Jordán Tamás gyerekként először válogatott focista, majd színész akart lenni. A Kossuth-díjas színművésszel A két pápa című színdarab apropóján beszélgettünk, amelyet szeptemberben a Rózsavölgyi Szalonban mutatnak be.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója egyebek mellett elmondta, miért tetszett neki a regény filmváltozata, miként beszélget Istennel, illetve azt is megfogalmazta, hogyan tekint Ferenc és XVI. Benedek pápára.

Egy korábbi interjúban azt olvastam, gyermekkorában mélyen foglalkoztatta Önt a papi hivatás gondolata, de megijed tőle.

Fontos tudni, hogy mély vallásos nevelésben részesültem. A hitoktató mindig egy metaforával hívta fel a figyelmünket a hivatástudatra. Mint amikor az egyik tojásból kiscsirke kel ki, míg a másikból nem. Ez a hivatástudat pedig mindenkiben másfajta. Mélyen gyökeret vert bennem ez a gondolat. Onnantól kezdve attól féltem, hogy ha fene fenét eszik is, belőlem pap lesz, miközben egyáltalán nem vágytam rá.

Miért nem akart pap lenni?

Nagyon tiszteltem a papokat, több ismerősöm is az volt, de nem találtam benne semmi vonzót. Focista, aztán színész akartam lenni.

Gyerekként imádkozott?

Hogyne, kötelességtudóan és őszinte hittel gyakoroltam a vallást és az Istennel való kapcsolatot. Imádkoztam és ministráltam is.

Hogyan imádkozott gyerekkorában? Mennyire voltak ezek beszélgetések?

Sokban hasonlítottak a beszélgetésekhez, bár ezek a részemről rendkívül önzőek voltak, és a lehetséges jövőm legjobb variációiról szóltak. Ez talán egy gyermeknek megbocsátható. Volt, amikor azt kértem Istentől, intézze el nekem, hogy válogatott focista lehessek, de apróbb dolgokban is számítottam a közreműködésére. Például ha tanultam, elvártam, hogy tájékoztasson arról, ha felelni fogok, és mindvégig támogasson benne, hisz úgyis tud mindent. Azt gondoltam, ez neki semmiből nem áll.

Volt olyan, amikor azt érezte, hogy választ, vagy visszajelzést kap Istentől?

Igen, de nagyon önkényesek az ilyesmik. 1989-ben elvileg meg kellett volna halnom egy autóbalesetben. A gépkocsi váratlanul megcsúszott a jeges úton, eközben mindent úgy csináltam, ahogy tanítják, ennek ellenére irányíthatatlanul, kettőt bukfencezve egy mezőre rohant le a jármű. A kulcscsontom eltört, más bajom nem lett. Később láttam, hogy a kocsi körülbelül öt centiméternyire szaladt el egy hatalmas törzsű fa mellett. Úgy gondoltam, kizárólag Istennek köszönhetem, hogy életben vagyok.

A családjában volt egy bencés pap is.

Igen, a nagybátyám. Édesapám bátyja bencés volt, akit 1937-ben vagy '38-ban a rend kiküldött Brazíliába. Ő alapította meg a bencés rend brazil misszióját Sao Paulóban.

A későbbiekben volt egy erősen ateista korszaka. Milyen folyamat vezetett ide?

Nem voltam megszállottan ateista, mert ez idő alatt az a gondolat is foglalkoztatott, hogy mi van, ha tévedek, és mégis van isteni gondviselés. Ahogy elkezdtem felnőni, a különböző társaságokban más és más hatások értek. 20 éves lehettem, amikor egy kicsit hajlamossá váltam arra, hogy ne higgyek annyira benne, mint korábban. Ebben a korban egyébként is lázad az ember, nem fogad el semmilyen törvényt vagy szabályt. Úgy gondoltam, hogy ha nem hiszek benne, szabadon élhetek. Ma már tudom, hogy ez nincs így.

Azt is olvastam, hogy sok vitája volt Istennel.

Barátságban vagyok vele, és nem úgy gondolok rá, mint aki mindenek felett áll. Olyan barátom, aki odafigyel és vigyáz rám, aki mindent tud, és akivel mindent meg lehet beszélni. Perlekedtem vele annak idején, hogy miért nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Nem haragudtam rá, de mégsem értettem, hogy miért nem akarja. Közben sok idő eltelt, sok minden történt velem, és azt hiszem, már jelentősnek mondható színész vagyok. Utólag belátom: Istenem, neked volt igazad, hogy elintézted, hogy ne vegyenek fel.

Mennyire követi az egyházfő(k) életét?

Úgy követem, mint egy világ iránt érdeklődő ember. Tudom, hogy Ferenc pápa nemcsak Magyarországon, hanem máshol is megosztó személyiségnek tűnik, mert bátrabban és következetesebben nyúl hozzá az egyház dolgaihoz, ezzel pedig nem ért mindenki egyet. Úgy vélem, nagy ambíciója van az újításra. A szívemhez közel áll a fő törekvése, ami egyben Jézus Krisztus első számú szempontja: az egész keresztény világban, sőt az egész világban a szeretetnek kell uralkodnia. Ne legyenek ilyen nagy különbségek a szegények és a gazdagok között.

A Rózsavölgyi Szalonban szeptemberben lesz A két pápa című előadás magyarországi bemutatója. Anthony McCarten regényéből tavaly film is készült, ami világsiker lett. Látta?

Igen, és el voltam tőle ragadtatva. Akkor még nem szó volt arról, hogy ez a Rózsavölgyi színpadán is látható lesz. Csodálatosan van megcsinálva a film, bár tudom, hogy a teológusok sokat vitatkoznak rajta, de általában mindenkinek tetszik. A legmegrendítőbb és a legszebb benne, hogy két embert mutat be. A két pápa emberi viszonylatairól szól, és mindkettőt meg lehet érteni.

Ön alakítja XVI. Benedek pápát a darabban. Milyen lelkiismereti krízisen megy át a korábbi egyházfő?

Egyrészt azt érzi, hogy az egyház reformokra szorul, egy kicsit másképp kellene működnie. Tudomásul kellene venni a kor kihívásait, és az emberekhez is közelebb kellene kerülni. Benedek pápa retteg attól, hogy egyre több a hitetlen és az ateista, illetve, hogy mennyire zűrzavaros az a világ, amelyben élünk. A másik okot óvatosan mondom: úgy tudom, hogy a testvére révén pedofil ügyekben volt érintett, de nem mutatott kellő határozottságot. Konkrétan sem a film, sem a színdarab nem beszél róla, csak utal rá. Molnár Piroska és Lukács Sándor is játszik a darabban, vagyis a szereposztás miatt szintén érdekes és nívós a dolog. A téma pedig olyan, amely mindenkit érdekelhet, még az ateistákat is.

Hogyan készül a szerepre?

Ha módom van rá, minél hamarabb megtanulom a szöveget, mert a próbákon nem tudok papírral a kezemben játszani. Figyelek arra, hogy ekkor még ne kapjon irányt, mert fontos, hogy a partnerekkel és a rendezővel való közös munka alatt alakuljon ki a végleges forma, a hangsúly, a ritmus. Ami a szerepet illeti, nem érdekel, hogy XVI. Benedek pápa milyen volt külsőleg, azt majd eljátssza a díszlet és a szórólap. Engem az foglalkoztat, hogy milyen gondolat, eszme és hit élteti őt. Ezeknek az igazságát szeretném megismerni. Fontos, hogy az én hitem is ilyen legyen, mert csak úgy tudom képviselni. Bármilyen szerepet játszom, mindig így állok hozzá.

Benedek pápa 83 évesen mondott le, ez a kor tőlem sincs messze, így azzal sem kell küszködnöm, hogy öregítsem magam. Ő is jól tartotta magát, és az a pár év ide vagy oda már nem számít. Nem kell vele mindenben egyetérteni, de ahogyan képviselte az egyházat, és amilyen viszonyban van a jó Istennel, az számomra példaértékű.

Fotók: Szokodi Bea/Rózsavölgyi Szalon. Nyitókép: Mészáros Béla.

GT