerkesztés is. Te elégedett vagy vele?

Nem győzök elég hálás lenni a Scolar Kiadónak, mert pénzt és időt nem sajnálva egy valóban gyönyörű könyvet raktak össze. Jó kézbe venni. A kötettel kapcsolatban egyébként ugyan egy fekete-fehér-piros dizájnt választottunk, de a versekhez kapcsolt kollázsok színesben is megvannak, ezekből akár egy kiállítás is születhet, mert érdemesek rá.

A verseidben, még ha komoly, esetleg komor történetet mesélnek is el, mindig ott van egy csipet humor, és erre a színpadon is rájátszottatok. Fontosnak tartod az iróniát?

Már az első kötetem megjelenésekor rám sütötték, hogy ott van a humor a verseimben, én pedig nem is bánom ezt. Szerintem a kulcsszó az egyensúly, önmagában sem a pátosz, sem az irónia nem mond olyan sokat, mint ha együtt jelennek meg, és azt hiszem, az igazán sötét helyzetekben az irónia egyszerre vigasz is lehet.