Jedi lovagok a magyar búcsúsok Dagobah rendszerében

Utazásaink alkalmával halljuk, hogy az az igazán érdekes, ami csak néhány apróságban tér el attól, ahogy otthon megszoktuk. A Star Wars-féle űrkalandozáskor is szembetűnők lehetnek a különbségek, főleg, ha azt vizsgáljuk, hogyan reagált a szocialista Magyarország kisipara a Star Wars-őrületre. Az alábbiakban bemutatjuk a Csillagok háborúja magyarországi fogadtatását, a kultusz sajátosan magyar tárgyi kultúráját a matricáktól a társasjátékokig.

Amikor 1979. augusztus 16-án, fél 3-tól először levetítették a Corvin moziban a Csillagok háborúját, a film már része volt az egyetemes popkultúrának, az 1975-ös A cápa mellett a hetvenes évek egyik korszakalkotó szórakoztató mozija volt, mégis kevés információ jutott el Magyarországra a filmről, és azok is tele voltak félrefordításokkal, félreértelmezéssel.

Ma már millió fölött értékesítenek egy-egy eredeti Helényi-féle plakátot. Meg kellett volna kérdeznie a duisburgi asztalitenisz-Európa-bajnokságon játszó magyar sportolókat, hogy is néztek ki a karakterek, ugyanis ők már 1978-ban megnézték a Csillagok háborúját… Talán ők lehettek az első magyarok, akik látták? A ChatGPT szerint Nincs olyan ismert filmes vagy történeti forrás, amely az „első magyar nézőt” azonosítaná.

A filmet mindenki várta, annak ellenére, hogy a magyar kritika szinte egységes kiállással szólta le az „űrwesternt”. A Film Színház Muzsika recenzense szerint, aki csillagokat akar látni, az inkább menjen a planetáriumba. A bemutató egyfajta kultúrsokkot eredményezett, leginkább ahhoz az élményhez volt hasonlatos, mint amikor valaki a hetvenes években a kopott, szürke, aládúcolt házak látványa után hirtelen Bécsben, a Kärntner Straßén találta magát.

Addig a sci-firől mindenkinek a Pirx kapitány fantasztikus sorozat jutott eszébe, amit mintha celluxra és alufóliára forgattak volna, és nem celluloidra. Két évvel az amerikai bemutató után jutott tehát el hozzánk a film, és mi még így is szerencsések voltunk, hiszen a lengyelek mellett – akik szintén 1979 nyarán láthatták – a szocialista tábor országai beleragadtak a szocialista kultúrapolitika Dagobah-féle mocsarába.

Bulgáriában 1982-ben, a Szovjetunióban 1990-ben, míg Csehszlovákiában 1991-ben mutatták be. A csehek tehát 14 évig is a Kisvakond és az űrhajóval (más fordításokban A vakond és az űrhajó vagy a Kisvakond és a rakéta - a szerk.) vigasztalódhattak. Stílszerű volt, hogy az 1980-as „hófödte” A Birodalom visszavágot 1982 januárjában mutatták be a magyar mozik, míg az 1983-as  A jedi visszatértet 1984 szeptemberében, hogy némi vigasz legyen az iskolakezdésre. Azaz a trilógia végére már majdnem hiperűrre kapcsoltunk, és a szokásos kétéves csúszásból egyet sikerült lefaragni. A rendszer azonban ebben sem volt következetes.

A filmeknek olyan nagy volt a magnetikus ereje, hogy még az úgynevezett ifjúsági sajtó is – amely kimondottan kereste a tinik kegyeit – talán pártutasításra, nem győzte ócsárolni a filmet. A Birodalom visszavág bemutatója után ezt írta a Pajtás újság: Az amerikai játékboltokban régóta kapható a Csillagok háborúja nevű elektronikus játék. Lehet, hogy a látott filmet már egy ilyen játék számítógépe csinálta? Dumának nem rossz, csak éppen az elfoglalt pozíció zavarba ejtő.

És bár némi késéssel, de nálunk is bemutatták a filmeket, az originális ajándéktárgy ipara azonban már csak a rendszerváltozás után érkezett meg. Szerencsére a honi kisiparosokat nem kellett félteni. Hirtelen műanyag indiánok helyett Star Wars-féle relikviákat kezdtek el fröccsönteni, de mivel raszteres fotók alapján dolgoztak, néhány hamisított figura saját jogán kerülhetett volna be a Mos Eisley űrkikötőben található Mos Eisley Cantina bűnbarlangba, ahol ugyebár megfordult Han Solo és Chewbacca is. (Ezek voltak az úgynevezett „trafikos” Star Wars-figurák - a szerk.) És a jogi megközelítés is leginkább a kantin erkölcsét idézte, hiszen senki nem fizetett jogdíjakat a figurákért. Az pedig már egy másik kérdés, hogy a Lucasfilm cégcsoport merchekkel foglalkozó osztálya semmit sem tudott volna jóváhagyni a magyar ajándéktárgyak közül. Ide kattintva egy egészen átfogó gyűjtés tekinthető meg ezekből.

Voltak olyan relikviák, amelyeket trafikokból, vásárokból sem lehetett beszerezni. Ezek voltak a mozivitrines képek, de természetesen, ha már képek, akkor az eredeti Helényi Tibor-féle plakátok a kultusz szent gráljai, amelyek a plakátokkal foglalkozó árverések slágerei. Szintén kuriózum a Novoplast gyár Csillagok háborúja társasjátéka, a gyártók szintén nem kértek jogot a Lucasfilmtől a termék forgalmazására, tehát törvényt sértettek. Mondjuk azt, hogy ez is hozzáadott valamit az űrromantikához. Ha a jó oldalt választod, a játék célja Leia hercegnő kiszabadítása, Vader megölése, és elmenekülés a Halálcsillagról, ha a sötét oldalt, akkor az Ezeréves Sólyom felrobbantása a végső cél.

A társas mellett a másik alapjáték, a kártya sem maradhatott ki a Star Wars-őrületből, ott van például a Fekete Péter szabályára épülő, mini méretű lapokból álló kártya, amelyben Darth Vader a Fekete Péter. A harmadik sztenderd játékformula, a puzzle is megidézte a Csillagok háborúját, amely nem volt különösebben bonyolult kirakó, eleve csak néhány darabból állt.

A korai plakátok meghökkentő képi világát idézték a bumfordi matricák is, amelyekről nem könnyű eldönteni, hogy valójában mit is akartak ábrázolni, tényleg a Star Warst, vagy egy olasz zombifilmet. (Ebben a válogatásban megcsodálhatók.) A hivatalos kiadványok sorába illeszthetőek a Kozmosz Könyvek-sorozatban megjelent, George Lucas jegyezte Csillagok háborúja-kötet, Donald F. Glut A Birodalom visszavágja és James Kahn A Jedi visszatér című kötete.

A gyűjtők számára alapdaraboknak számítanak Fazekas Attila a nyolcvanas évek első felében megjelent, a teljes trilógiát megrajzoló képregényei, illetve az 1984-ben piacra került A Jedi visszatér-képeskönyv, ami saját meghatározása szerint Az azonos című film alapján készült. Ez afféle storyboard volt, a történetet alaposan felképezték, nem sokat hagyva az olvasó képzeletére.

Tanulság nincs, legfeljebb ennyi: a Millennium Falcon sérült alkatrészeit még Mos Eisley piacán is megvehetjük, de az amorf, fröccsöntött Ezeréves Sólymot csak a magyar vásárok forgatagában találhatta meg a szerencsés űrturista.