Új albummal, koncertfilmmel és egy hatalmas, nyárindító koncerttel készül az Ivan & The Parazol. Az ország egyik kedvenc rockbandájának frontembere, Vitáris Iván dalszerzésről, itthoni és külföldi kultúrafogyasztásról és arról, hogy a zenekar végre úgy szól, ahogy mindig is szerették volna.
A 2010-ben néhány végzős budapesti gimnazista által alapított zenekar első és legfontosabb célja egy ütős koncertanyag összehozása volt, amivel színpadra lehet állni. Ezek után jöhetett szép sorjában minden más: jól húzó videóklip, az elengedhetetlen MySpace-profil, néhány feszes csőnadrág és fényes ing, szereplés az MTV-ben és a rádióban. Új dalok, még több csőnadrág, még több és egyre nagyobb koncerttermek, fesztiválos bulik, hasonlítgatás a Rolling Stones-hoz és a hatvanas-hetvenes évek magyar beatzenéjéhez. A saját hang megtalálása.
Az Ivan & The Parazol ars poeticája szerint már a kezdetek óta olyan produkciót akart létrehozni, ami nem ismer országhatárokat, és megmutatja, hogy hogyan játsszák ma a rock ’n’ rollt. Közel másfél évtizeddel később az együttes a hazai zenei élet egyik meghatározó bandájává nőtte ki magát, amely a jövő hét csütörtökén berúgja a nyarat a Budapest Parkban, ősszel új albummal, nyáron pedig koncertfilmmel jelentkezik.
Eddigi karrierjük legnagyobb koncertjét adták a Budapest Parkban 2023 nyarán, az erről készült koncertfilm blackjackes analógiára felhúzott címe, a Húszra lapot utalás arra a kockázatra, amelyet Vitáris Iván és csapata, Balla Máté, Simon Bálint, Springer Márton és a billentyűn közreműködő Szebényi Dániel vállaltak: ha nem jó a zenei lapjárás, az a karrierjükbe kerül. A Halmos Ádám rendezte és Tóth Fabó által fényképezett film betekintést nyújt a csapat életébe és a koncertbe is, a backstage-ben zajló előkészületekből pedig az is kiderül, hogy Bérczesi Robi (Hiperkarma) szeretett volna együtt lógni a srácokkal, illetve hogy az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy van-e dobverő a színpadon.
A Húszra lapot a Max streamingcsatorna (korábban HBO Max) műsorára kerül fel a nyár folyamán, aki pedig az előzetest látva bepótolná vagy újraélné a koncertet, annak június 13-án ott a helye a tett helyszínén, a Budapest Parkban. A koncerten minden bizonnyal fel fog csendülni az Ivan & The Parazol ősszel debütáló, új albumának első slágere is: a Dancer mától meghallgatható. A buli előtt Vitáris Ivánt kérdeztük.
Ötödik lemezetekkel, a 2021-es Budai poppal volt egy komolyabb kitérőtök a magyar nyelvű dalok felé, korábban pedig elmondtad, hogy egészen más mélységeket tudsz elérni az anyanyelveden, mint az angol dalszövegekkel. Az új albumon is lesznek magyar dalok?
Ez most egy angol album lesz, szerintem tartjuk magunkat ahhoz, hogy amilyen nyelven jön az ihlet, úgy írjuk meg. Én próbáltam magyar szöveget írni amúgy a Dancerre az angol mellé, de nem lett valami jó, mondjuk az első sorára vicces, ami jött, ugye ott az van, hogy „Im in love with a Dancer”, amiből az lett, hogy „Szerelem ez az érzés” – nem véletlenül nem mentem vele tovább.
Mit mutat meg belőletek az új album? A lassan másfél évtizedes pályátok állomásaként mit jelent, hol tartotok most? Illetve lesznek-e kollaborációk, feldolgozások benne?
Nagyon sok minden változott körülöttünk, már ha csak a felállást nézzük, illetve nem volt még olyan, hogy a saját stúdiónkban, Máté irányítása alatt veszünk fel anyagot. Szóval óriási szerintem a különbség az eddigi anyagaink és e között, monumentálisabb a hangzás, dalszerzésben is szerintem rengeteget fejlődtünk, illetve a szólás végre olyan, amilyet szerettünk volna. Több dolgot még nem lőnék le a lemezzel kapcsolatban, legyen meglepetés!
A Covid kicsit kettétörte minden hazai zenész pályáját, ez különösen igaz a koncertzenekarokra, illetve azokra, akik élesen felívelő pályán voltak 2019-ben – mint ti. Az Exotic Post Traumatic számait a legendás Los Angeles-i stúdióban, az EastWestben vettétek fel, ahol korábban a The Rolling Stones, Frank Sinatra, Iggy Pop és a Red Hot Chili Peppers is dolgozott, ezután pedig hamarosan következett a leállás. Milyen érzés volt visszatérni, és mit tanított nektek ez az időszak?
A befelé fordulásnak egy olyan időszakát élhettük meg, ahol a körülöttünk felhalmozódott problémákat muszáj volt kezelni, és szembenézni velük. 2020-ban volt 10 éves a zenekar, és ünneplés helyett - persze a helyzetből is adódóan - rendeztük a belső ügyeinket, és írtunk egy új lemezt, a Budai Popot, amely szintén egy fontos vízválasztója a karrierünknek. Én örülök annak, hogy 14 év közös munka után még mindig kreatívan és inspirálva tudunk egymáshoz és a zenéhez állni, ez nagy dolog, amiért hálásak lehetünk. És persze nem utolsósorban arra, hogy erre még a közönség is kíváncsi.
A Budapest Parkos tavalyi koncertből koncertfilm lett: ez szerintetek már egy határokat nem ismerő produkció, mint ami a vágyatok volt az elején? Jövő csütörtökön pedig rátesztek egy lapáttal?
Hiszünk abban, hogy a zene nyelvén mindenki ért, és továbbra hiszünk abban is, hogy ami Budapesten menő, az Amszterdamban vagy New Yorkban is az lehet. Ezt a szemléletet sosem fogjuk feladni, mert ez ugyanúgy inspirál minket is, mint bárki mást, aki vegyesen hallgat vagy fogyaszt itthoni és külföldi kultúrát. Az emberiség kultúrája szerintem valami közösségi, nem csak nemzetállamok által lehatárolt dolog kell legyen, mert magyar zenénél, magyar szöveggel is értik, hogy milyen érzést adunk át - ha jól sikerült beleágyazni a dalba az üzenetet. Szóval jövő hét csütörtökön is arra teszünk kísérletet, hogy átmenjen az üzenet, és 100 percben úgy érezhessük magunkat, mint tavaly a Valhallában.
