Itt nem kell boldognak lenni

Jelenünkről szóló tragikomikus művészi helyzetjelentésként is értelmezhető a Ványa bácsi – Buborékkeringő című új magyar film. Anton Pavlovics Csehov több mint 120 éves drámájának mozis igénnyel készült legújabb televíziós adaptációját Fazakas Péter rendezte (A játszma, Ma este gyilkolunk),  aki ezzel a munkájával megszilárdított helyét az utóbbi években rendezési lehetőséghez jutott minőségi alkotók rangsorában. A képernyőn feltűnő színészek listája megegyezik a Thália Színházban tavaly bemutatott és azóta is nagy sikerrel játszott Ványa bá című előadás szereposztásával.

A rendező és a forgatókönyv írói – Somogyi György és Kun-Béres Anikó – úgy formálták át az eredeti darabot, ahogy a kertészek metszik termőre a gyümölcsfát – csak a szándékaik mentén hasznos, feltétlenül szükséges ágakat hagyták meg. A film szerkezete áttekinthető, a cselekmény, a szereplők karakterének megfejtése sem okoz túl sok fejtörést. Néha a ritmusa tűnik lassabbnak a streamingcsatornákon megszokott tempónál, de ezért sokféle módon kárpótolja a nézőt. A jelenhez igazított klasszikus dráma a dramaturgiai beavatkozások ellenére sem tűnik túl egyszerűnek, kivált nem didaktikusnak. Ez jelentős részben Csehovnak köszönhető, de az eredeti mű és a filmes  adaptációt készítők teljesítménye mellett nem elhanyagolható hatáselem a szembenéző magyar valóság sem.

A látvány

A forgatás helyszínéül kiválasztott farm a Szentendrei-szigeten telitalálat. A birtok megszemélyesíti a magyar kisvállalkozók rémálmát, egy kitartó munkával és rengeteg pénzzel megvalósított álomprojektet, ami a realitás és egyéb kedvezőtlen körülmények oxidáló hatására épp a rozsdaövezetté válás felé vezető út látványos szakaszához ért. Valcz Gábor látványtervezői ötletei, például egy marhakoponyákból alkotott csillár vagy egy naiv-pop art külsővel felruházott szintetizátor, kopott hordozható Marshall hangfalával a nemzésre lusta  bikák között sokban segítették a végeredményt. 

A film képi világa, amely Dévényi Zoltán operatőri munkáját dicséri, az első képkockáktól kezdve meghatározza a mű hangulatát és minőségét. Mivel a film sajtóvetítését a Corvin moziban tartották, csak remélni lehet, hogy a jobb minőségű televíziók képernyőin is érvényesül a kifinomult és következetes képalkotás. Pontosak, néha meglepőek vagy ijesztően mulatságosak a film zenéjét összeállító Asher Goldschmidt választásai, Zelenka Nóra jelmezei is aktív és artisztikus segítői a karakterek jellemének.

Akik ott ragadtak

A szereplőgárda tagjai bármely filmes világhatalom válogatottjában kezdő játékosok lehetnének. A Thália Télikertjében Ványa bát, a filmben Ivánt, a pangó birtok és marhatelep vezetőjét Görög László állítja elénk. Iván egy

Reménytelenül szerelmes és szerethetően szánalmas férfi, aki leginkább becsületes és odaadó szeret lenni, ami hosszú távon elég sziszifuszi  ügy.

Legjobb és talán egyetlen barátja az állatorvos, Szabó Győző alakításában. A Buborékkeringő két lábbal földön járó,

mert minden ellenkező tény ellenére is hisz a világ harmóniáiért való egyéni felelősségben. Nagyszerűen összetett karakter, amit Szabó Győző egész másképp fogalmaz meg a filmen, mint ugyanebben a szerepben a színpadon.

Kiváló Szervét Tibor Iván sógora szerepében, akit itt Jakabnak hívnak, és híres fővárosi színikritikus. A monomániás, fölényes és nem is kicsit narcisztikus szuperbölcsész figuráját könnyű lenne pusztán nevetségessé tenni, de Szervétnek sikerül egy teljes figurát felépíteni.

Felesége, Léna, Czakó Juli alakításában mutatja be a nőként való létezés fölényét és kiszolgáltatottságát a férfiak világában. Őszinte, természetes, magától értetődőnek tűnő jelenléte a különféle helyzetekben csak komoly szakmai tudás és tehetség révén elérhető színészi munka.

Molnár Piroska ezúttal sem tud, de nem is akar más lenni, mint ami. Egyszerűen jó és kész.

Bede-Fazekas Szabolcs

szerepében pontosan, ha kell, látványosan, máskor a háttérből is nélkülözhetetlen karakterként veszi ki részét a történetből. Csimi hrabali figurája több alkalommal is szórakoztatja a nézőt a hétköznapok szürreális pillanataival. Néhol a cseh filmek fénykorát idéző képsorok, máskor a költői groteszk kiváló magyar művelőinek hatását jelző jelenetek segítenek megtartani a nézők figyelmét olyankor is, mikor a szereplők kis száma, pillanatnyi dramaturgiai tétovaság vagy az egyetlen birtokon található helyszínek véges lehetőségei miatt már-már veszélyesen lassúnak tűnik a film.

Nem lehet megfeledkezni ennél a felsorolásnál az egyik fontos női mellékszereplőt, Máriát játszó Csarnóy Zsuzsannáról sem. Ő azon előadók közé tartozik, akik ok nélkül sosem tolják magukat előtérbe, de magától értetődő módon mutatják meg, miről is szól színjáték művészete.

Érdemes megjegyezni a fiatal Martos Hanga nevét is, aki a filmbéli furcsa lány (Szonja) szerepében egy pillanatig sem játszik alárendelt szerepet nagynevű kollégái partnereként.

Végül is mit üzen ebben a filmben a mai nézőknek Csehov?

Többek között azt, amire Görög László egy szürke marha feje mögé rejtőzve jut el, mintegy megvilágosodva, a Szentendrei-sziget egyik kies bozótosában. A filmben felbukkanó egyéb tanulságok közül néhányról, így az erősebb kutyák hódítási sikerszázalékáról, a gátlástalan önzésről, mások munkájának és pénzének társadalmiasult eltulajdonításáról vagy a jelenünket jellemző morál és a szerves trágya közvetlen kapcsolatáról már megvilágosodása előtt is sokat tudott Ványa bá. Arra viszont a szemünk előtt döbben rá röhögve, hogy bár ebből a pokolból talán nincs szabadulás, ám ha rájön, hogy nem feltétlenül az a balfék, aki sosem éri el a boldogságot, még neki is sikerülhet.

A 80 perces televíziós játékfilm premierje január 22-én lesz a Dunán.