„Jelentős énekhanggal áldott meg a sors” – Hatvanéves José Cura argentin tenor

Bevallása szerint lusta, rosszul tanuló gyerek volt, aki apja
unszolására kezdett sportolni. A kung-fuban egész a fekete övig jutott – e
sportágnak köszönheti fizikai erejét, önfegyelmét és lelki egyensúlyát. A sport
szeretete azóta sem változott az életében, a kung-fu és a rögbi mellett a
labdarúgást és a lovaglást is kedveli. Tizenévesen érdeklődése a zene felé
fordult, előbb gitározni, majd zongorázni és énekelni tanult, tizenöt évesen
már kórust vezényelt, és nekifogott a komponálásnak. Amikor beiratkozott
szülővárosa, Rosario egyetemének művészeti karára, még nem döntötte el, hogy
zenész vagy profi rögbijátékos legyen-e, de végül a muzsika mellett döntött.
Buenos Airesben folytatott ösztöndíjjal zeneszerzői, karmesteri és énekesi
tanulmányokat, és a világhírű Teatro Colón operaház kórusában énekelt.

1991-ben merész lépésre szánta el magát: eladta lakását, a pénzből repülőjegyet vett, és családjával Európába települt át. Veronában lépett először operaszínpadra 1992-ben, két év múlva megnyerte a Plácido Domingo által alapított Operalia nemzetközi énekversenyt. A fiatal tenoristát új csillagként, a három tenor – José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti – méltó örököseként, „a negyedik tenorként” méltatták. Szerződésajánlatokkal halmozták el, Párizsban, Londonban, Milánóban, New Yorkban is ünnepelte a közönség. 1997-ben kirobbanó sikert aratott kedvenc zeneszerzője, Giuseppe Verdi Otellójának címszerepében, Claudio Abbado vezényletével és a Berlini Filharmonikus Zenekarral, a kritika azt írta: „José Cura: új Otello született.”

A sokak által korunk egyik legnagyobb tenorjának tartott Cura azt vallja, hogy nincs kedvenc szerepe, de nem vállalna olyan szerepet, amelyet nem igazán szeret. Legnagyobb sikereit Verdi (Aida, A trubadúr, Traviata), Puccini (Tosca, Manon Lescaut) és Saint-Saëns (Sámson és Delila) operáiban aratta. 2000-ben a Traviata párizsi szabadtéri előadásán a hősszerelmes Alfredót énekelte, a produkciót a televíziós közvetítés jóvoltából száznál több országban milliók élvezhették. Véleménye szerint a zenét nem szabad és nem is kell kategorizálni: operaénekesi karrierje előtt popzenét, dzsesszt és spirituálékat énekelt.

Cura az utóbbi másfél évtizedben visszatért „elhagyott szerelméhez”, a dirigáláshoz. Az operaénekesek közt elsőként énekelt és vezényelt egyszerre, olykor két ária között veszi kezébe a karmesteri pálcát. Az éneklés és dirigálás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik, a rendezés és a díszlettervezés is érdekli, több operát állított színpadra. A 2012-es liege-i Parasztbecsület-, Bajazzók-, valamint a 2013-as Buenos Aires-i Otello-rendezését az év egyik legjobbjának választották. 2015 és 2018 között a Prágai Szimfonikus Zenekar rezidens művésze volt, és több saját művének ősbemutatóját dirigálta.

A latinos külsejű, kiváló színpadi adottságokkal rendelkező énekes tudja, hogyan kell megszerettetni a közönséggel a muzsikát. Magyarországon is több alkalommal fellépett, így a gyulai Várszínházban, a Veszprémi Ünnepi Játékokon, a Miskolci Operafesztiválon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a pécsi Zeneszüret fesztiválon. Teljes operaelőadáson Magyarországon először 2008-ban a Szegedi Nemzeti Színházban az Otello címszerepét énekelte. 2010-ben ő volt a budapesti Operabál sztárvendége, többször is vezényelt a Zeneakadémia jótékonysági hangversenyein, s fellépett a Virtuózok című klasszikus zenei tehetségkutató nyerteseivel. Könnyűzenei koncertet először 2015-ben adott Magyarországon, ismert popszámok, musicalrészletek, világslágerek csendültek fel nagyzenekari kísérettel. Ugyanabban az évben Rost Andreával adott közös operaária-koncertet Győrben, ahol 2016-ban az Otello koncertszerű előadását vezényelte, emellett ő volt az előadás rendezője és a színpadi látványkép megalkotója is.

José Cura a 2019/2020-as évadtól a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek első állandó vendégművésze. Az együttműködés részeként dirigensként és énekesként is láthatja a közönség, így saját műve, a Montezuma és a rőthajú pap című vígopera ősbemutatóját dirigálta 2020-ban. Szintén Budapesten hangzott fel először idén májusban a Requiem Aeternam című darabja, amelyet az 1982-ben a Falkland-szigetekért vívott brit–argentin háború áldozatainak tiszteletére írt.

Cura a zene mellett szabadidejében fényképezéssel is foglalkozik, 2008-ban fotóalbuma jelent meg.

Fotó: MTI/Kovács Tamás