Jancsó Miklós-maraton a Cinema MOM-ban

A vetítéssorozat szeptember 1-jén a Szegénylegények című 1966-os alkotással kezdődik, amelyben Görbe János és Latinovits Zoltán játsszák a főszerepeket. A 87 perces dráma Jancsó későbbi védjegyei, a hosszú beállítások és az Alföld ábrázolása miatt filmtörténeti jelentőségű. A szegénylegények 1848–49-ben Rózsa Sándor betyárcsapataiban harcoltak, a történet az ő kiegyezés utáni sorsukról szól.

Ezt követi a Szerelmem, Elektra (1974) Törőcsik Marival, Cserhalmi Györggyel és Madaras Józseffel. Gyurkó László színdarabja az ókori görög dráma feldolgozása, amelyet Jancsó Miklós 12 egysnittes beállítással adatptált filmre.

A Fényes szelek (1969) Drahota Andrea, Kovács Kati és Balázsovits Lajos főszereplésével a II. világháború utánra kalauzol el. A címet a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének egyik indulója inspirálta, a történetbe Jancsó és írótársa, Hernádi Gyula a saját élményeiket is belevitték.

Az Égi bárány (1971) főszereplőjét Madaras József kelti életre, de feltűnik benne Bujtor István is. Jancsó ezúttal 1919 nyarát, a Tanácsköztársaság bukását dolgozta fel sajátos látószögéből.

Szeptember 5-én a magyar–szovjet koprodukcióban készült Csillagosok, katonák (1967) látható. A főbb szerepekben Kozák Andrással és Juhász Jácinttal készített alkotás szintén 1919 nyarán játszódik, de az orosz polgárháborúban.

Ezt követően az Arany Pálma-jelölt, Cannes-ban rendezői díjat nyert Még kér a nép (1972) érkezik a moziba. Madaras József és Orbán Tibor az aratósztrájk közbeni harc kiemelt szereplői, mellettük Haumann Péter és Koltai János is látható.

A vetítéssorozat szeptember 7-én a Sirokkóval (1969) zárul. A film 1930-ban, a horvát–szerb konfliktus idején játszódik, ahol egy nemzeti hőst kell Magyarországra szöktetni egy politikai merénylet után. A film főszereplői Bujtor István és Madaras József.

Nyitókép: A MAFILM Lumumba utcai stúdiója a Csillagosok, katonák című magyar–szovjet koprodukciós film forgatásakor. Mihail Kazakov szovjet színművész, Jancsó Miklós rendező, Tatjána Konyjuhova szovjet színművésznő. Fotó: Fortepan/Bojár Sándor