Játék a képzőművészetben

Gyermekjátékok

Fényes Adolf 1910-ben készült művében a kor kedvelt gyermekjátékait láthatjuk a fényesre suvickolt hajópadlón, ott, ahol a valóságban is a legszívesebben játszanak a gyerekek.

Gyarmathy Tihamér 1955-ben Játék emlékek című derűs festményével emlékezik a letűnt gyermekkorra.

A játék szó szorosan kapcsolódik a gyermeki léthez. Számtalan bájos gyerekportré gazdagítja a magyar festészetet. Gyakori ábrázolásmód a gyermek, kezében kedves játékszerével. Barabás Miklós és Szőnyi István is ezt a beállítási módot választotta bensőséges gyerekportréinál.

Hangszeres játék

Derkovits Gyula művészetében ritka az ilyen idilli kép, mint a négykezest játszó zongorázó lányok megörökítése.

Berény Róbert Csellózó nő című képe a 20. század egyik legismertebb festménye, mely a különleges színválasztásán túl az elmélyült játék pontos illusztrálásával is kivívta népszerűségét. A kép a művész feleségét ábrázolja.

A játék különleges színhelyei

A cirkusz, a színház, vurstli, a mozi vagy a vurstli is kedvelt témái a képzőművészetnek.

Márffy Ödön a lovas akrobata látványos műsorát a szinte lebegő, a ló méretéhez képest túlságosan kicsi emberi alakkal érzékelteti a szemlélő számára.

Scheiber Hugó Vurstli című képén a ferde síkok, a forgó körhinta, a rengeteg figura érzékelteti a mozgalmasságot, az emberek jókedvét.

A játék öröme

A játék örömet és elmélyülést jelent felnőtt és gyerek számára egyaránt, akár egyedül, akár társaságban éli meg az ember.

Vaszary János fürdőzői a nyár legkedveltebb és legörömtelibb játékát űzik.

Csontváry Kosztka Tivadar festőlegénye elmélyülten alkot a falra pingálvaꓼ az élvezet, az öröm itt csupán önmaga számára jelenik meg.

Játékosság az alkotásban

Kelemen Károly Vasaló medve, avagy nehéz az élet vagy Bálint Endre Kalózhistória 12 képben című alkotása már a groteszk művek közé tartoznak.

Már a képzőművészeti alkotás témaválasztásában is megbújhat játékosság. Galambos Tamás és Schéner Mihály is egészen hétköznapi modelleket választottak, s ezzel művészi „szintre” emelték őket, a szöcskét és a sáskát. A művek választott ábrázolásmódjuk révén úgy néznek ki, mintha gyerekjáték, illetve gyerekkönyvben szereplő illusztráció lennének, a művészet, a játékosság, a groteszk határvonalán egyensúlyoz mindkét művész.

A mese is szoros rokonságban áll a játékkal. Találkozhatunk meseelemekkel komoly képzőművészeti alkotásoknál is, mint Bak Imre Az Óperencián túl című festményénél.

Arra pedig, hogy a gyerekek számára készült meseillusztrációk lehetnek akár művészi alkotások is, Reich Károly művészete a példa.

Művek végtelen sora következhetne még, de tallózásunkat az egyik legjátékosabb magyar alkotó, Gross Arnold tündérvilágával és ars poeticájával zárjuk: „A művészet arra való, hogy felmutassa a szépet, a maradandó emberi értékeket, ezáltal könnyítve a lelkünkön, és remélhetőleg jobb emberré téve bennünket.”