A televíziós csatorna felvevő csoportja elkísérte a Német Régészeti Intézet (DAI) kutatóit az Altáj hegységbe, ahol a Schliemann öröksége című készülő sorozathoz folynak ásatások. Az örökké jeges talajban a kamera "szeme láttára" tártak fel egy érintetlenül fennmaradt szkíta sírkamrát, egy úgynevezett jégkurgánt.
A beszámoló szerint a régészek Hermann Parzinger, a DAI elnökének vezetésével emelték ki a harcos múmiáját, amely mellett ott volt vastag szőrmebundája és gazdagon díszített, aranyozott fejdísze.
A kutatók a leletet az 1991-ben megtalált legendás "jégember", Ötzi, valamint az 1933-ban meglelt tetovált szibériai jégherceg felleléséhez mérhető régészeti szenzációnak tartják. Mihelyt behatóan megvizsgálták és restaurálták a múmiát, a ZDF külön műsorban részletesen beszámol majd a leletről.
Írott források, elsősorban Hérodotosz, az i.e. 5. században adtak először némi hírt Kelet-Európa barbár népeiről. Ezek közül a szkíták voltak a legnevezetesebbek. Az iráni nyelvet beszélő sztyeppéi lovasnép az i.e. 9. században vándorolt a közép-ázsiai pusztákról előbb a Don és a Kárpátok közé, majd az i.e. 6. században még tovább nyugatra, a mai Románia területére. A szkíták vagy közeli rokonaik (agathyrsosok, sigynnák) lakták ekkoriban az Alföld síkságait is. A szkíta művészet emlékei az aranyszarvasok, az állatalakokkal díszített bronztükrök, bronzcsörgők, tegezdíszek, a bronz áldozati üstök. Ezek jó részét görög városokban készítették, ahonnan a szkíták a fazekaskorong használatát is átvették. Hagyatékukat elsősorban temetőikből ismerjük, amelyekben csontvázas és hamvasztásos sírok egyaránt előfordulnak, de feltártak ló- és kocsitemetkezést is.
(Múlt-kor/MTI)
