„Jó gyereknek lenni, de felnőttnek lenni jobb lesz”

Színpad

„Én már nem is tudom elképzelni az életemet színház nélkül. Illetve el tudom képzelni, de akkor nem lennék olyan boldog" – mondja a 11 éves Molnár André Lukács gyerekszínész, akit gyermeknap alkalmából szövegtanulásról, autóversenyzésről és a mai gyerekekről is kérdeztünk.

11 éves, kéttannyelvű iskolába jár, kitűnő tanuló, szabadidejében programozni tanul. Hatéves kora óta szerepel színházban. Jelenleg kilenc darabban játszik: a Budapesti Operettszínházban, a Madách Színházban és a József Attila Színházban, Földessy Margit színistúdiójának növendéke. De filmvásznon is megmutatta már magát, többek között a Szárnyas fejvadász 2049-ben és az Aranyélet című sorozatban is játszott.

Emlékszel még arra a pillanatra,
amikor először színpadra léptél?

Igen,
nagyon izgultam a közönség miatt, mert nem tudtam, hogy ügyes vagyok-e.

Milyen előadásokban szerepelsz most?

A Madách Színházban a Vackor, Rocksuli, A nyomorultak, Mary Poppins, Anna Karenina, Vuk, a Budapesti Operettszínházban az Isten pénze, Virágot Algernonnak, a József Attila Színházban pedig a Légy mindhalálig című darabban játszom.

Melyik volt a
legnehezebb próbaidőszak?

A Légy jó mindhalálig, mert Nyilas Misi a legbonyolultabb szerepem minden tekintetben. Ott vagyok a legtöbbet színpadon, sok a szövegem, és szinte minden próbán jelen kellett lennem, mert majdnem mindegyik jelenetben benne vagyok.

Miért jó a színház?

Mert szeretek szerepelni, imádok színházban lenni!  Nemrég elkezdtem szimulátorozni, azt is nagyon megszerettem. A szimulátor nagyon valósághű, így amikor játszom, teljesen olyan, mintha igazi autóversenyző lennék. A színházban is épp az a jó, hogy más bőrébe bújhatok.

Hogy szoktál szöveget
tanulni?

A szöveget otthon és a próbák alatt szoktam megtanulni. Érdekes, elég egyszer elolvasnom anyukámmal a szövegkönyvet, s utána simán belemegy a fejembe. Nem tudom, mitől. Azt hinné az ember, hogy sokkal többet kell gyakorolni, de nekem valahogy nem kell sokat foglalkoznom a szövegtanulással.

Van olyan felnőtt színész, akit régebben kedveltél és most együtt játszol vele?

Szabó P. Szilvesztert kisebb koromban nagyon szerettem. Ha megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam, hogy Szabó P. Szilveszter. Aztán később játszottam vele több darabban is.

Van valami, amit nem
szeretsz a színházban?

Igen,
a fodrászatot. A fodrászokkal jóban vagyok, sőt, még csokit is szoktak nekem
hozni, csak ne nyúlnának a hajamhoz...

Szerinted jobb neked,
mint a többi gyereknek?

Igen, jobb. Én már nem is tudom elképzelni az életemet színház nélkül. Illetve el tudom képzelni, de akkor nem lennék olyan boldog. Bár lehet, hogy akkor egy másik pályát találnék, amit ugyanígy szeretnék.

Hogy bírod a
karantént?

Nehezen. Nagyon hiányzik a színház, rengeteg előadás maradt el miatta.

Szoktál nézni internetes
színházi előadásokat?

Webber minden pénteken elérhetővé teszi egy musicaljének a teljes előadását, azokat szoktam nézni. Gyakran megnézek részleteket magyar és külföldi darabokból is.

Van kedvenc
musicaled?

Sokat
szeretek, de most talán a Bonnie és Clyde
a kedvencem.

Mi leszel, ha nagy
leszel?

Szeretnék Forma-1-es pilóta lenni, de az valószínűleg nem fog sikerülni, mert ahhoz sok pénz is kellene.

Milyenek a mai
gyerekek?

Sokat
rosszalkodnak, játszanak – főleg a telefonjukon – és tanulnak.

Várod már, hogy
felnőtt legyél?

Nagyon várom! Jó gyereknek lenni, de felnőttnek lenni jobb lesz.

Miért jobb felnőttnek
lenni?

Mert nem kell annyit tanulni. Bár tudom, hogy a felnőttek nagyon sokat dolgoznak. De én szeretek majd dolgozni, mert az jó dolog. Valószínű, hogy a színházat is ezért szeretem, végül is ez is egy munka, nem?

Ha lenne három
kívánságod, mit kérnél?

Szeretnék Forma–1-es pilóta lenni, sokat utazni, és hogy legyen már vége a járványnak.

Nyitókép: Molnár André Lukács Nyilas Misiként a Légy jó mindhalálig című előadásban (József Attila Színház). Fotó: Burst Mary